Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-12-11 / 49. szám

-1

A birtokok tehermentesítése.

Szokás az már minálimk, hogy a törvényhozás terén sok apró-cseprő, talán harmadrendű dolgokat derüre-borura hajkurá- szunk, hogy keresztül kergethessük. De hanyagoljuk, halogatjuk azokat a kardinális, életbe vágó kérdéseket, amikkel uj, erővel teljesebb életet lehetne biztosítani népünknek.

Ilyen kardinális, életbe vágó kérdés például a magyar birtokok tehermentesítése.

Ez a kérdés a mi nemzeti' életünk egére oly nehéz, sötét fellegeket hajt, hogy sohase lehet tudni, melyik percben sújt le az istennyila.

Ezt ma már mindenki tudja. Hatalmas, nyílt beszédében tárta fel évekkel ennek előtte boldogult Horánszki. Akkor úgyszólván megdöbbent a magyar társadalom.

És azóta, mi történt?

Semmi. Lukács miniszter tett valami kijelentés féléket, aztán hallgat mindenki, hogy a rengeteg teher, mely a magyar birtokokat nyomja annál könnyebben nyomhassa agyon népünket.

Bezzeg a Poroszországban nem igy van. Ott már beható kutatást folytat éppen most a kormányzat, hogy kipuhatolhassa, mily mértékben vannak eladósodva a birtokok. Erre nyomban elhatározta a porosz kormány, hogy munkához lát.

Kísérleteket tesz arra, hogy az állam pénzügyi közreműködése melleti a földmiuelő nép — kedvező eszközökkel szerzett feltételek mellett lerázhassák nyakukról a reájuk oly súlyosan nehezedő adósságokat.

Már a legközelebbi állami költségvetésbe fogja a porosz kormány az e feladat megoldásához szükséges összegeket felvenni.

Hát nem irigyeljük a porosz néptől ezt az igazán emberséges eljárást, hanem csak rámulatunk e tanulságos és minket igazán megszégyenítő jelenségre.

Mert mi öljük az időt, a pénzt meddő vitatkozásokkal, fél napos üres beszédekkel, de nem nyúlunk biztos kezekkel azon gazdasági kérdésekhez, melyeknek egyike éppen az, aminek megoldásán a porosz kormányzat most fáradozik.

Pedig nálunk, Magyarországon a helyzet eladósodás tekintetében sokkal súlyosabb, mint Poroszországban.

Hát verjen fel minket tétlenségünkből, tehetetlenségünkből — a porosz kormányzat ébersége és gyakorlati érzéke.

Az angol király gyermekei. Edvárd király párisi látogatása alkalmából a következő' jóizü apróságot eleveníti föl a »Gaulois«: VII. Edvárd walesi herceg korában nem volt ritka vendég a szajnaparti Bábelben. Alapos okai voltak azonban arra, hogy csak inkognitóban utazgasson ide. Egvizben elment meghallgatni a községtanács ülését. A nép egyszerű emberei, kik ott törvényeket szabnak Páris részére, az udvar: étikét dolgaiban nem igen jártasok s köz tűk meg Edvárd herceg között meglehetősen demokratikus izü beszélgetés fejlődött. Különösen kedves volt az a párbeszéd, amelyet egy városatya felesége folytatott a herceggel.

— Vannak gyermekei, asszonyom ? — kéi'dé a herceg.

— Van, herceg ur, hat darab; — és önnek ?

— Nekem is, — válaszolt mosolyogva Edvárd herceg.