Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-11-06 / 44. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 355 az eszméletlen embert, akit beszállított a Rókus-kórházba. Czifra a kórházban meghalt a nélkül, hogy eszméletre tért volna. Holttestét felboncolták és megállapították, hogy sziv- szélhüdés őlta meg. — Akasztás Debrecenben. Debrecenben a földi igazságszolgáltatás legsúlyosabb büntetését, a kivégzést hajtották végre Krisztaj' Trajánon, a 101. számú közös gyalogezred közemberén. Gyilkosságért érte a kemény büntetés. Krisztay 1901. nyarán a csabai nagygyakorlaton agyonlőtt egy közhuszárt. A hadi törvényszék főbelövésre Ítélte, de kegyelmet kapott és két évi várfogsággal büntették meg. Az idén januárban szabadult ki a fogságból és már néhány nap múlva orozva agyonlőtte az őrszobában örvezetőjét, akivel összeszólalkozott. A gyilkos legényt, aki igen cinikusan viselkedett, a hadbíróság kötélhalálra Ítélte és most nem kapott kegyelmet. A király elutasító távirata a múlt napokban érkezett meg, mire az ügyészség távirattal Debrecenbe rendelte Báli Mihályt, a hóhért, aki érkezett Debrecenbe, hogy végrehajtsa a halálos Ítéletet. A kivégzést reggel hét órakor hajtotta végre Báli Mihály hóhér a laktanya udvarán. A vas természetű Krisztái egészen meg volt törve. Az utolsó órákban szüntelen imádkozott és a halálra elkészülve ment a siralomházból a laktanya mellékudvárára. Szó nélkül hallgatta az ítélet felolvasását. Mikor a bitó alá lépett, kérte a hóhért, hogy gyorsan végezzen. Majd igy szól: — Még egyszer pardont kérek, herr Major! Schuschner őrnagy, ki a bitófa körül négyszögben felállított századot vezényelte, nem válaszolt. Az elitéit még a következőket mondotta: — Isten áldja meg mindnyájukat. Isten irgalmaz- zon nekem! A dobpergés megakadályozta további beszédében. Báli Mihály két pribékkel gyorsan végzett. A halál 5 perc és 7 másodperc alatt állott be. Krisztái atyját, ki egyszeri föld- mives, táviratilag értesitetíék fia kivégzéséről. — Farkas helyett embert lőtt. Az elhamarkodott fegyverhasználatnak áldozatai ismét megszaporodtak. A radnai hegyek Rotunda nevű havasán a farkasok nagyon elszaporadtak és Juhász István erdőőr, hogy az állatokat könnyebben puskavégre kaphassa, egy helyen döghust helyezett el. 6-ára virradóra az erdőőr 18 éves fia a sötétségben a hús körül egy alakot látott mozogni s még mielőtt alaposan megfigyelte volna, hogy mi az, lőtt, mire a fájdalmas kiáltásra odasietve, egy szász fuvarost vérében fetrengve talált ott. A golyó tüdejét fúrta keresztül és felépüléséhez nincs remény. — Elfogott rablóbanda. A zentai és nagy- kanizsai rendőrségnek sikerült egy több tagból álló rablóbandát elfogni, mely már régóta űzi Bács-Bodrogmegyében garázdálkodásait. Az elfogott tolvajokra eddig 101 betöréses lopás bizonyult és rejtett helyeiken nagymennyiségű lopott élelmiszert és egyéb tárgyakat találtak. A banda tagjai Kis József, Juhász István, Lipták Antal, Kriska Pál és Csikós Szilveszter rovott múltú egyének. — Cár és suszter. Az orosz-japán háború uj fordulatot vesz a közel-jövőben. Egy derék susztermester jóakaratából fog ez a változás beállani. Egy zürichi suszter ugyanis békeközvetilőnek lépett fel s mi sem természetesebb, ment hogy a cár és a mikádó hajlani fog a derék »művész« tanácsaira. A derék suszter tudja, hol nyomja a csizma Oroszország lábát. Levelet irt a cárnak, amelyben többek között azt ajánlja, hogy a cár mielőbb szüntesse be a mozgósítást. — Kár, — Írja levelében, — hogy annyi sok drága pénzt hiába pazarolnak. Jobban tenné a cár, ha a rengeteg összeget a kisipar fellendítésére adná. Égbe kiáltó büfi, — Írja tovább, — hogy annyi sok ember egy értéktelen homoksivatagért áldozza életét. Gondolja meg a cár, hogy a katonáknak is van anyja ! A suszter már hetekkel előtt elküldte levelét Szentpétervárra, de ez ideig még nem kapott rá választ. Pedig pontosan címezte: — Miklós, orosz cárnak Szentpéterváron, Oroszországban. — Egy életen át a kórházban. A milánói városi kórház egyik szobájában a minap meghalt egy Arienta Karolin nevű hatvanegyéves galambősz öregasszony, akit éppen negyvenhárom év előtt vittek oda egy különös és ismeretlen betegséggel ifjú testében. Negyvenhárom évig feküdt Arienta Karolin rengeteg kínok között ugyanazon a vaságyon és ez alatt a hosszú idő alatt minden megváltozott körülötte, uj beteg, uj ápolók, uj orvosok jöttek, csak az ő betegsége nem akart változni. Olaszországnak minden valamirevaló orvosa megvizsgálta a szegény leányt, de soha sem tudtak tisztába jönni a betegségével. És nem tudták meg, hogy milyen nyavalyája volt most sem, midőn betegsége hosszúságával elérte a szomorú sorsot. Valaha tégen, mikor még egészséges volt, vele élt és csipkét készített. Ott lepte meg az alatomos és kiismerhetetlen kórság nehéz munkája közben. Érdekes, hogy vőlegénye, aki tizennyolcéves korában eljegyezte, haláláig hű maradt hozzá és nem házasodott meg. a „ „ __„ Krüger utolsó útja. Krű- A nagy világból. ger fm. maradványait a múlt hó 31-én vitték át Hágából Rotterdamba, hogy hajóra tegyék s Dél-Afrikába szállítsák Az átszállítást nagy közönség látszólag résztvéttel kisérte, pedig a hollandusok a flegmatikus külső alatt végtelen szomorúsággal nézték a a holt ex-elnöknek körükből való távozását. A koporsóra csak a hollandi királynő, Henrik herceg és Steyn ex-elnök koszorúi voltak megerősítve. Ez utóbbinak szalagján egy biblia jelirás arra emlékeztetett, hogy Krűger a maga jó harcát jól megharcolta. A hallottaskocsi üveglámpáiban 2 gyertya égett s csak ez emlékezteti arra, hogy közönséges polgárnál sokkal nagyobb polgárt kisérnek örök nyugalomra. A koporsót néhány transzváli előkelőbb búr polgár követté egyszerű bérkocsikon, a hatóság részéről a családi kívánságához képest senkisem jelent meg. A Willemspleinon a koporsót a »Batávia 6.« gőzösre vitték, mit néhány száz főre rugó közönség mélységes csendben, nagy megilletődés- sel nézett. Mielőtt a gőzös megindult volna, megjelent egy udvari ember a királyné képviseletében s pálmaágat tett a koporsóra. A királynő kegyéért s a közönség rokonszenvé- ért Elofl, Krüger veje mondott köszönetét. Azután megindult a gőzös félárbocra eresztett lobogóval. A Vezúv Ismét dolgozik. A nyári erős kitörések után elcsöndesedett a Vezúv; de most újra háborog. Különösen sok hamut szór, úgy hogy Torre del Greco és Portiéi utcái tele vannak hamuval. A Torre del Greco melletti Herculanumot, mint Pompeit is hamueső borította el az emlékezetes nagy pusztításkor. 500.000 szemüveg az orosz katonáknak. Az orosz katonai parancsnokság 500.000 homályos üvegü szemüveget rendelt a keletázsiai csapatok részére. Ezzel a téli hadjárat egy fontos szükségletét akarja fedezni. Ugyanis még a mandzsuriai benszülöttek sem képesek az ottani hó vakító visszasugárzását elviselni, annál kevésbbé az orosz katonák, kiknek szemei a viszonyokhoz sincsennek hozzászokva. Az orosz hadvezetőség ki akarja kerülni azt, a mi az angolokkal Tibetben történt. Sok angol katona ugyanis teljesen megvakult a tibeti nap vakitó fényétől. A háború. Porl-Arthur nem kapitulált a mikádó születése napján és Nogi csapatainak nem sikerült bevennie a várat. De any- nyi bizonyos, hogy a japániak egészen közel jutottak immár a bevehetetlen vár legbelsőbb erődéihez és ha a mikádó ünnepén nem is sikerült a végső ostrom, Port-Arthur bevétele már nem késhetik soká. A japánok erősen bombázták Port-Arthurt. A kikötő előtt levő japán hajórajt szaporították. A Daily Telegraph- nak borzasztó dolgokat jelentenek a japánok helyzetéről. A Port-Arthur körül levő dombokon ötezernél több holttest hever eltemetetlen. A japán sebesültek rendkívül szenvednek a miatt, mert sem orvosság, sem sebészeti eszközök nem állnak rendelkezésükre, még antiszeptikus szereik sincsenek. A sebesülteken elaltatás nélkül kell az orvosi műtéteket végezni. Rettenetes harcok folynak Port-Arthur körül, borzasztóbbak. mint amilyenek ebben a japán-orosz háborúban eddig lefolytak. És ez érthető is. Tokió türelmetlenkedik s szinte izgatott már, hogy Port-Arthur elestének hire nem akar megérkezni. Ezt Nogi, az ostromló sereg fóparancs-
