Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-04-03 / 13. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 98 Ha a gyermek veszi észre napról-napra, hogy apja, anyja nem tud bánni a pénzzel, hogy nem becsülik a kicsit, tékozolják a sokat, nem törődnek a holnappal, hanem csupán a mának élnek: hasonló életre nőnek, hasonló módon cselekszenek majd ők is. A szövetkezetek egyik legszebb hatása a takarékosság erényének ápolása, szellemének terjesztése. A szövetkezeti tagoknak nemcsak maguknak kell jó példával elől járni a takarékos, okos számítással beosztott életmóddal, hanem be kell vinniök ezt a szellemet a családokba is. Vagyont nem adhat minden szülő gyermekének. De ha takarékos embert nevel belőle, minden vagyonnál nagyobb kincsesei bocsátja az életbe. A pazarló gyermek a Dárius kincsét is elveri. A takarékos gyermekekből lesznek a hazának legmunkásabb, legmegbízhatóbb és tekintélyesebb polgárai. Érzem, hogy erre a szóbeszédre sok apa és anya nyomban igv fog gondolkozni. — Az bizony, ha engem megtanítana az ur arra, hogy mi módon neveljem gyermekeimet takarékos gyermekeknek. Elegei oktatom, tanítom, beszélek nekik. Éppen mint annyi és annyi más szülő. És mégis, mily keserves csalódásoknak vagyunk néma szemlélői. Hiszek abban, hogy vannak takarékos családok, kik ezt az erényt úgyszólván örökölni szokták. A gyermekek is. És megfordítva. A pazarló apának hasonló fia, anyának leánya van. A kivételek nem tesznek semmit. Ez az örök lési hajlam legtöbbször a példában leli felfrissítő, folytonositó erejét. Fő, hogy maga a család, a környezet takarékos legyen. Az öreg Cserei Mihály uram hires ember volt és nagy bölcs. Hátrahagyott Írásában ezt a testamentumot hagyta gyermekei számára: — Egész életemben takarékos ember voltam. Ti is azok vagytok eddig. Ezt az erényt ezután is tartsátok, őrizétek meg. Mert csak az én életemben hány gazdag embert értem, ki más emerek ajtajára szorul. Csak azt adjuk meg a gyermeknek, amire valóban szüksége van. Éreztessük vele, hogy nem leszen valaki boldogtalan, ha minden kívánsága nem megy teljesedésbe. Ha a gyermek minden legkisebb óhaja teljesül: megszokja. Felnőtt korában még adósságok és más ballépések árán is eleget akar aztán tenni a maga kívánságainak. A legkisebb darab kenyeret is kincsnek tekintse a gyermek. Ruhájának minden gombját becsülje meg. Követeljük meg ezt tőle. Olvastam, hogy egy többszörös milliomos ember (anglus volt ám) egyszer lóháton ment. Észrevette azonban, hogy kabátjáról egy gomb elveszett. Leszállóit tehát lováról és azt az egy gombot órákig kereste, csak mikor meglelte, akkor indult tovább. Hát vájjon nem ez a hajszálig menő takarékosság lehetett-e az ő gazdagságának titka? Ki tudja? Hiszen igazság, hogy az apróbb dolgok megbecsüléséből származik a nagyobb dolgokra való képesség. Aki egy darab forgácsot felvesz és félre teszi, annak már kitartása leszen egy szekér forgács gyűjtésére. A példaszó is azt tartja, bog}' sok szalmaszál az elefántot is fentartja. ...Nem rég hallottam saját füleimmel egy falusi asszonytól heti vásár alkalmával, mikor fia kérte, hogy az otthonlevő kicsinyeknek cukrot vegyen az édes: — Nem ! Többet ilyen hiábavaló haszontalan- ságra nem költünk. A krajcárt megkapjátok majd otthon. Osztég ti is tegyetek úgy, mint a kasznár gyerekei teszik. Bukszába gyüjtsétek, mert krajcárból lesz a garas, garasból a forint. Azon gyermekekből, kiket már korán igy nevelik a takarékosság erényére, bizonyára takarékos emberek lesznek Úgy fogják keresetöket beosztani, hogy jusson is és maradjon is. Ami társadalmunknak meg ily emberekre, polgárokra nagy szüksége van! B. G. Hetyke cigány. Madarason csínyt követett el a cigány s biz azt lekapták a lábáról s tizenkettőt verettek rá korbácscsal. A korbács ócska volt és szakadozott. A inig verték a cigányt, szidta tele torokkal a mada- rasiakat. — Cifra tornyot tudtok épiteni, ugy-e ? de egy becsületes korbácsot nem tudtok venni a tisztességes emberek számára'? A szász parasztság és a szász urak. A Magyar Gazdaszövetség folyóirata igen meg- szivelni való képet nyújt arról a benső viszonyról, a miben az erdélyi szász intelligencia, értelmiség él a saját fajuk munkás tömegével — a szász parasztsággal. Egy fiatal épitész-mérnök például csak azért teszi tanulmánya tárgyává a tagosítás tudományát, hogy letelepedvén egy szász városban, szükség esetén ingyen tehessen vele szolgálatot saját véreinek, a szász parasztoknak. Tudvalevő dolog, hogy a nem célirányos tagosítás sokszor száz és száz kis gazdát tehet tönkre. Milyen magasztos feladat tehát ez ügyben védőjévé lenni a magára hagyatott népnek. Más esetről is tudunk. A nagyszebeni szász földhitelintézet múlt évi üzletnyereségéből 20 ezer koronát adományozott az erdélyi szász gazdasági egyesületnek. Ez az összeg is arra való tehát, hogy a szász parasztságot erősítse. Mert a szászok azt akarják, hogy a parasztság, egész gazdasági életük hatalmas és szilárd legyen. A szász művelt ifjúság, fiatal emberek szívesen áldozzák fel lelkesedésüket, munkájukat, hogy a parasztság boldoguljon, haladjon. Jelszavuk : — Szeretni a népet, őszinte felvilágosítást adni neki minden körülmények közt és mindenek fölött támogatni őt. íme, ilyen benső összeforradás, összeolvadt nemzeti életet élnek az erdélyi szászok az ő parasztságukkal. Hol vagyunk mi magyarok az ilyen egybeolvadástól ? Hol, igen hol? Köztünk is akad egy egy nemes lélek, ki önzetlenül szolgálja a nép érdekeit.
