Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-04-17 / 15. szám
114 MAGYAR FÖLDMIVELŐ nagyon is igénybe vesz — bizony van okunk üdvözölni azt a mozgalmat, mely a divat ellen üzen harcot. Okos asszony, jól nevelt leány megveti a divat hóbortját. Mert jól tudják, hogy a természet a legszebb és legékesebb divat, hogy a ki a divatnak odadobja magát, csak azt bizonyítja, hogy saját egyéniségében, saját szépségében nem bizik. Megverte az Isten pedig már annak a nőnek, lánynak — asszonynak sorsát, a ki nem saját magával, de a divattal akar tetszelegni. Mivel foglalkozik a magyar nép? Tudjuk, hogy 1900. esztendőben népszámlálás volt Magyarországon. Ennek a népszámlálásnak eredményét már minden irányban kimutatták a statisztikusok (számadatvezetők) csak még egyet nem hoztak nyilvánosságra. A magyar népet foglalkozás szerint nem mutatták be. Most ezzel is beszámolnak. Roppant nagyérdekü számadatok ezek; azért nagyjából mi is sietünk megismertetni az érdekes számokat olvasóinkkal. A magyar birodalom 1!> és egynegyed milliónyi lakosságának óriási többsége, több mint kétharmada őstermeléssel foglalkozik, illetőleg ebből él. És pedig kenyérkereső 6,051.521, eltartott 7.118.091, ösz- szesen 13,169.612, vagyis az összes lakosságnak 68-'i százaléka. Az összes többi foglalkozásokból: iparból, kereskedelemből, forgalmi és közszolgálatból, szabad foglalkozásból, napszámos- és cselédmunkából összesen alig félannyian élnek, mint az őstermelésből. Régi, közismert igazságot bizonyít be ez az adat, hogy tudniillik hazánk elsősorban őstermelő, földmivelő állam. De rendkívül érdekes benne a keresők és az eltartottak aránya. Az eltartottak száma ugyanis igen csekélylyel, egy hatodrészszel haladta meg a keresők számát, úgy, hogy minden keresőre alig valamivel több jut, mint egy embernek az eltartása. Igen kedvező az őstermelési ágakban a nők részvétele a kenyérkeresésben. A hatmilliónyi keresőnek ugyanis egyharmada nő: oly kedvező arány, amilyen más foglalkozási ágaknál nem található. Példa erre mindjárt az ipar. Iparral összesen 1,126.347 ember foglalkozik a magyarbirodalomban, közte csak 193.513 nő, tehát az összes keresőknek körülbelől egyhatod része. Erre az egymilliónyi ipari kenyérkeresőre 1,476.683 ember eltartása hárul, ami szintén kedvezőtlenebb arány, mint az őstermelésnél kimutatott. Érdekesek még e következő adatok: Kereskedelemből és hitelfoglalkozásból él 556.413, közte 225.788 kereskedő, a közlekedés 440.512 embernek ad kenyeret, amelyet 136.857 kereső szerez meg. Közszolgálatból és szabad foglalkozásból 572 664-en élnek 213.886 kenyérkereső jóvoltából. Tőkéjéből, vagy nyugdijjáradékából él 141.033 ember, aki 269.152 embert tart el. A napszámosok száma az országban 206.351, ezek 645.254 embert tartanak el, mig a 386.281 házi cseléd, akik közül 350.281 nő, összesen 41 477 lelket tart el. Az egész lakosságnál a keresők és eltartottak aránya ez : Kereső 8,829.979. Eltartott 10.424.580. A keresők közül két és fél millió nő, az eltartottak közül pedig hét millió. Aki a foglalkozási statistikából felötlően emelkedik ki az úgynevezett intelligencia (értelmiség) rendkívül kicsiny arányszáma. A szorosabb értelemben vett értelmiségi hivatással 144.246 ember foglalkozik, közte iró és művész 3880. Érdekes, miképpen változik meg az országos adatok által nyújtott általános kép Budapest fővárosban. Budapest ez adatok szerint máris teljesen ipari jellegit város, amennyiben iparból és lakosságának majdnem fele, 307.000 ember, akik közül 161,000 kenyérkereső, 146,700 pedig eltartott. Az iparból élők aránya tehát 417 százalék. Mindjárt azután következnek a kereskedelemből élők : összesen 103,600-an, akik közül 46,700 a kereső. Igen nagy a házi cselédek száma: 57,204, s legkisebb az őstermelésből élők száma: 14,000. Tőkéjéből vagy járadékából 12,756 kereső és 14,235 eltartott él. A főváros összes népességében jóval több a kereső, mint az eltartott, amennyiben a keresők száma 368,341, az eltartottaké csak 345,981. GAZDASÁGI^ ÜNNEPÉLYEK. ____ Ga zdasági ünnepély. Szép ünnepség volt Szenem Károly nagybirtokos ponyvádi uradalmában abból az alkalomból, hogy a földmivelésügyi miniszter Himodi István öreg cselédet kitüntette. Az ünnepségen megjelent az egész megye intelligenciája, a hatóságok és zászló alatt a környékbeli falvak képviselő testületéi. Az ünnepelt öreg cselédnek gróf Laszberg Rudolf főispán adta át nagyhatású beszéd keretében a miniszter adományát és az elismerő díszoklevelet. Követendő példaképként állította a cselédség elé az öreg Himodit, aki 1817-ben született és közel 50 évig szolgálta hűséggel a ponv- vádi uradalmat. A szépen sikerült ünnepség alkalmából Szevera Károly üdvözlő táviratot küldött a miniszternek. Az ünnepet lakoma követte. Jubiláló cseléd. Meghatóan szép ünnepély folyt le Kirva esztergommegyei német községben, Manarik Jánost, ki több mint negyven év óta pásztorként szolgálja a községet, tüntették ki nagy ünnepélyességgel. A község népe mindenekelőtt a templomba vonult, hova a szomszéd falvakból ünnepi ruhába öltözött gazdák is eljöttek. Istentisztelet után a község képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen Fekete Rezső szolgabiró adta át szép beszéd kíséretében a száz koronát aranyban és a földmivelésügyi miniszter elismerő oklevelét a jubiláns pásztornak. Az ünnepség fényét csak növelte, hogy teljesen magyar nyelven folyt le.
