Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-14 / 19. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

151

kisebbik gazdáját a világkiállításra. Ott bevezette a kincstárba, hol tenger arany és ezüst tárgy volt felhalmozva.

— No Gyuri — szólott a four a kis gazdához, — mit gondolsz, mit ér ez a kincs.

— Mit? Méltóságos uram, hát nem ér annyit bizonyosan, mint nálunk Magyarországon egy májusi csendes eső. Hát ez a májusi csendes eső végre, hosszú, kinos várakozás után az ország nagy részében megjött, Ez az igazi országos költségvetés, csak aztán továbbra is segítsen az Isten, hogy jöjjön.

— Szegedy Róza emléke. Május 28-án

nagy ünnepségek között leplezik le Sümegen Szegedy Róza síremlékét- Az ünnepélyen, amelyet a sümegi kaszinó rendez, a m. tud. Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság és az Otthon kör képviseltetik magukat. Az ünnepi beszédet Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Kisfaludy Társaság képviselője fog mondani. Beszélni fog még Herczeg Ferenc a Petőfi Társaság nevében és a kaszinó nevében dr. Lukonich Gábor elnök. Zom- bory Andor reáliskolai tanár ez alkalomra irt ódáját fogja elszavalni. A városban nagyban készülnek az ünnepélyre és a vendégek fogadására.

— Petőfi barátnője. A fővárosi szegényházban a napokban egy százhárom éves hajadon halt meg. Aulicsek Erzsébet, aki valamikor szebb napokat látott. Atyja katonatiszt volt s öreg korában, mint honvédkapitány, végig küzdötte a szabadságharcot. Leánya, aki már a múlt század derekán vén kisasszony volt, rajongott az írókért, különösen Petőfi Sándorért, akivel meg is ismerkedett és barátságot kötött. Az utolsó években, amikor a szegényházba kerüli, leggyakrabban és legszívesebben azokról a látogatásokról beszélt, melyeket Petőfi náluk tett. Az öreg hajadont, aki szelleme frisseségét élete végéig megőrizte, nagy részvét mellett temették el. Jóltevői virágokkal halmozták el koporsóját, azonkívül elhatározták, hogy síremlékére Petőfi Sándor égjük alkalmas versét vésetik reá.

— A solymári rózsaleány-ünnep. Néhai

Karácsonyi Guido gróf Solymár, Vörösvár és Pilis-Szentiván községek leányaiknak felejhetetlen jótevője lett azzal az alapitványnyal, a melyet boldogult Rudolf trónörökös házasságának emlékére tett s a mely minden május első vasárnapján alkalmat ad a három község valamelyikének egy ritka szép ünnepség megtartására. Az idén Solymár község egyik hajadona kapta a dús alapitvánjr kamatját, a melyből kitelik a hozomány, kelengye s az egész ünnepség költsége bőségesen. Mosolygó szép időben tartották meg Solymáron a rózsaleány-ünnepet, a melyre összesereglett a járás intelligenciája, sok vendég s az ünnepségből a kegye- letes emlékeken kívül az a bizonyság is leszármazott, hogy ezekben a németajkú községekben rohamos módon hódit a magyarosodás. Magyar nyelvű menj^asszony és magyar nyelvű vőlegény állott ma is a solymári anyakönyvvezető elé s a fiatal párt koszorús, fehérruhás leányok és legények sora vig nótás rezesbanda és nagjr ünneplő sokaság kisérte a községházához.

— A kivándorlást ellenőrző állomások.

A belügyminiszter az ország határszélein, egyelőre Cacán, Nagymartonban és Lajtaujfaluban a vasúti állomáson ellenőrző állomásokat szervezett oly célból, hogy a kivándorlók okmányait megvizsgálják, vájjon a törvén jr által nincsen- nek-e korlátozva a kivándorlásban és vájjon meg tudnak-e felelni azoknak a íöltételeknek, melyek az amerikai bevándorlás és a külföldi államok területén való átutazás tekintetében elő vannak Írva. Az ellenőrző állomások határrendőri teendőit az illető járás főszolgabírói hivatalnak kirendeltsége, vagy külön e célra kirendelt tisztviselő látja el.

A belügyminiszter ez intézkedését azzal hozza nyilvánosságra, hogy az ellenőrzést lehetőleg gyorsan végezzék el, úgy, hogy az utas még a legközelebb induló vonattal tovább utazhassák.

