Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-21 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 157 MEZŐGAZDASÁGI-MUNKÁS ÜGY. Belépés az országos segélypénztárba. Csongrádról írják: Az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár ügyében dr. Cicatricis alispán felhívására a csongrádmegyei községekben, különösen a csongrádi járásban azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a létező temetkezési egyletek tagjai lépjenek be az országos segélypénztár harmadik csoportjába, mivel itt sokkal több segélyt kapnak és felényi dijat fizetnek, mint a temetkezési egyleteknél. Dr. Fáy Gyula, az országos gazdasági pénztár ügybuzgó igazgatója tegnap és ma a járásbeli községek hazafias lelkészeinek és előjáróságainak köz- benjöttével értekezletet tartott a junius 18. és 25-én tartandó nagygyűlések tárgyában. Kolozsvármegye a gazdasági munkásokért. Kolozsvármegye törvényhatósága, mint Kolozsvárról jelentik: hogy a megyében arra érdemes gazdasági munkásokat, napszámosokat és gazdasági cselédeket az otthon érzésben támogassa, munkásház építési alapot szervezett, amelynek miként való felhasználását szabályrendeletben állapított meg. A munkásház építési alap céljaira eddig a földmive- lésügyi miniszter 10000, a vármegye közönsége 3000 koronát adott, de gondoskodás történt arról, hogy az alapvagyona megfelelő segélyezéssel évről-évre nagyobbodjék. A munkásházak ügyének vitelére az alispán elnöklése alatt 14 tagú bizottságot választott hat évre a törvényhatóság. Ez a bizottság határozza meg, mely község munkásait támogatják első sorban. A szabályrendelet szerint segélyt csak akkoy adnak, ha legalább öt arra érdemes gazdasági cseléd vág}' munkás kér egy és ugyanazon községben való építésre segélyt. Ott, ahol a megyének telke van. a házépítéshez szükséges területet ingyen adja, ellenkező esetben féláron, ezenkívül 500 koronára rugó kamatmentes építkezési segélyt, építést vezető' elő- munkást. Joga van a megyének azoktól, kik érdemet- lenné tették magukat, a munkásházat vissza is venni. A GAZDA TANÁCSADÓJA Kedvezmény a mezőgazdasággal foglalkozóknak a fegyvergyakorlatoknál. A honvédelemügyi miniszter a legutóbbi körrendeletével megengedte, hogy május hónap 25-én, gyalogszázadonként tiz-tiz főnyi tartalékos (a fegyvergyakorlati állomány rovására) 35 napra bevonulhasson. Ehhez képest fölhívja a székesfőváros tanácsa azokat a mezőgazdákat, csépléssel foglalkozó gépészeket és egyéb olyan egyéneket, akik hatóságilag igazolva mutathatják ki, hogy ők az őszi fegyvergyakorlatokhoz való behívás, illetőleg bevonulás esetén a hivatásos foglalkozásukban hátrányosan lennének akadályozva, hogy a május 25-ikére való bevonulhatás iránt való kérvényüket az illetékes ezredparancs- noksághoz sürgősen nyújtsák be. Megjegyezi azonban a tanács, hogy bemutatás végett csak azok jelentkezhetnek, akik az ez iránt való engedélyt megkapták; mert az ily engedély nélkül az illetékes ezrednél a bemutatás napján esetleg jelentkező, de létszám-viszonyok folytán valósággal be nem vonulható egyének az oda- és visszautazásból felmerülő költségeik megtérítésére semmi esetre sem tarthatnak igényt. Adóleengedés rozsdakárok esetén. A Fejérmegyei Gazdasági egyesület mozgalmat indított oly irányban, hogy a megyebeli gazdák a vetésekben okozott rozsdakár címen tömegesen kérjenek adóleengedést. Miután adótörvényeink szerint rozsdakár fellépése esetén kifejezetten nincs adóleengedésnek helye, a kir. pénzügyigazgatóságok az e címen beadott kérvényeket rendszerint el is utasítják. Az egyesület nemrégiben küldöttségileg tisztelgett a pénzügyminiszternél is, azt kérve, hogy a pénzügyigazgatóságok e gyakorlatát változtassa meg s egyúttal arra törekedett, hogy a pénzügyigazgatóságok részéről elutasított kérvényeket a felek a közigazgatási bíróság, mint legfőbb fórum Ítélete alá bocsássák. A fellebezéseknek megvolt a kellő sikere. A közigazgatási bíróság egyes konkrét esetekből kifolyólag foglalkozván a kérdéssel, legutóbb elvi jelentőségű itétetben kimondta, hogy a rozsda is oly elemi csapás, melynek fellépése esetében adóleengedésnek helye van. KIS GAZDA. A baromfiak betegségei. A tüdőgyuladás, ha idejében észrevesszük, gyógyítható, ellenkező esetben az állat menthetetlenül belepusztul. Gyógyítás céljából a beteg állatot elzárjuk, vizébe literenként két gramm vasgálicot adunk és lágymeleg, főtt eleséggel etetjük, 4^—5 nap alatt beáll a gyógyulás. Igen gyakori és elég veszedelmes baj a bélhurut, mely rendesen meghűlésből keletkezik, de előáll akkor is, ha fiatal, aprójószágot rendetlenül és sokszor etetünk, vagy ha romlott pocsojavizet isznak az állatok. Mivel hasmenés más betegségeknél is gyakori tünet, csak akkor mondható bélhurutnak, ha következetesen zöldes szinü. Ha nem kezeljük, mindig higabb lesz, az állat nem eszik, hanem csak iszik, elgyengül bélgyuladást kap s elhull. A hasmenést a nagyobb állatoknál úgy gyógyítjuk, hogy az ivóvízbe annyi rézgálicot teszünk, amennyi azt gyengén kékesre festi, azután a végbél környékét langyos vízzel megáztatjuk, esetleg az összecsepződött tollakat lenyiyjuk s az állatott meleg helyen tartjuk. Táplálékul köles, kendermag vagy pörkölt árpa adandó. Arra pedig gondunk legyen, hogy az állat ne tiszta, hanem a föntebb említett módon elkészített vizet kapjon. A gyengébb, fiatalabb állatok gyógyítása már nehezebb, mert 3—4 nap alatt rendesen végez ezekkel a betegség. Azért a gyógyítás ezeknél is meg- kisérlendő. Ha nem akarnák a gálicos vizet meginni, akkor időnként egy-egy kávéskanállal be is adhatunk. E bélhuruttal járó hasmenésnek épen az ellenkezője a szorulás, mikor az állat minden erőlködés dacára sem bírja kiüríteni a bélsarat. Ilyenkor szappanos vizet kell adni, ami rendesen segít. E helyen említem meg, hogy igen sok belső betegségnek lehet elejét venni, ha az ivóvizükbe néhány csepp sósavat eresztünk. Ennek a hasznos
