Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-12-18 / 50. szám
400 MAGYAR FÖLDMIYELŐ A szegény ember karácsonja . . . — Inkább ne is jönne ez az ünnep. Nem szegény embernek való. A gazdagok ünnepe ez. így szólott Péter gazda, bizonyos, hogy nem a legjobb hangulatában. — Mi okon beszélsz igv — eresztette neki a szót, Péter gazda komája, már mint András gazda. Én úgy tudom, nem volt még egyetlen egy karácsonyod sem, hogy az Isten meg ne segített volna. — No hát lesz most. No hát nem segít meg most. Azt már előre látom. — Vájjon? — Bizonynyal mondom. — Legyen, koma. De én a’ mondó vagyok, hogy nyugtával dicsérd, vagy szidjad a napot. * * * Ennek az ellesett párbeszédnek meg nagyon természetes oka vagyon. Az idei viszontagságos időjárás. Az a rettenetes nagy aszály, mely leperzselt egy országot, dehogy . . . millió és millió gazdának reményét és bizodalmát. Más esztendőben bőségben úszott gazdasága a takarmányban. Jószágai úgy feküdtek az alomban, mint a jó módú család a maga dunyhájában. Bezzeg nem úgy van most! Jószágainak számát már nagyon leapasztotta. Ami maradt, az is sovány, mint az egyiptomi hét szükesztendő. Mi leszen tehát mondogatta bizony Péter gazda napról, napra. Pedig Péter gazdát mindenki gazdagnak, módosnak ismerte. Vele szemben András gazda szegény ember. És lám András még se’ jajgat, zúgolódik. Még nem is fél a karácsonytól. Váltig mondhatta tehát komájának, hogy mire való az a nagy sopánkodás. — ügy ám, Péter komám, szólott András. Szegény volt az apám, szegénynek maradtam én is. De az én édes apám mindig arra tanított, hogy a szegényt soha se’ hagyja el az Isten, de nem különösen karácsonyra. , — Én sem voltam mindig jó módban, vágott közbe kissé megjuházódva Péter gazda. De azért bűnt követnék el, ha bé nem vallanám, hogy a karácsonyi szent ünnepekre mindig megsegített a jó Isten. — Sokszor bizony már már kétségbe esett az asszony — folytatja András. Azt hittük még az utolsó napokban is, hogy na most már igazán szegény ember karácsonyát fogjuk ünnepelni. És, mintha csudát tett volna a jó Isten, egyszerre változott a helyzetünk. Csak úgy csurant, még nem is cseppent. Hallgatja . . . hallgatja ezt a szó beszédet Péter gazda és nagyot dobban a szive. Mert érezte, hogy a nálánál sokkalta szegényebb komája nagyot markolt a leikébe. Ugyancsak kioktatta ez a szegény a gazdagot. Mert úgy is van ez ebben az életben. Sokkal jobban sopánkodik a gazdag, mint a szegény. Talán azért mert még többet akarnak a jó Istentől. Talán azért, mert túlbecsülik azt a nyomorult vagyont. Lett légyen bár miképpen, egy bizonyos. Hogy ha a szegény ember lelkiismerete nyugodt, ha keze dolgos, ha takarékos ... az Isten is megsegíti. A szegény ember karácsonya nagyon sokszor boldogabb, mint — a gazdagé. J—i. Az ig földtehermentesités. A »Magyar Földmivelő« e kérdéssel épen a múlt számban foglalkozott. Öregbetüs cikkelyében mutatta ki, mily égető kérdése ez a magyar társadalomnak. A reá következő napokban a Gazdasági Egyesület Országos Szövetségének nagy gyűlésén Bernát István hatalmas előadást tartott, melyet ime kivonatban mi is ismertetünk: Egy kis visszatekintésben a hallgatóság elé állította előadó azokat az eseményeket, a mik a tárgy körül ezideig alakultak, 12—20 évvel ezelőtt már pengették az eszmét, de akkor azzal vágták be az útját, hogy ez visszafejlődés. Mikor azonban a bajok mérgesedtek, a kivándorlás mindig nagyobb mértéket vett és az árverések száma folyton növekedett, akadtak végül a politikai élet felsőbb rétegeiben is olyanok, akik vizsgálódás után arra a meggyőződésre jutottak, hogy cselekedni kell. mert itt nagy veszedelmek forrása rejlik. György Endre, majd Horánszky Nándor foglalkoztak a többek között behatóbban a fenyegető bajok okaival és részben nekik is köszönhető, hogy a magyar közönség arra az álláspontra helyezkedett, hogy itt elavult nézetek feltámasztásáról van szó. _ Bernát István hivatkozott arra, hogy Németországban és Ausztriában három évtizedre visszamenő kutatások folynak, amelyről bizonyosan kevesen tudnak minálunk, pedig nekünk is ezen az utón szükséges haladnunk. A 48-as vívmányok, azzal, hogy a földet megszabadították a régi tehertől, csak felét végezték el a munkának; a másik fele reánk háramlik. Biztosítanunk kell ugyanis az ellen a földet, hogy újabb közszolgáltatásokkal megrakják. A magyar föld jövedelmének fele nem a gazdáé ; ez mások részére van lefoglalva. A terhek egyrésze ugyan a jövedelem után keletkezik, de* azért ezt sem lehet számítás nélkül hagyni. Kutatásának eredményeként két csoportot különböztet meg Bernát István, mint okát az eladósodásnak. Az egyik a könyelmüségből származó pazarlás. Jó ideig a közvélemény azon az állásponton volt, hogy ez az egyedüli oka a bomlásnak ; ha a gazda jobban beosztaná a jövedelmét, ha igényeit mérsékelné, akkor az eladósodás forrásai bedugulnának. Ez általánosságban el nem fogadható. Hiszen az igaz, hogy gazdasági tekintetben népünk nem valami nagyon volt előrelátó a múltban, de a jelek kezdik azt bizonyítani, hogy a jövőben ez másként alakul. Utal előadó e tekintetben arra, hogy nemcsak a takarékpénztárak betétei szaporodnak, de kizárólag a kicsiny emberek által támogatott pénzintézetek is virágzanak. Az 0. K. H. Sz.-hez tartozó és 5000 községre kiterjedő hitelszövetkezeti hálózat tagjai alig néhány év alatt 40 millió korona betétet takarítottak meg. Az eladósodás másik előidézője a követett köz- gazdasági politikának a hézagai, a hitel szervezetlensége, a mely Magyarországon évtizedeken keresztül uralkodott és a hitel élhetetlensége. Amikor a földtehermentesitési kötvényeket kiadták, ezeket értékesíteni a legnagyobb lehetetlenség volt. A 60-as években az osztrákmagyar bankot kivéve, a jelzá-
