Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-11-27 / 47. szám
374 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Piruljon az a falu, melynek még ezután sem lesz gazda- nagy olvasó-köre. Reménységgel szivükben foghatnak a kezdeményezéshez azok, kiknek nem volt idáig egyetlen kis kődarabjuk, mellyel a gazdakörök alapításához, létesítéséhez hozzáfoghattak volna. A Magyar Gazdaszövetség most már, ha nem is kívánatos, befejezett erővel segítheti a községeknek ez irányban való törekvésüket, de mindenesetre szabadabban mozoghat, befolyását és segedelmét szélesebb körökben fogja éreztetni. így haladunk lépésről... lépésre. így látjuk teljesedésbe menni a közszólás igaz voltát: »A lassan, de folyton hulló vizcseppek, még a követ is kiássák.« Tanulni — nem szégyen! Régen elmúlt az a világ, mikor csak a jó papokról szokták volt mondani, hogy holtig tanul. Ma már ott vagyunk, hogy tanulnia, haladnia kell minden embernek, aki elmaradni nem akar. A boldogulásnak annyi szeri száma van már, hogy bizony a legöregebb emberek is bevallhatják gazdag tapasztalatok mellett, hogy bizony én rám is rám fér a tanulás, tapasztalás. Elmondhatjuk tehát, hogy a mi életünk valóban eyy nagy iskola. Benne tanítanak, az élet maga, a szükség, a példa, a könyvek, újságok és sok sok más minden vagy mindenki. De mégis legnagyobb tanítómestere a — példa. Fájdalom, rosszra, jóra egyarányosan. Am mi most csak a jóra, az üdvösre gondolunk. A példa azért hatalmas tanítómester, hatalmasabb az oktatási tanításnál is, mert magunk előtt látván a cselekvést, mintegy felhivatunk arra, hogy no, csináljátok meg ti is! Lám, én már, vagy mi már meg- cselekedtük. Ez jut eszünkbe szives olvasó, mikor olvassuk a következőket. Hevesmegye egyik kis falujában csendben, a feltűnést kerülve, áldásdus tevékenység folyik. Nevelődnek a falusi asszonyok, leányok. A községben lakó földesur leánya a tanítónőjük. Esténkint felkeresik őt a tanulni vágyók s nem egy tanulta már meg tőle az olvasás, betűvetés mesterségét. A mi újságunk nagy kelendőségnek örvend ott. Tavaszszal a kisasz- szony jófajta virágmagvakat, hagymákat oszt ki az ő híveinek s folyik a vetélkedés, kinek kis kertje lesz szebb a nyáron ? A falusi asszonyok megszokjak a rendet, tisztaságot s gazduramék nemsokára elszoknak a korcsmába járástól, mert olyan jó otthon. Most, hogy a hosszú esték beköszöntőnek, unszolják is a kisasszonyt: „mikor kezdjük már a tanulást?“ Lám, aki megérti hivatását, hogy a maga kis körében megtegye társadalmi kötelességét, rövid idő alatt is nagy eredményeket ér el. Ami szívből jön, szívhez szól s a magyar nép lelke minden szépre, jóra hajlik, ha szavainkból kiérzi az őszinte szeretetet. Bár akadna minden faluban olyan úri asszony, aki igaz szívvel fogna hozzá a falusi asszonyok neveléséhez. Vasárnapi iskolák, varróesték, vidám összejövetelek, jó olvasmányok kedvessé tennék ismét a falut. Hát nem jól cselekszüuk-e, mikor rámutatunk e magában véve csekélységnek látszó szép és valójában követendő példára? És mondjuk minden falunak, minden községnek: Tanulni ‘nem szégyen! Itt a példa kövessétek. Kövessék azok, kiknek az Isten nagyobb műveltséget és vezetésre való képességet adott. Tegyenek, munkálkodjanak a népért! A nép pedig hálás szívvel fogadja a feléje nyújtott segítő kezet és mutassa meg, hogy tanulni akar és tud! G—n. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! Vigyázat. A múlt esztendőben aránylag nagyon sok helyen történt, hogy a szövetkezetekbe gonosz emberek betörtek és ott nagy károkat okoztak. Az idei ínséges évben még jobban el kell készülve lennünk a betörésekre, lopásokra. Már most is Írják az ország több részéből, hogy szervezett bandák működnek, melyek itt is, amott is operálnak, űzik gonosz mesterségüket. Vigyázat tehát! Az elővigyázat ugyanis sohasem árt. De most különös gondjuk legyen a szövetkezeteknek arra, hogy lesújtó meglepetés ne érje őket. A közbiztonság egyes vidékeken, községekben oly gyatra, hogy a betörők játszva, minden tartózkodás nélkül végezhetik — mesterségüket. A szövetkezeti tagok tehát szövetkezzenek a közös védelemre, a közös őrködésre. Vegyen részt a szövetkezetnek minden egyes tagja a vigyázatban, ha kell az őrjáratban, a szövetkezeti helyiségben való éjjeli felügyeletben. Ha közösen végzik e felügyeletet, akár egész télen át, minden megerőltetés nélkül — teljesíthetik az önkéntesen elvállalt szolgálatokat. A takarékpénztárak — legalább itt nálunk — egész télére gondoskodtak a helyiség éjjeli őrizetéről. Egész éjjel világosság van a helyiségben, az őrjárat minden percben ellenőrizheti a helyiségeket. Községekben mások lévén a viszonyok, természetesen máskép lehet gondoskodni a felügyeletről. Akárhogyan, de gondoskodni kell. Még ha áldozatok árán is. Mert könnyen történhetik, hogy a kevés áldozat megkimélése óriási kárt, talán végpusztulást idézhet elő. Mondjuk tehát kellő időben ismételten és ismételten : Vigyázat! /\, Szövetkezeti közmondások. Csak abban a községben fog gyümölcsöt hozni a szövetkezet, hol a szövetkezeti eszmét jól megértették és benső jelentőségében megértették. * Egymagában a gazda kilehelheti egész lelkét, bizony Sors komával nem fog boldogulni. De ha erőnket összetéve hajtjuk a mi sorsunk, jólétünk ke-
