Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-12-18 / 50. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 405 És annál jobban, mert még mindig nem volt elég a nagy vérvesztésből. A magyar nép most is hullámzik — Amerika felé. Igaz, hogy sokan csa­lódottan és sokszor sírva jönnek vissza. De még mindig — csalogat a nagy reménység. Pedig, bi­zony, bizony itthon is élhet, aki akar. De aztán akarni kell ám. * A minapába’ egy igen szép dolgot, olyan gyö­nyörűséges álmot álmodtam. A haldokló esztendő legeslegutolsó órájához értünk. A toronyóra 12-őre járt, mikor két alak ta­lálkozott az ég és föld határán. Ezek az ó és uj év angyalai voltak. Az egyik búcsúzott a földtől — a másik érkezett. — Béke neked! — Béke neked is, szólott a búcsúzó angyal. Óhajtom, hogy mához egy esztendőre ilyen boldog és megelégedett ábrázatod legyen. — És van e reménységem? Nem ölt majd az én lelkem is gyászt, sajnálkozást a magyarok közt, mikor majd nekem is búcsúznom kell. — Vön reménységed, hogy nem! — Igazán! — Igen. Vannak még a magyarok közt is ön­zetlen, a népet szerető vezéremberek, kik serényen, nagy gonddal vetegetik a falusi jólét emelésének magvait... Magyarország ősi fája csak akkor lesz teljes termésben, ha a falusi jólét fog virágozni. Ez a termés gyökere. És én úgy látom, a nemzet fáját jó helyen, a gyökértől kezdik újra táplálni. Azért lehet reménységed. — Béke, veled! — Béke neked is ! Szóltak az angyalok és elváltak. Benne van a világ a háborúban. Az igaz, hogy csak az orosz, meg a japán, de szuszszantás nélkül lesi, figyeli ezt a valóban világháborút — minden még akkora nép is, akár az öklöm. A le- hanyatló esztendőnek február első napjaiban kez­dett a levegő amolyan puskaporos lenni. Már 9-én a cár kiáltványt intézett népéhez, mert megkezdi a háborút. És meg is kezdették. És folytatják rettene­tes, iszonyatos módon, mint azt a mi újságunkban is rendre olvashatjuk. A csata most sem dőlt el. Csak az emberek ezrei és a tenger millió szinara- nyok tűntek el. Hogy mi leszen vége, ki tud­hatja azt. Most pedig lezárom szentenciámat és jó előre boldog ünnepeket és uj esztendőt kívánok, még el­lenségeinknek is, ha lennének. A boltosok egymás ellen. Budapesten egyik Dob­utcai cipókereskedőhöz, Kohn úrhoz beállít régi vevője, Weisz Salamon és a főnököt keresi. — Még a kávéházban van — felelte a fősegéd. — Mit méltóztatik parancsolni ? — Egy pár jó téli cipőt vennék, de a főnöktől magá­tól szeretném megvenni. — Ké’m, csak mé’ztassék rendelni, én is kiszolgolgá- lom Weisz urat. Minthogy pedig Weisz urnák nagyon sürgősen kellett a meleg cipő, megvette és azonnal fölhúzta. Kis idő múltán bevetődön ugyanabba a kávéházba, amelyben a cipőüzlet tulajdonosa mélyen el volt merülve a kártyában. Odamegy hozzá és a vállára üt: — Látja ezt a cipőt? — Hát nem látom ? — Ilyent magánál nem lehet kapni; ilyen finom cipó még nem volt a maga üzletében. — Nekem szónokolhat. Ha én mondom, hogy ez egy rongy portéka, hát elhiheti. Becsületszavamra mondom, hogy rongy áru. Mennyiért vette? — Most küldték Bécsből s 12 korona volt. — Szépen becsapták. Becsületemre, a gyerekeim egészségére mondom, hogy nálam 7 koronáért kapható ilyen cipő. A ravasz Weisz erre kivette az erszényét és ne­vetve mondta : — Szaván fogom. Ezt a cipőt most vettem a maga üzletében 12 koronáért, de nem fizettem ki. Itt van az ára — mondta — és leszúrta a 7 koronát, azután a faképnél hagyta az őszinte Kohnt. AMERIKA Az amerikai bevándorlás számokban. Egy berlini lapban hivatalos adatokat olvasunk azokról, akik ezerkilencszázhárom julius 1-től ezerkilencszáz- négy junius 30-ikáig az Egyesült-Államokba beván­doroltak. A statisztika megint összekalapálja hazán­kat Ausztriával s igy nincs módunkban pontosan megállapítani, mekkora számmal szerepelnek a ma­gyar kivándorlók ama 812870 ember közt, akik az említett időben Európából kivándoroltak az Egye­sült-Államokba. A kivándorlók közt van 193.286 olasz, 147.156 magyar és osztrák, 145.141 orosz és finn, 46.380 német és 74.768 ir. Megközelítőleg tehát Ma­gyarország a harmadik helyet foglalja el a szomorú statisztikában és csak az az örvendetes, hogy a ta­valyival szemben 25 ezerrel csökkent a kivándorlás Ausztriából és Magyarországból. A Braziliába tör­tént kivándorlásról is közöl a német lap számszerű adatokat. Magyarország és Ausztria 44.561 kivándor­lót tüntet föl sokkal kevesebbet mint az olasz, a portugál, vagy a spanyol, de mint a német is, de többet mint az orosz vagy a francia. Amerika gyümölcstermése. Kalifornia és Oregon ez idei gyümölcstermése minden várakozá­son felül jól sikerült. Az almatermést 70 millió hor­dónál többre becsülik. Az őszi barack és körteter­més is igen bő volt. A szilvatermés igen nagy volt, amelyhez még az előző évről eladatlan mintegy 50 millió fontot kitevő készletek járulnak. A múlt évi készletek túlnyomó része 60—90 darabosból áll, el­lenben 40—50 darabos áru úgy Amerikában, mint Európában kevés van készletben. Ami az ez évi termés minőségét illeti, az, newyorki főkonzulátu­sunk jelentése szerint, mögötte áll az elmúlt évinek. Az amerikai gyümölcskereskedelemre bénitólag hat az aszalt gyümölcs bevitelének megnehezítése. Harmadfél milliós ajándék. Az Egyesült- Államok nagy bankjai szép ajándékkal lepték meg a lakosságot: visszamenőleg felemelték a takarék- betétek kamatlábát három és fél százalékról négy százalékra, ami körülbelül harmadfél millió dollár újévi ajándékot jelent a takarékos emberek szá­mára. Hát a mi bankjaink ? Ismertessétek meg jó embereitekkel a „Magyar Földmivelő“-t!

Next

/
Oldalképek
Tartalom