Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-21 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 155 hoz, hog}T visszakérjék tőle övéiket. Hosszas keresgélés után a kilenc leányzó holtteste a parton feküdt, eltorzulva, megmerevedve. Hiába volt minden élesztgetési kísérlet. A leányzók nem mozdultak meg többé. Úgy vitték be őket nagy részvét mellett a faluba, sirt mindenki, aki ezen rettentő látványnak tanúja volt. A délutáni órákban már mind a kilenc leány koporsója a templom előtt volt kitéve virágos ravatalon. A megható gyászbeszédet Jakab Antal ev. ref. lelkész tartotta. yParalitikusok Magyarországon. Megdöbbentő képet rajzol legújabb munkájában az úgy nevezett = agylágyulás paralizis uralmáról Magyar- országon dr. Salgó Jakab, a lipótmezei elmegyógyintézet főorvosa. Szomorú tükör ez a könyv, tükre társadalmi viszonyaink rendetlenségének. Magyar- ország legnagyobb elmebeteg-intézetében 1868-tól 1900-ig összesen 14.000 beteget kezeltek s ezek közül 3200 volt paralitikus és túlnyomó részben szellemi munkás. S mig a külföld hasonló intézeteiben a paralitikusok száma sehol sem éri el a 30 százalékot, addig nálunk e százalékon, de sőt 35 százalékon is felülemelkedik. S hozzá még e bajnak alsó határa mindinkább alábbszáll, mert mig 20 évvel ezelőtt a 35 évnél fiatalabb paralatikusok a nagy ritkaságok közzé tartoztak, az utolsó két évtized alatt egyre sűrűbben észlelni a 35, sőt a 30 évnél is fiatalabb paralitikusokat. Erre az óriási veszedelemre is ki kell terjesztenünk figyelmünket. A pénz megbecsülése. — A magyar közmondások szerint. — A pénznek egy további káros tulajdonsága az is, hogy könnyelmű költekezésre, pazarlásra csábit. Pedig a nép józan esze belátja, hogy a nagy pompa: erszény koporsója, és hogy annál, aki esze nélkül pazarol, hamar bekövetkezik ez a szomorú sorrend: előbb úri pompa, aztán kolduskonyha. Sőt a magyar nép felfogása azt sem tartja helyesnek, hogy elhunyt szeretteinket pazarlással temessük el, mert pompás temetés: pénzvesztegetés. És azzal szemben, aki Dárius kincsét is elköltené, félig tréfásan, félig komolyan dicséri a magyar közmondás azt, akinek semmije sincs, mert az legalább nem sokat tékozol. Minthogy a pénz mindig és mindenütt az emberrel kél és vele fekszik, természetesen a jellemre is nagy befolyást gyakorol és pedig többnyire rossz irányban. így. pl. a pénz szeretete igen gyakran hozomány-vadászokká teszi a házasulandó legényeket. mert hiába csúnya leánynak is szép a pénze, sőt a vagyon az idő kerekének forgását is képes megakasztani, minek következtében a gazdag özvegyasszony mindig harminc esstendős marad. Ilyen körülmények között természetesen a legtöbb ember figyelmen kívül hagyja azt a megszívlelendő figyelmeztetést, hogy kettőt nem tanácsos elvenni: vén asszonyt pénzéért, ó kocsit vasáért; hanem ehelyett annál inkább elősegíti a következő közmondásnak az életben való érvényesülését: gazdag leánynak böjtben is esik farsangja, no ez természetesen kézfogója is. Mert hiába, a legtöbb ember teljes meggyőződéssel vallja azt az elkeseredett véleményt, hogy ahol a szegénység benyit az ajtón, ott a szerelem kirepül az ablakon. De nemcsak a szív szavát nyomja el a pénz csörgésének rideg hangja, hanem egyébként is megrontja az ember jellemét. Mindenekelőtt sok kevélyt és bolondot csinál a gazdagság és bizony mikor a bányában pénzt vernek, sok kevélyt is támasztanak. Főleg a szegényből lelt gazdagnak van nagy hajlandósága arx-a, hogy hamar elbizza magát, és éppen ezért a magyar népélet bölcsesége azt a tanácsot adja, hogy inkább ha szegény vagy, légy kevély. A munkakedvet is csökkenti a nagy vagyon, mert, aki pénzes, az kényes, és nem igen szeret többé dolgozni, már pedig jól tudja a magyar nép, hogy szorgalom: gazdagság, henyélés: szegénység. Végül az őszinteséggel is könnyen összeütközésbe jut az, akit a pénz levert a lábáról, és csúnya hízelgővé válik, már pedig nem méltó méltatlant pénzéért dicsérni, viszont azonban az is igaz, hogy a pénzen vett dicséret cifra hazugság. A pénznek sok rossz tulajdonsága mellett van tömérdek előnye is. Éppen ezért a magyar nép azt az elvet vallja, hogy akinek sikerült becsületes utón vagyont szereznie, az fordítson nagy gondot a megtartására is, mert bizony jó bor, pénz, szép asszony embert kíván őrzésre. A családi élet háztartásában az a helyes munkamegosztás, hogy a pénzt az ügyes gazda megszerzi, okos asszony megőrzi és pedig annyivei fontosabb ez az elv, mert nem kereshet annyit a jó gazda, amennyit a rossz asszony el nem pazarolhatna. Éppen ezért a magyar nép életböl- csesége takarékosságra biztat, mert ez a legjövedelmezőbb és mert a pénz költ ve vész, tartva tenyész. És pedig kellő időben kell megkezdeni a takarékoskodást. mert akkor már késő, mikor üres az erszény, már pedig tagadhatatlan, hogy nincs jobb szag, mint a penészes pénz illatja. Hanem a takarékosságot sem szabad ám túlzásba vinni, mert a magyar közmondás szerint ura a pénz annak, aki nem tud vele élni. Éppen ezért amig egyrészről arra int, hogy amire szükséged nincs, egy pénz is sok érte, és hogy fogadhoz verd a pénzt, mielőtt kiadod, — addig másrészt azt a tanácsot adja, hogy aminek hasznát veheted, ne szándd attól pénzedet. És mintha csak a mi modern vásárló asszonyainknak adna tanácsot, amikor arra' int, hogy a sokból lehet keveseet is venni, és hogy amit garason vehetsz, ne adj érte tallért. A jó gazdálkodáshoz tartozik az is, hogy az ember óvatos legyen a pénz elfogadásánál, mert a pénz számlálva, az asszony verve jó. Azonban a tolvaj nem sokat törődik azzal az igazsággal, hogy a pénz olvasva, erszény tömve jó, hanem ő olva- satlan is elviszi a pénzt, sőt az a körülmény sem tartja őt vissza, hogy rajta a pénzen a király képe, mégis ellopja. Ámde nem csak a .tolvaj veszélyezteti az ember pénzét, hanem általában nagyon mozgékony jószág az, mert hiszen kerekes a pénz, hamar elgurul. Hiába minden erőlködés, az mégis örök igazság marad, hogy élet, pénz, szalonna folyton fogy, minthogy valóban forgandó az ember, mint a pénz. Éppen ezért a pénzes ládát, pincét jó csukva tartani, mert sajnos, de való, hogy nehéz pénzt keresni, könnyű elkölteni.
