Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-09-25 / 38. szám

304

MAGYAR FÖLDM1VELŐ

Pál gazda szentül hitte, állította és bizonyította, hogy a kérdéses földdarab az övé. Hiszen már a szépapja is birtokolta.

Péter gazda meg éppen esküre megy. ha kell, mert meg vagyon Írva a nagyapó öreg imádságos- könyvében, hogy akkor szántották el, mikor nagyapó Páduában a csatában volt.

Péter és Pál ügye napról-napra mérgesedni kezdett. Odáig jutottak, hogy pörre került a dolog.

El is határozták tehát, hogy bemennek a városba, ügyvédet fogadnak. Győzzön az igazság, Mert az igazság csak igazság. A falu népe is suttogott, beszélt, hogy most már nem Péter és Pál, hanem a prókátorok mérik össze az igazság fegyvereit. Majd megválik, kinek leszen jobb prókátora. Mert Péter meg Pál is győzi ám — pénzzel. Az okosabbak, különösen a tapasztalt öregek csak mosolyogtak.

— Milyen per lesz ez ?

— A fiskálisoknak több kell, mint amennyit a darab föld ér.

— De hát ha per, hát legyen per, szokta mondani a magyar.

— Pedig öregapám mondogatta már, hogy a per olyan, mint a rossz fog, mentői hamarább szabadulni kell tőle.

Egy esteliden egész véletlenül találkozik Péter gazda Pál gazdával.

— Hát voltál-e már a városban. Pál szomszéd? — kérdi Péter gazda nagy kíváncsisággal.

— Bizony nem voltam én. Hát hogy hagyjam a szénámat meg a gazdaságot.

— Én is úgy vagyok — szól Péter gazda. Ha én folyton-folvvást a városba fogok járni, ki fizeti majd meg nekem ezt a drága időt?

— Én nem! Annyit mondhatok szomszéd.

— Egyikünk bizonyosan fizet . . .

— No ebben már igazságod van, szomszéd.

— Hanem tudod mit, szomszéd?

— Mit-e, szomszéd ?

— Valamelyik este mondjuk el a mi ügyesbajos dolgainkat a — Gazdakörben. Ott vannak a tisztelendő, tiszteletes, jegyző, tanító urak. Ott van az öreg inzsellér ur is. Hát kérjük meg, tegyenek ők igazságot közöttünk. Vigyük ki őket földünkre. Adjuk elő mindketten a mi meggyőződésünket, a magunk igazát és — döntsenek ők. E döntésben teljesen megnyugodhatunk. Semmi legkisebb okunk sincs, hogy ne az igazság szerint ítélkezzenek.

— Mondasz te valamit, szomszéd. Mindig tudtam, hogy van eszed, de most be is bizonyítod. Ládd-e, mennyi keserűségünk volt már e kis földdarab miatt, iviost aztán még kerüljünk beljebb. Időt és költséget pazaroljunk.

— Hizlaljuk a prókátorokat.

— De még mennyire!

— Nohút akkor legyen ami perdöntőnk a Gazdakör.

... És úgy tettek, amiként beszéltek. A Gazdakörben meg valóságos kisbiróság alakult. Ott ültek a hosszú asztalnál és meghallgatták a békés perlekedők igazát. A földre is kimentek. Megnézték a határkövet, a mesgyét, felmérték a területet is.

Aztán lelkiismeretesen döntöttek. Olyan becsületesen, hogy akár hitet tehettek volna Ítéletükre.

Péter és Pál gazda pedig egészen megnyugodtak az ítéletben.

így lett a Gazdakör valóságos perdöntő.

Bodnár Gáspár.

A regruta utolsó kívánsága. Nagyváradról Írják ezt a megható történetet: Május hónapban a többi száz meg száz újonccal együtt »tauglich<-nak talált a nagyváradi katonaorvos egy fiatal palotai suhancot. A legény nem hogy elbusulta volna magát a jövendő gyöngyéleten, sót nagy vágyakozással várta az október elsejét, amikor magára öltheti a katonaruhát. Azonban, amint meg van Írva, az újonc tervez s az Isten végez. A nagy vágyódás nem mehetett teljesedésbe. A palotai hu pár héttel ezelőtt tífuszba esett s állapota napról-napra annyira roszszabodott, hogy az orvos feladott minden reménységet. Ott sirdogált az ágya körül az egész atyafiság s a fiú is, mintha megsejtette volna, hogy neki már nem sok van már hátra, felsóhajtott egynéhányszor :

— Hej csak azt a napot megérném, amikor katonaruhát kell felvenni, vagy ha már nem érem meg, legalább a katonabanda kisérjen ki a temetőbe.

A kívánság azonban csak kívánság maradt. A szegény fiúval végzett a halál s másnap már nagy buzgalommal rótta a palotai asztalos a regruta fiú koporsóját. A siránkozó rokonság ott tanakodtak egyideig a fiú betegágya mellett, amikor az egyik rokonnak eszébe jutott:

— Milyen nagyon szeretett volna szegény katona lenni. Legalább ha nem szolgálhatott, katonazenével kellene eltemettetni.

És a szóbeszédnek az lett a vége. hogy a rokonságból deputáció jött be tegnapelőtt báró Karg ezredeshez Nagyváradra s megkérték, hogy az újonc temetésére adja oda a katonazenekart. Báró Karg meghallgatta a falusi deputáció siránkozását, aztán katonás rövidséggel csak ennyit mondott :

— Meglesz, amit akarnak.

És a temetés napján három parasztkocsin tizenhat diszbeöltözött muzsikus ment ki Palotára s annak rendje és módja szerint végigjátszotta az újonc temetésén a halotti indulót, a palotaiak mélységes meghatottságától kisérve. A temetés óta nincs is nagyobb ember Palotán a derék ezredesnél. A jámbor falunépe uton-ulfélen áldja s nem felejti el soha, hogy teljesítette a szegény újonc utolsó kívánságát.

GAZDAKÖRÖK.

Harminc gazdakör Torontälban. A napokban említettük, hogy Temes vármegyében a kisbirtokosokat tömörítő gazdakörök — még pedig nemzetiségi falvakban is — örvendetesen szaporodnak. A Temesvármegyei Gazdasági Egyesület bnzgolko- dásának legújabb eredménye azon gazdakör, amely Bázos temesmegyei román községben alakult, a hol Jaucu Miklós, az egyesület járási előadója fejtegette a gazdakör közhasznú célját. Az uj gazdakör a 29-ik a megyében, a melyet mihamarabb követni fog a 30-ik is s ez Román-Bencseken fog megalakulni, már folynak is az előkészületek. Érdekes megemlíteni, hogy ezen 30 gazdakör két év alatt létesült a megyében és valamennyi eredménynyel működik. A megyében lakó nemzetiségek a következő sorrendben következnek: a legtöbb a német, azután román, majd szerb és csak végül következik a magyar, legvégül pedig a bulgár, bonyevác és sokác. A gazdakörök aránylag a magyar községekben hódítanak legjobban, amennyiben nyolcban van gazdakör; a német községek közül tizenötben, a román községek közül ötben, a szerb és bolgár községek közül pedig egy-egyben működik gazdakör.