Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-04 / 22. szám

170 MAGYAR FÖLDMIVELŐ szereztek és tartottak fenn számunkra, mely­nek ezeréves történetét gyakran vérrel ír­ták be a világtörténelem nagy könyvébe. Föld, melyet ha hűtlenül elhagyunk, minden egyes röge visszasír bennünket. Temető, hol el­hunyt kedveseink nyugodnak és a hol mi is kívánunk megnyugodni pályánk megfutása után... Ez a haza!... És még nagyon sok minden a haza. Minden fűszál, erdő, mező, lágyan susogó szellő és az éneklő madarak ezt súgják fü­leinkbe : — Ez a ti hazátok! Szeressétek! Legye­tek hívek hozzá! Itt boldogok lehettek! És mégis milyen sokan vannak, akik el­vándorolnak, boldogságot keresnek, de nem találják fel, mert nincsen otthonuk, nincsen hazájuk! Azok a panaszos levelek, melyeket naponta hoz a hajó a tengeren túlról, tanít­sanak bennünket a haza szeretetére. Akik azokat küldik, bizonyára megtanulták már szeretni a hazát. Mintha hallanám a tengeren túl élő csa­lódott honfitársaink keserves panaszát, mi­ként tör ki szivükből a vágy, hazájukat vi­szontlátni: felsóhajtván a költővel: — Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!... ~k Mi, akik itthon édes hazánkban élünk, ne keressük boldogságunkat haza nélkül, mert úgy sem találjuk azt fel. Ahelyett is­merjük meg a hazát, szeressük, becsüljük meg. Ismerjük meg annak ezer éves múlt­ját, mert csak ha a múltat ismerjük, akkor tudjuk megbecsülni a jelent és csak akkor leszünk méltók a jövendőre!... Sz. F. A gazdakörök nyáron. A gazdakörök élete legfőbbképen a téli idő­szakban pezsgő, élénk. Mikor tudnivalólag a munka szünetel, mikor a falusi élet úgyszólván szendereg. j Ám, ha eljő a reménynyel teljes tavasz, egy­szóval kividül a természet, a gazda élete a mező, a rét, a szőlő, a föld és a többi. Akkor bizony nem ér reá a gazda olvasni vagy szórakozni, Meg kell fogni, még pedig üstöké­nél fogva a dolog velejét, különben úgy elszalad az idő, hogy még árnyékát sem pislanthatjuk meg. Azért ne higyjük ám, hogy nyáron átal a gaz­dakörök élete teljesen kihalt. Nem is szabad, hogy kihaljon. Iszen minden hét végén eljő a vasárnap. Mikor valamire való ke­resztény ember az Istennek is megadja a magáét és megadja a suját lelkének-testének is. Vasárnap az istenitiszteletek végeztével gyűl­jünk össze a gazda vagy olvasókörökben. így kell annak lenni és nem úgy, ahogyan fáj­dalom nagyon, de nagyon sok helyen vagyon. Hogy vasárnap arra való, melyszerint a korcsmárost, az árendást kövéritsék az emberek, önmagukat pedig lélek és test szerint egyarányosan sorvaszszák. Azok­ban a korcsmákban veri el sok helyen a nép egész heti keresményét is, szomorúságára sokszor éhező, rongyokban járó családjának, gyermekeinek. Ne igy legyen ám, ahol gazda vagy olvasókör van! Kitárt karokkal fogadja ez a kedves otthon a hét napjain elfáradt tagokat. Vasárnap van időnk egy egy jó, röviden ve­lősen írott ujságlapból tájékoztatni magunkat a vi­lág folyásáról. Igen nagy szerencse, ahol az olvasó­köri helyiség mellett kert is van. A kuglizás szép és nemes szórakozás, csak itt is ügyeljünk, hogy az valóban szórakozás legyen és ne nyernivágyás. A gazdakörök nem ellenzői a nemes, tisztes szórakozásnak. Nyáron is lehet rendezni összejöveteleket, ahol tisztes, szolid poharozások közt a bort megissza ma­gyar ember, jól teszi. Sőt határozottan arra kell törekedni a gazda­körök vezetőinek, hogy a gazdakörben olyan ott­hont létesítsenek, mely teljesen feleslegessé teszi a korcsmába való menést vagy az ott való mulatság rendezését. Vasárnap olykor-olykor nyáron átal is lehet egy kis derűs felolvasást vagy előadást tartani. Így nyáron át is kedves, szeretett otthon le­szen a gazdakör a magyar népnek. Mester. MEZÖGAZDASÁGI-MUNKÁS ÜGY. Gazdasági munkásünnep. Gróf Apponvi Albert éberhardi uradalmának egy öreg gazdasági munkását, aki már 53 év óta dolgozik az uradalomban, mint arató, illetve arató­gazda, május 21-én, vasárnap délután 4 órakor lé­lekemelő ünnepély között tüntettek ki a földmive- lésügyi miniszter elismerő oklevelével és jutalmaz­ták 1Ü0 koronával. Az ünnepélyre az egész Felső- csallóközből a földbirtokos osztály szine-java jelent meg s a féli körjegyzőség községeinek igen nagy közönsége. Az ünnepély Kondé Lajos uradalmi in­téző udvarán zöld ágakból készített sátor alatt folyt le, amely előtt jobbról-balról az éberhardi és féli tűzoltóság teljes díszben foglalt helyet. A féli tűzol­tók zenekarukkal együtt jelentek meg. Félkörben állt fel az ünneplő közönség, elől a helybeli tanító vezetése alatt az iskolás gyermekek vasárnapi dísz­ben, a leányok fehér ruhában állottak fel. Pontban 4 órakor megjelent gróf Apponyi Albert az urada­lom tulajdonosa nejével és két gyermekével, György és Mária leányával s a hivatalos kiküldöttekkel együtt elfoglalták a sátorban számukra fentartott díszhelyeket, amire az iskolás gyerekek a Szózat eléneklésébe kezdtek. Ennek megtörténte után Ernyei Gyula járási főszolgabíró átadta az ünnepeltnek a földmivelésügyi miniszter elismerő oklevelét és a 100 korona jutalmat igen szép beszéd kíséretében. A főszolgabíró beszéde után Horváth Jenő, a Pozsonyvármegyei Gazdasági Egyesület titkára, mint az egyesület kiküldöttje emelkedett szólásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom