Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-11-13 / 45. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 359 fogyasztó közönség a magyar termékekkel megismerkedjék. Bár a magyarországi háziipar eléggé fejlett, évente mégis 7 millió korona értékű tárgyat hoznak he vámkülföldről, aminek első sorban az értékesítés szervezetlensége az oka. A mintaáru-ki- állitás lesz az értékesítés szervezésére irányuló első jelentősebb lépés. A »vörös kakas« szeptemberben. Szeptember elején indultak meg az idén tudvalevőleg az első esőzések s a szárazság megszűntével a »vörös kakas« szüretje is jóval alább szállott. Mégis sokal- lanunk kell azt a nagy összeget, a három milliót meghaladó koronát is, amely tűzkár által az idei szeptemberben pusztult el. A statisztikai országos hivatalnak az idei szeptemberről szóló tüzkárjelen- tése különben a következőképen hangzik : A magyar birodalomban 1904. évi szeptember hóban 1231 községben 1575 tüzeset fordult elő 2694 károsulttal és 3,279.107 korona kárösszeggel. Ebből a Horvát-Szlavonországokban a tűzvész által sújtott községek száma 118, a kárösszeg pedig 228.592 korona volt. A magyar törvényhatóságok közül legtöbb kárt szenvedtek: Nyitra vármegye 271.374 koronát, Zemplén vármegye 198.459 koronát, Szeben vármegye 168.065 koronát, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 156.874 koronát, Liptó vármegye 154.151 koronát, Zólyom vármegye 120.427 koronát, Bars vármegye 114.236 koronát és Szabolcs vármegye 112.233 kor. A mi újságunk a »Magyar Földmivelő« csak a minap szólalt fel az országos tűzvédelem érdekében. Hogy vájjon a nagy aszály alatt kiállott országos rettegés és félelem, a rettenetes kár, mely nem csak egyes községeket tett tönkre, de vagyonában úgyszólván magát a nemzetet támadta meg, mondjuk ez az országos, nagy tüzszerencsétlenség nem oktatta ki még a lakosságot a tudatosabb és rendezettebb tüzveszedelemre ? Itt a téli idő. Időnk van megbeszélni a tűzoltó intézmény alakításának módozatait. Vagy talán akkor fognak ehhez a tudatosabb, rendezettebb védelemhez nyúlni a községek, ha elrendelik a kötelező tűzoltó intézményeket ? /\ Amit a gazda el ne feledjen. Sokan panaszkodtak nekünk, hogy csábitó szóra 300—350 korona értékű vagyonukat 3000—3500 koronára biztosították. Ók kaptak az alkalmon s igy a józan ész ellenére igy Írták alá a váltókat és a kötvényt. De mert megtudták, hogy ez törvénytelen dolog, most már el akarnának állani a biztosítástól, de a biztosító-társaság nem engedi, hanem évenként perelgeti őket a lejárt váltók alapján és fizetniök kell a magasabb dijat. Hát bizony ezek az emberek elég együgyüek és jámborok voltak, midőn az ilyen törvénytelenségre vetemedtek s megérdemlik, hogy ráfizessenek oktalan kapzsiságokra. Mert ez a túlfizetés olyan, mintha az ablakon hánynák ki ezt az összeget. Ennek ugyan akkor sem vennék semmi hasznát, ha — amitől az Isten óvja meg őket ! — mindenük leégne, nem kapnának azok egy árva fillért sem, dacára annak, hogy a biztosítási dijakat többszörösen fizetik. Azt mondja ugyanis a törvény : «A biztosítási összeg a biztosítás tárgyának teljes értékét meg nem haladhatja. Ezen értéken túl a biztosítás érvénytelen.»(1875. évi 37. t.-cikk 470. §.) Ami azt teszi, hogy ha valaki 300 korona értékű vagyonát 3000 koronáig biztosíttatja, az csak 300 koronáig érvényes, vagyis dacára annak, hogy 3000 korona összeg után fizeti a biztosítási dijakat, tűz-, vagy jégkár esetén mégis csak a 300 korona értéket vennék számításba és csak háromszáz korona érték képezné az alapot a kár kiszámításánál. De a törvénj' még tovább megy s nem tekintve ezt, hogy az ügynök összejátszott-e a biztositó féllel, szigorúan kívánja büntetni a kapzsi embert, midőn a fentebbi szakaszban azt is kimondja : »Ha a túlbiztosítás bebizonyithatólag rosszhiszeműséggel történt, a biztosítási ügylet egészben érvénytelen s a biztosító társaság sem a befizetett dijakat visszaadni, sem az esetleges kárt megtéríteni nem tartozik « Tehát se pénz, se posztó. Már pedig a rosszhiszeműséget könnyű bebizonyítani akkor, ha valaki 300 korona értékű vagyont 3000 koronára biztosit. Nem szabad tehát kitenni magunkat ilyen veszedelemnek, mely egyúttal meg is gyalázza az embert ! Biztosítani kell a vagyont a valódi értéke erejéig... Miért ? — Miért olyan szomorú szomszéd ? — Azért, meri a feleségem megint eltört egy fazekat. — No hiszen ez nem olyan nagy baj. — Dehogy is nem, mikor a — fejemen törte el! VASÁRNAP délután. mikor a mi hires lánchidunk veszedelemben volt... Nagy veszély fenyegette 1849-ben, tehát most 55 éve, a Pest—Budát összekötő világ csodát, a lánchidat. A német fel akarta robbantani. Ennek a történetéről több év előtt érdekes dolgokat írtak az újságok. Mi összeszedtük s most közöljük olvasóinkkal. A lánchíd felrobbantásáról igen érdekes adatot közölt egy fővárosi lap egy 1848—49-iki honvéd- tiszt naplójából: »...Budavárának ostrommal való bevételére 1849 ik évi május hó 20-ika és 21-ike éj vala kitűzve. Mi, honvéd-utászok, Kmety György ezredes és hadosztályparancsnok rendeletéből a budai bombatéren állíttattunk fel, azon célból, hogy mihelyt a várnak a Krisztinaváros felé eső s már több nap óta ostromágyukkal töretett fala résén át a roham-oszlopok megindulnak, mi a lánchíd budai hídfőjének erős palizádjait rohanjuk meg s azokat tőből kivágva, a lánchidi közlekedést Pesttel megnyissuk s a facölöpök megett álló tetemes számú horvátokat harcképtelenekké tegyük. Három s négy óra közt lehetetett éjfél után, midőn az éji ágyuostrom rettenő bömbölését s a halálos küzdelem leirhatlan zsivaját »Éljen!« orditás múlta felül. Ezt jelnek vettük s ostromra sorakoztunk mi is. De a budai főutcán lehetetlen volt a lánchíd felé haladni, mert a hídfő palizádjai mögött elhelyezett ágyuk golyói folytonosan seperték az utcát. A Duna