— Nagy tűz Baján. Baja városát tűzvesze- delem sújtotta. Az úgynevezett Szállásvárosban kigyuladt a múlt nap délben a Skala-féle ház. A tűz rettenetes gyorsasággal terjedt tovább s néhány perc alatt lángtenger borította cl a Darázs-utcát, a Pacsirta-utcát és a Háromkorona- !

utcát. A tüzet délután négy órára annyira megfékezték, hogy további pusztítás nem történt. Elhamvadt ötvenkét lakóház és harmincnyolc melléképület. A tűzoltóságnak Hoffmann alezredes vezetésével három század honvédség segédkezett. Az anyagi kár igen nagy. A tűzben három emberélet is elpusztult: egy beteg asszony, egy aggastyán és egy másfél esztendős gyermek. Háromszáz ember lett hajléktalanná.

— Zilahi félmilliós lopás. Taokóczy Gyulá szatmári főkapitánynak a zilahi rablók dolgában folj'tatott erélyes nyomozását meglepő siker koronázta. Roth Mór és Zicher Mór szatmári lakosokat letartóztatta, mert ezeknek nagy részük van a zilahi, nagykárolyi és szinyérváraljai adóhivatali pénztárak feltörésében. A rablott pénzből Roth cipőkereskedést, Zicher pedig vaskereskedést nyitott Szat- máron. Mind a kettőt a zilahi ügyészséghez kisérték át.

— Nagy tűzvész a ceglédi pályaudvaron.

Óriási tűz pusztított minap éjjel a ceglédi vasúti állomáson. Öt nagy szesztartő kocsi, az Első Alföldi Cognacgyár részvénytársaság kecskeméti szeszfinomitójának szállitmánya vesztegelt ott az egyik tehervonathoz kapcsolva. Valamelyik vasúti alkalmazott vigyázatlansága vagy talán a lokomotiv- ból kiszállt szikra következtében az egyik szesztartó kocsi tüzet fogott s pár pillanat alatt lángra lobbantotta a hozzácsatolt waggonokat. A kékes lángok magasra szálltak és mérföldekre láthatók voltak. A veszedelem igen nagy volt, mert a harminchat kocsiból álló tehervonatból csak nagy erőfeszítéssel tudták a szesztartályos kocsikat kitolatni. A kocsik a bennük levő szeszszel együtt teljesen elégtek. Az államvasutak kára — az elégett kocsikon kívül is — jelentékeny, mert az Alföldi Cognacgyárnak körülbelül negyvenezer koronát köteles megtéríteni. A ceglédi rendőrfőkapitány erélyes nyomozást indított a tűz keletkezésének megállapítása végett.

— A Vera lakodalma. Vera cselédleány Szeged mellett, Szatymazon Zsótér Dezső földbirtokosnál. A Zsótér-tanyán most lakodalomra készülnek, olyan lakodalomra, mely a régi patriarkális magyar életet juttatja az ember eszébe. A Zsótér-familia ilyen nyomtatásos Írásokat küldött szét az ismerősökhöz :

A magyar gazda ősi szokása szerint Kálmán Vera

szolgáló leányzónkat férjhez adjuk, mely alkalomból folyó hó 15-én délután 4 órakor szatymazi hajlékunkban tartandó lakodalmára szívesen látjuk.

Nem várt elmaradását kérjük tudatni.

Szatymaz, 1905. május hó.

Zsótér Dezső és felesége.

A Vera lakodalma bizonyosan szép és vigasságos lesz, i amit sok szép leánjT fog irigyelni tőle Szatymazon.

— A Szamos áldozatai. A minap délben

Pjenyige és Szekeres községekből tiz parasztleány akart csónakon átmenni a Fenke-tavon, a Szamos egyik holt ágán. A leányokat két férfi akarta átvinni a vizen, akinek felesége is a csónakon volt. A tó közepén a leányok pajkosan himbálták a csónakot, amely erre fölborult és valamenyien a vízbe estek. A két férfi és az egyik asszony nagynehezen kivergődött a partra, de a tiz leány és egy asszonj' a vízbe fuladt.

— Pusztítsuk a cserebogarakat. Itt vannak fakadó növényzetünk halálos ellenségei, itt vannak a cserebogarak, még pedig nagy számmal. Nemcsak törvényszerű kötelesség, de mindnyájunk jól felfogott érdeke, hogy szorgalmasan pusztítsuk őket, mert ez által nemcsak a most fakadozó növényzetet mentjük meg,fde elejét vesszük a későbbi cserebogár járásnak is. Legcélszerűbb őket pléh kannákban — amelyekből ki nem mászhatnak — hazahozni és itthon leforrázni, igy aztán trágyaképen értékesithetők.

— A görög gyufa is hozhat veszélyt.

Beregszászban f. hó 3-án Srót József suhanc egy égő görög gyufát dobott fel a levegőbe, hogy annak szép fényében gyönyörködjék. Azonban a játéknak majdnem szomorú következménye lett, mert az égő gyufa ráesett a közelben levő szalmával fedett kunyhóra, mitől az lángra