Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-08 / 1. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ a községi adó az állami adót csaknem hatszorosan fölülmúlja. A községi pótadót nem ismerő községek között legirigylendőbb Mecenzéf, az a szerencsétlen község pedig, amely 572 százalékos pótodót kénytelen kivetni, Árvamegyében fekszik, Kralován a neve. Az 1885. évi X. törvény a napszámosokat a kereseti adó fizetése alól tudvalevőleg felmentette. A községi törvény azonban megengedi, hogy olyan községijén, amelyben a napszámosok kereseti adómentessége a községi adóalap nagyobb csorbulását idézne elő, a napszámosokra is községi adót vethessenek. Ezzel a fölhatalmazással feltűnően sok: 1643 község él és 871 ezer forint községi adót vet ki évenkint a napszámosokra. Értekezésének végén még egy futó pillantást vet a befutott útra: Mecen- zéflől Kralováig, hogy elénk táruljon a helyi adóztatás a maga rendszertelenségében. A helyi adóztatás reformján elodázhatatlan és mindaddig megoldandó föladat, inig a Kralovánok lakossága egytől- egvig nem vándorol az uj hazába. Mert az 572 százalékos póladók a Cunárd Linenek tényleg a legjobb ügynökei. GAZDAKÖRÖK Uj gazdakörök Temesvármegyében. A Temesvármegyei Gazdasági Egyesület egyike a legtevé- kenvebb egyesületeknek azok között, amelyek főmunkásságukat a kisgazdákkal való legszorosabb kapcsolat állandó megteremtése és megőrzése végett a gazdakörök szervezésére és újabbak alakítására helyezi. A beköszöntött téli évad alkalmából az egyesület segédtitkárja már 20 gazdakört látogatott meg, ahol a közgyűléseken igen hasznos és felette üdvös határozatokat hozlak. Ezzel kapcsolatban most folynak az előkészítő munkálatok Német-Ságh, Keresztes Cserneggháza, Liget és Gatlaja községekben a gazdakörök megalakítására, mert a kisgazdák már itt is belátták, hogy csakis -szervezve és öszetartva érhetik el céljaikat. Ezen gazdakörök megalakításával 35 gazdakör lesz a megyében, amelyhez hasonló eredményt egy gazdasági egyesület sem tud felmutatni. Kérjétek a Gazdakörökben, Olvasó-egyletekben a Magyar Földmivelöt! Ami legcsunyább a világon... Egy társaságban valaki azt a kérdést vetette fel, hogy hát — Mi a legcsunyább a világon? Persze, a feltett kérdésekre csak úgy röpültek a válaszok. Cifrábbnál cifrábbak. — Nem, nem, mondogatta az öreg atyus. — De hát mi? — Ugyan mi ? — Találjátok ki, kötekedett az öreg atyus. Végre aztán nagy, hosszas kérésre atyus beszélni kezdett — Hát tudjátok-e gyerekek, mi a legcsunyább a világon? — Mi? — Mondja már atyus. 3 — Ugyan bökje ki már! — No hát megmondom. Egy berúgott asszony! Nagy csendesség lön erre. Talán igaz, hogy a hallgatás, beleegyezés? C _____________AMERIKA_____________ Ha zatérő kivándorlók. Jól esik egyszer már ezekről is hallanunk, mert kivándorlókról sokkal többet olvashatunk, mint hazatérőkről. Az Adria igazgatóságához érkezett távirati jelentés szerint ugyanis Cunard-társaság »Slavonia« nevű gőzöse összesen 75ü ..hazatérő kivándorlóval elindult New-Yorkból Fiúméba. Ha kincsekben nem is, de tapasztalatokban mindenesetre gazdagon térnek vissza honfitársaink erre a földre, amely édes anyjuk. Volt alkalmuk belátni, hogy a közmondásnak csak a fele igaz: »Legjobb itthon, de nem mindenütt jó.« Útlevél. A kivándorolni szándékozó honfitársainkat óva intjük, szerezzék meg minden áron az útlevelet, mert csakis ez esetben kerülhetnek ki sok kellemetlenséget. Az útlevelén fel van jegyezve a világrész, hová utaznak, és az általuk kijelölt irány, merre akarnak utazni. Szeptember hó folyamán a belügyminisztérium 4748, a vármegyei alispánok és a törvényhatósági jogú városok rendőrkapitányai 13,122. a fiumei kormányzó 20 útlevelet, összesen 17,800 útlevelet adlak ki. Legtöbb útlevelet váltottak Torontál, Szeben, Zemplén, Fogaras és Brassó- vármegyékből; felvidéki kivándorlóink csak igen kevés százaléka vált útlevelet: innen az a sok kellemetlenség, letartóztatás, vizsgálati fogság stb., amely rendszerint osztályrészük. Az útlevél váltásának dija oly csekély, hogy ezt a maga érdekében minden kivándorlónak meg kell szerezni. > TÉLI ESTÉK József főherceg; mint gazda. Abban a könyvben, amelyet József főhercegről Írtam, (hogy múlik az idő! már e munkám megjelenésének is tiz esztendeje), két rendkívül sikerült amatőr-fényképen a mi fenséges urunk a cigánvai- yal együtt látható. A cigányokkal, akiket sok szép szóval és még több szép pénzzel örökös kóborlásukban véglegesen megfékezni: letelepiteni akart s akik hálálkodva »a mi fejedelmünk«-nek nevezik, de azért — ma is csak úgy kóborolnak, mint ennek előtte. A szép szót s a még szebb pénzt elfogadták, rövid ideig le is »telepedtek«, de azután csak: illa berek, nádakerek, cigánykerek : — voltak, nincsenek ! Az egyik képén — csoportfelvétel az alcsuthi templom előtt — jómódú vajdaöltözetben, fején kucsmával, kezében gombos bottal mint násznag}' áll a fenséges ur fiatal cigánypár s a többi népség között; a másikon pedig egy igazi magyar gazda jóizü rokonszenves alakjában látja mindjobban derülő tekintetünk. Ej haj! nini a fenséges ur milyen tősgyökeresen magyar alföldi alak! Darutollas kerek kalap a fején, a bajusza hegyesre kipödrött, szájában szivar kis makrapipa-formáju szopókában, zsi- nóros zeke a testén, magyar nadrág, sarkantyus
