Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-10-23 / 42. szám
338 MAGYAR FÖLDMIVELÓ mára, mert ezzel arra ösztönözzük a marhát, hogy sok szálmát egyék. 9. A dohány kertészeknek gyakran van fölösleges dohánymagjuk, s az értelmesebb kertészek világítási célokra szolgáló olajat sajtolnak belőle, s a pogácsáját feletetik. A marha szívesen is eszi a do- hánymag-pogácsát, sőt a préseletlen dohánymagot is, s mindkettővel kitünően táplálkozik, mert ezen anyagok többet érnek a korpánál. A mi pedig etetési módjukat illeti, az legcélszerűbben úgy történik, hogy vízzel moslékká szétfőzve, szalmaszecskát forrázunk le velük, mert igy fokozzuk az emészthetőségüket, s azonkívül izletesebbé is tesszük a szalmát. Miután a dohánymag s a pogácsája igen tápláló, legfeljebb csak egy kg.-ot ajánlatos a marhára naponta számítani. Ezekkel azonban még nem merítettük ki azon forrásokat, melyekkel takarmánykészletünket na- gyobbithatjuk, mert ismerünk egy olyan forrást is, mely minden gazdának a kezében van s ez az, hogy lehetőleg ne aljazzunk oly anyagokkal, melyeket fel lehet etetni, mert állatjainkat jobban károsítjuk azzal, ba szájuktól vonjuk meg s alomul használjuk a szalmát, mintha szokatlan anyagokkal aljazunk alájuk. Alompótszerül használhatunk pl. tőzeget, fürészport, fagyapotot, falevelet stb., de tudunk olyant is, mely mindenütt található s ez a száraz televényes föld és homok. Mi nem ajánlanánk az utóbbit, ha nem tudnánk, hogy Németországban vannak tehénistállók, melyekben mindig csak földdel aljaznak; de ugyanott úgy építik az istállót, hogy a tehenek rövid álláshelyet kapnak, s hogy mély húgycsatorna vonul el mögöttük, s igy főleg csak a húgycsatornába rakhatják le a tehenek szilárd s hig ürülékeiket. Ezen istállókban nincsenek az álláshelyek kikövezve, hanem mintegy 20 cm. mély televényes földréteg pótolja a burkolatot, mely évente csak egyszer lesz teljesen megujitva, mig évközben legfeljebb, hogy kiegyengetik azt s néha kevés friss földet hintenek reá. Mi nem akarjuk ezt az az aljazást mintaszerűnek mondani, de tudva azt, hogy szükség törvényt bont, azt akarjuk vele jelezni, hogy a ki az idén végtelenül reá szorul a szalmájára, földdel vagy homokkal is aljazhat, azonban, ha istállói ki vannak kövezve, akkor jó vastagon hordja bele a földet, mert máskülönben feltörik a tehenek térdeiket. Miután a mi istállóink hosszú álláshelylyel és sekély húgycsatornával szoktak bírni, azt ajánljuk még, hogy a ki földdel vagy homokkal fog aljazni, vagy a ki takarékosan akar az alomszalmával bánni, az ne tűrje meg'az almon a ga- najt és húgyot, hanem tartsa azt folyton tisztán. A mit eddig elmondturík, az nemcsak a takarmányban szűkölködő gazdát érdekelheti, de az abban bővelkedőt is, mert az idén annyira keresik s oly jól fizetik mindenfelé a takarmányt, hogy az abban dúslakodó gazda igen szépen pénzelhet belőle, s szolgálatot tesz az országnak azzal, ha nélkülözhető takarmányának gazdatársa részére való eladása által arra képesíti a mostohább viszonyok között gazdálkodót, hogy annak ne kelljen állatjain mód felett s minden áron túladni. Nagyon fontos az idén az is, hogy az állatok részéről meg akadályozzuk a takarmány pocsékolását, mert ha már épen csak a legszükségesebbet adhatjuk nekik, akkor kívánatos, hogy azt tényleg meg is egyék. Az állatok különben főleg a szalmát s a rosszabb szénát szokták pocsékolni, még pedig részint úgy, hogy elszórják s maguk alá tiporják, részint hogy sok izéket hagynak belőle. Az elszórás ellen szecskázással, az izékhagyás ellen pedig a takarmánynak puhábbá s könnyebben rághatóvá tétele, valamint Ízletességének növelése által védekezhetünk. Miután ez a két dolog nagyon fontos, a következőkben mondjuk el azokról a legszükségesebb tudnivalókat : Hogy mit értünk szecska alatt, szükségtelen megmagyaráznunk, mert azt úgy is tudja minden gazda s a legtöbb gazdának van is már szecskavágója, mert a szecskaetetésnek nemcsak aszályos, de jó esztendőkben is meg van az előnye. Ezért ajánlatos is, hogy a kinek szecskavágója még nincs, minél előbb szerezze be azt, mert eltekintve attól, hogy annak a jövőben is mindig hasznát fogja venni, már az idén is megkerülhet az ára azzal a megtakarítással, a mit a takarmányban s állatjai jobb teleltetésében ér el. (Folytatjuk.) Nehozen adja. — Ád-e a tehén sok tejet? — kérdi a budapesti, homokon nyaraló kis lány a kis Tónitől. — Adni ád — felel bölcsen és nagyon komolyan a kis kapáscsemete — de előbb jól mög kő ám etetni szőlőtetéjjel vagy kukoricaszárral; azután jól mög kő itatni; aután alája kő vinni a kis négylábú széköt; aután mög kő simogatni a csillagos homlokát; aután mög kő verögetni a tomporát; aután alája kő fogni a tisztára súrót rocskát; akkó leadi a tejet — ha akari. Nem addig van a, hogy csak a kávésbögrébe csurogjon! MI ÚJSÁG? Rosta. Iszonyodunk, mikor olvassuk, hogy mily vérengző háború folyik Ázsiában az oroszok és japánok közt. Borzadva gondoljuk el, hogy ott a csatatéren 100 ezer ember hullája is fekszik. Ki temeti el őket ? Van-e arra idő, alkalom ? Nem lesz-e majd ebből egy másik háború, a rettenetes döghalál. Milyenek is a népek s országok. Mentői többjük van, annál többet és többet akarnak. Mint akár a kapzsi emberek. De miként a kapzsi emberek is sokszor megjárják : úgy iszonyúan megjárhatják a nemzetek, az uralkodók. A háborúnak iszonyatos véráldozata nagy tanulságot ad minden emberfiának, ha még’oly félemletes és haderejét legyőzhetlennek gondoló is. Lám-lám az Orosz birodalmat, melyről mondatik, hogy benne a nap nem nyugszik le, (az eskolázott legényemberek találják ki, miért nem. Az öregebbek is gondolkozzanak rajta), legyőzhetlennek hirdették. íme, püfölik őkigyelmét, borzalmasan hullanak emberei, (egy csatában 60 ezer ember) napról-napra tért vészit. Igaz, hogy ujjabb százezernyi embert dob a harctérre mind a két fél. De már az eg3'ensuly billeg ám a japánok felé. Hát lett légyen egy-egy népnek, nemzetnek, uralkodónak még oly borzalmasan felszerelt hadereje, gondoljon mindig, mielőtt a háború kockáját elveti, a legyőzhetlennek hirdetett orosz sereg sorsára. És ne legyen többé a világbékére törekvőknek neve : gyermekes ábrándozás. Aszmondom. Gereben.
