Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-09 / 14. szám
106 MAGYAR FÖLDMIVELŐ gyukat tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takaró ér. Az ilyen emberi egy nagy birodalom földje sem boldogilhalja. A korcsma. Voltak idők, midőn járványos betegségek alkalmával a nép 50, sőt 100-val is hullott el naponként. Az ember arcán szinte hideg verejték futott le, mindőn hallgatta a lélekharang folytonos kongá- sát. Borzasztó idő volt az, midőn a nép, mint a légy, csak úgy hullott el. Most ismét dühöng egy ilyen borzasztó pestis ... de mely annál borzasztóbb, mert nemcsak a testet, hanem a lelket is megöli. Ezen gyalázatos pestis pedig nem más, mint a »korcsma.« Ez az a veszedelmes nyavalya, mely át ragad úgy a fiatalra, mint az öregre; a korcsmái gyalázatos szenvedélynek rabja magyar népünk legnagyobb része, ebben sínylődik, mig csak alá nem sülyed az átok örvényében. Hej, de is sok embert tett már tönkre, kik ha korcsma nem lett volna, s ők pedig ennek hűséges látogatói nem lettek volna, ma nem átkoznák azt a napot, melyben meg látták a nap világát. Vagy azt hiszed, szives olvasó, hogy ez a szerencsétlen ország nem sokkal boldogabb volna, ha nem volna a legutolsó faluban is tucat számra a korcsma ? De bizony! De tekintsük csak meg közelebbről, hogy tulajdonképen mi is hát az a korcsma ? Mi az a korcsma? Erre mindjárt azt felelhetném, hogy a korcsma legnagyobb rossz a világon! Mert a korcsma által származik úgy az egyesek, mint egész családok jólétének tönkre jutása. Oh mennyi szerencsétlen korcsmahős eregette már le torkán házát, földjét s minden birtokát. S mily sok családi békének lett már feldúlója a korcsma! Mi az a korcsma ? Tekints be csak abba a szűk kamrácskába hol egy pislogó mécs halvány világánál egy összeesett nő zokog. . . . Könyet már nem ejt — hisz rég kiszáradtak azok. Mellette öt hat apró gyermek, kik mindannyian rongyosak, és sírva nyújtják kis kezecskéjüket anyjok felé kenyérért. Az apa pedig már két napja, hogy dőzsöl a korcsmában a kenyérre való heti keresményével, a nélkül hogy családjára haza is gondolna. . . . E kép megmondja, mi a korcsma. Mi az a korcsma ? Az erkölcstelenség büzhödt iskolája! Avagy hol látni annyi szemérmetlen taglejtést, mint a korcsmába? hol hallani annyi trágár beszédet, s isten- káromlást, mint a korcsmában? Hol bocsájtják oly hamar áruba az erkölcsöt, mint haszontalan rongyot, ha nem a korcsmában ? Hol sir a szegény őrző angyal többet, mint a korcsma ajtajában, midőn kénytelen látni, hogy védencei mily észnélkül vetkőznek ki az Isten fia ruhájából, és dobják oda magokat az ördög szolgálatára. Mi az a korcsma ? A pokol előtornáca! Az, a ki már rá szokott a korcsmábajárásra, a ki szívesebben időz olt még vasárnap is, midőn mások a templomban Istenöknek róják le a köteles tiszteletet : az olyan ember már foglalót vett fel lelkére az ördögtől, s biztos utján jár a kárhozatnak, és előbb utóbb oda is fog jutni. Most tehát már bátran elmondhatom, hogy a korcsma a legnagyobb rossz a világon. Mert, noha vannak különféle elemi csapások, melynek súlya alatt csak úgy görnyed az ember, de ezt még felválthatja egy jobb idő. Vannak betegségek, melyek helyett szívesebben választanok magát a halált, de még ezt is követheti a legjobb egészség. A kit azonban a korcsmái szellem megszállott, soha! vagy csak nagy nehezen szabadulhat meg attól. Mert a korcsma alig szokott valakit addig elbocsájtani, ki oda szokott, mig úgy testileg, mint lelkileg tönkre nem teszi. AMERIKA Magyarok az amerikai bányákban. Az amerikai magyar az uj haza földjére érkezve elhagyja ősi foglalkozását a földmivelést és gyárakba, bányákba indul dolgozni. Ennek oka az, hogy a kivándorló magyar nem megy el a közép, a nyugati vagy a déli földmivelő államokba, mert pénze nincs a hosszú útra, hanem az Egyesült Államok keleti oldalán marad, ahol a farmerek leginkább konyhakertészetet, gyümölcstermelést űznek, mely kevés munkás kezet igényel s a farmer és családja a szükséges megmunkálást maga is elvégzi. Aki ilyen farmra, mint segítő munkás ajánlkozik, keveset ke- j rés és munkája sem tart néhány hónapnál tovább, ezért inkább keresi a veszélyesebb gyári vagy bányai munkákat, ahol évekig eldolgozhatik szünetlenül s ha a vasgyárakban kitanulja a módlisságot (moulder — mintakészitő és vasöntő) vagy korcos lesz (coremaker — belső rész készítő) és ha belejön a nehéz bányamunkába, naponta 2—3 dollárt vagy még többet is megkeres. Az első magyar kivándorlók, akik odahaza földmivesek voltak, bányába mentek dolgozni, leginkább Pennsylvánia, West- Virginia vagy Ohio szénbányáiba. Ezek erős munkához voltak szokva odhaza is és könnyen beleszoktak a bányamunkába, különösen mikor a két hetenkénti pedakor (pay-day — fizetési nap) gyönyörködtető sárga csikókat, vagy szép zöld hasú bankókat számolnak le a mainer (bányász) tenyerébe. A kivándorlás természetes folyama azután az, hogy az egyik kivándorolt huzza kifelé a másikat s miután valamelyik rokona vagy földije a bányában dolgozik, ő is ott marad s igy keletkeznek az egyes plé- zeken (hely) magyar telepek, ahol a magyarság oda- vándorlás és születés által folyton szaporodik. A pénz megtakarítására eme bányaplézek a legalkalmasabbak, mert ezek olyan helyek, ahol a pénzt elkölteni nehéz. E bányaplézek 100 —200 házból álló telepek. A házak legnagyobb része egy emeletes és 6—8—10 szoba van bennük. A telepen lévő házak legnagyobb részt a kompánia (Company — társaság) tulajdona s ezeknek általános jellege Pennsylvánia legnagyobb részében, hogy veresre vannak festve. E házak egymástól 20—30 láb távolságban vannak s mindegyiknek kerítéssel körülvett helye van kerti vetemények
