Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-16 / 15. szám

114 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A Magyar Földhitelintézet — és a kisgazdák. A Magyar Földhitelintézet egyik legrégibb, leg­tekintélyesebb és legszebb célokra hivatott Pénz­intézet. Különösen az utóbbi időben — mikor jobb­jaink a magyar nép megmentésének harcát meg­kezdették — mutatta ki jóakaratát és áldásos mű­ködését a kisebb emberekkel szemben. Természetesen az ő tevékenysége nem merül­het ki ezzel. Utat és módot kell találni és mindig nagyobb kilátással a siker felé, hogy a kisgazdák felemelésének munkájában hatalmas, elsőrangú té­nyező legyen. Erre eddig is volt kilátás. Most azonban már a remény teljesülése is kilátásban van. Az idén ugyanis a Magyar Földhitelintézet fel­ügyelő bizottságának elnökéül Mailalh Józsefet, az országszerte kedvelt és népszerű perbenyiki grófot választották. Mailath gróf eddig is sokat fáradozott a kisgazdákért. Most azonban, hogy sokan üdvözöl­ték ez uj tevékenysége terén : Mailath gróf válaszai­ban határozottan kijelenti, hogy uj tiszteletbeli állá­sában különösen a kisebb gazdák érdekeit fogja szemmel tartani. /\ Hamisított tajték-pipa és réz-gyürü a piacon. Városi helyen, főképen vásárok alkalmával — amikor a tétlenség lelkes hívei: a csavargók is meg­mozdulnak — sohasem tudhatja az ember, melyik oldalról károsítják meg, különösen pedig nem: ha az illető ember a városi élettel nem ismerős, tapasztalata hiányos vagy épen semmi, mert az ilyene­ket nagyon könnyen csapdába csalják, megkárosítják s igen sokszor az utolsó krajcárjától rabolják meg. A városi csavargók leleményessége ez utón határtalan. Ugyhiszem tehát, helyén való, időszerű munkát végzek vele, ha megismertetek olvasóimmal egy né­hány olyan fogást, — csalási módot. — amelyekkel nemcsak a vidéki embereket, de számtalanszor a tapasztaltabb városiakat is hamarosan rászedik. — Alkalmas vásári napokon, amikor a jól jöve­delmező zsebmetszés nem üt be kedvezően, a lelemé­nyes csavargó előveszi mellékkeresetét. Hamisított taj­ték-pipa és réz-gyürü elárusítóvá lesz. L,assan, vigyázva jár-kell, miközben vizsla szemeivel keresi az alkal­mas áldozatot, s mikor az meg van, a félig kinyitott markában levő tárgynak, leginkább réz-gyürünek, — amit természetesen arany helyett árul, — elmondja titokzatos eredetét. Sokszor ravasz sóhajtások között adja elő, hogy mennyi édes emlék fűzi az eladásra szánt tágyhoz, majd meg apai vagy anyai hagyo­mányként tünteti fel azt, de mint mondja, nagy szükségben szenved, kénytelen tehát túladni rajta, hogy árához hozzá juthasson. A hiszékeny vevő persze hamarosan meg is dűl, az akaratosabbnak pedig addig magyaráz, ad­dig mutogatja az érintett tárgynak próbajegyét, mig csak be nem veszi a derekát. Amig pedig ez a vásár nagy titokzatosan fo­lyik négy szem közt. addig az eladó szövetséges pajtása tőle nem messzire, hamis tajték-pipákkal kereskedik. Óvatosan, egyenkint szedi elő kabátja alól, sokat beszél mellette és nagyon olcsón adja azokat, sőt ha szükséges, a tárgy valódiságára meg is, esküszik. De ha ez sem használ, akkor szánakozásra méltóan, keservesen panaszolja el, hogy ő a világ, legszerencsétlenebb embere; hónapok óta tengődik a mások jóvoltából, mert nem tud munkához jutni,, otthon pedig felesége, gyermeke vagy a jó ég tudja kicsodája — aki talán nem is létezik a világon — nagy betegségben szenved, annak akarja tehát egye­dül értékesíthető ingóságának, tajték-pipájának árán a legszükségesebbeket beszerezni. Es az eltalált mese rendesen hat. A vevő nem is alkuszik tovább, csak hogy segíthessen rajta, jó, áron megveszi az ajánlott tárgyat. Ilyen utou-módon aztán elárusít egy-egy élel­mes csavargó egy nap leforgása alatt húsz darab hamis tárgyat is. S mig a folyó nekik meghozza az óhajtott eredményt, addig ügyfeleik keservesen tar pasztalják későbben, hogy alaposan be vannak csapva. Mert nemsokára az arany helyett drágán megfizetett réz-gyürüt, a kréta sem csiszolja fényesre, a tajték-pipa pedig — ami máskülönben paszulyból van összegyúrva, — csak nem kap a színváltozáson. Hiába pipálgat belőle a gazduram olyan szorgalmasan, sohasem lesz az olyan szép sárga, mint a korcsmá- ros pipája, amelyet a félkezü kintornás zálogosított el nála. Pedig gondozásban sem szenved hiányt,, ugyancsak dédelgeti, takargatja s talán még a fúvó széltől is megóvja a drága jószágot. De hiába Akár akarja, akár nem, csak bele kell törődnie idővel,, hogy bizony nem valódi az a tárgy; verje meg a fészkes fülemile. S mig a vevő csúfosan kijátszott jóhiszeműsége felett kesereg, addig a csavargók vígan folytatják tovább üzérkedésüket. Szedik az újabb áldozatokat Figyelmeztetem tehát teljes jóakarattal olvasói­mat : kerüljék ki az ilyen véletlenül adott alkalma­kat és ne üljenek fel az ilyen szédelgők furfangos- ságának, mert ellenkező esetben, majd meglátják,, milyen rosszul fog esni a csalódás. p Nem gyermeknek való a pipa! Újabban némely ország gyermekeinél annyira lábrakapolt a kormányok szükségesnek látták törvényes intézkedé­seket tenni az ellen. Igv kereszlülvittek Norvégiá­ban egy törvényt, mely szerint büntetés terhe mel­lett tilos tizenöt évnél fiatalabb egyénnek dohányt eladni. A Prince Edvard szigeten tizenhat évnél fiatalabb egyénnek nem szabad dohányt eladni — Ha kiskorúnál lelnek dohányt, vagy dohányozni, látják, pénzbírságot kell fizetnie, a melyet be nem hajthatóság esetén fogságra változtatnak. Francia* országban számos társaság alakult, hogy elnyomják a dohányzást az iskolásgyermekeknél, a mi mindjob­ban lábrakap nálok; a francia kormány a legfelsőbb osztályokig valamennyi iskolában eltiltotta a dohány­zást. — A ki tudja, milyen káros a nikotin-méreg a fiatal szervezetre, örömmel fogja üdvözölni a ható­ságok minden lépését, a mely a korai dohányzás elnyomására irányul. Nálunk Magyarországon is el­férne egy ilyen törvény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom