Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-10-23 / 42. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 335 kaimat ad többféle társadalmi, erkölcsi s gazdasági dolgok együttes megvitatására, hasznos felvilágosítások nyújtására. A földmivelésügyi miniszter ur a múlt évben adományozott népkönyvtárt s azóta e könyvtárt szövetkezetünk is gyarapította egyes művekkel. Örömmel tapasztaljuk, hogy szövetkezetünk tagjai nagy érdeklődéssel olvasnak s különösen a téli hónapokban vetélkedve veszik igénybe a könyvtár könyveit. Mindezeknek eredményeképen állíthatom, hogy a szövetkezetünk kötelékébe tartozó községekben úgy erkölcsi tekintetben, mint az értelem és felvilágosodás szempontjából szövetkezetünk fenállása óta nagymérvű előhaladás tapasztalható. S hogy egy-egy helyben levő szövetkezet minő áldás akkor is, midőn a községet valamely nagyobb mérvű elemi csapás éri; ezt szomorúan tapasztaltuk ép e nyáron. Apagyon augusztus hó 7-én 48 derék, szorgalmas, munkás család ment teljesen tönkre óriási tűzvész következtében. E családok legnagyobb részben szövetkezetünk tagjai valónak. Oda égett mindenük, egész esztendei behordott terményük, összes butorzatjuk és minden ruhájok. E szerencsétlenségben mily jótétemény volt a szegény emberekre szövetkezetünk, amely amellett, hogy jövedelme arányában segédükre sietett a szerencsétleneknek, másrészről e mindenüket vesztett tüzká- rosultak minden költség, minden utánjárás nélkül ott helyben olcsó kölcsönhöz jutottak házaik felépítésére, amennyiben a szerencsétlenségből kifolyólag a rendesnél is 1 percenttel olcsóbban adtuk nekik a kölcsönt. Ez által is törekedvén szövetkezetünk arra, hogy az elemi csapás által okozott kár és a szövetkezet tagjainak boldogulásán ejtett csorba mielőbb helyre hozassák. Én úgy hiszem, hogy amilv eredményt a hitelszövetkezet egy helyen felmutathat felmutathatja azt másutt is; kisebb-nagyobb mértékben felmutathatja mindenütt. A hitelszövetkezet tehát az a gyöngy, amelyet nekünk keresnünk kell, vagyis annak megalakításán, terjesztésén teljes odaadással kell fáradoznunk s ha megtaláltuk, teljes igyekezettel azon legyünk, ha szükséges anyagi és szellemi áldozatokkal felvirágoztattuk. hogy azok szeretett magyar hazánk lakossága boldogságának, anyagi, szellemi és erkölcsi előhaladásának alapvető eszközeivé válljanak. Szabó Aladár, ev. ref. lelkész, az apagyi hitelszövetkezet elnöke. A becsapott tanyai gazda. A szegedi tanyákon most sok a borvigéc. A napokban az egyik be akart menni éjszakára a városba. Elkezd tehát tárgyalni a fuvaros-emberrel, aki egyébként gazda volna. — Mennyiért visz be a városba ? — Tiz pengőn alul nem! Nem kell soknak találni a tiz forintot, mert a körülmények egybevetéséből kitűnik, hogy nem olyan végtelen sómmá az a jelen esetben. Az ember igy magyarázza meg azt: — Vasút úgy se viszi be, mert nem jár erre. Kocsival négy óra alatt érünk Szegedre, nekem' még vissza is kell jönöm az összesen nyolc óra. Hol a pihenésem, az éjszakám, de meg a lovak fáradsága? Az ember belátja végül, hog3T olcsóbbért senki sem viszi be, de meg jó seftet is csinált. — Elkezd mégis alkudozni. — Elég lesz hat forint is. — Nyolc. A fuvaros nagyot sóhajt, mikor útnak indulnak, de lassankint beszédbe elegyednek s éjfélre itt a város. Egy fényes kávéház előtt azt mondja a vigéc: Föl tudja-e váltani a tízest ? — Nem. — Akkor bemék ide aprópénzért. Negyedóra telik negyedóra után, az utas csak nem jelentkezik, végre utána néz a magyar. — Egy kesejképii, hosszúkabátos ember nem váltott itt pénzt? Valaki emlékszik rá, hogy olyanforma alak csakugyan áthaladt a kávéházon, aztán mindjárt ki is ment a hátulsó ajtón, miből nyilvánvaló, hogy a gazdát becsapták. Ezen eltűnődik és boszusan vakarja a tarkóját: — Csak legalább olyan olcsón ne hoztam volna be 1 Minek is engedtem lealkudni a két forintot! Nem fizettél elő még a Magyar Földmivelőre? Munkát és nem pénzalamizsnát! Felesleges már magyarázni, miért-lesz nehéz időszaka a mi népünknek a felénk közelgő tél. Hiszen éppen abban vagyunk szükiben, ami a szegényember második kenyere és mindennapi szükséglete. Másrészt, el kell vesztegelnie a népnek azt a kis jószágát, melyet drága és keserves küzdelem- * mel szerzett meg. Kétségtelen tehát, hogy ha valaha, most van rendén az országos segélnyujtás. A földmivelésügyi kormányzat is tisztában van ez irányú feladataival, mert Tallián miniszter ur igy nyilatkozott nem rég a segély nyújtás módozatáról. »A kormány álláspontja az, hogy készpénzsegélyeket adni nem helyes és nem célszerű. Ezzel szemben helyesnek és szükségesnek tartja, hogy ott, ahol tényleges szükség merül fel, munkál biztosítson az illető szegény embereknek, és pedig első sorban az 1904. évi XIV. t.-c. a beruházási törvény keretén belül akép, hogy az 1904-re és esetleg 1905-re biz tositott munkákon felül oly munkák is, amelyek a későbbi időre terveztettek, a beállott szükség folytán már most, 1904 őszén, sőt 1905 tavaszán is végrehajthatók legyenek.« Aztán elősorolja, hogy a kereskedelemügyi miniszterrel karöltve, mely munkálatok kezdhetők meg és igy folytatja: »Az olyan munkálatoknál, ahol szüksége merül fel annak, hogy a legutóbb említett eljárást illetőleg az állam segélyezésével vagy támogatásával bizonyos munkák hajtassanak végre, ott, ha az ilyen határozatok nem lennének gyorsan meghozhatók, vagy ha az illető testületeknek, községeknek, vagy vármegyéknek nem állana rendelkezésükre rögtön pénz, hogy ezen munkálatokat megkezdhessék: a magam részéről hajlandó vagyok ezen munkálatokhoz szükséges pénzeket előlegként kiadni, természetesen az államkincstár részére későbben való megtérítés kötelezettsége mellett. A luldrága élelmicikkek nagyon természetesen azt a keresményt, amelyet az állam által adott munkákból az illetők megszerezhetnek, okvetlenül nagyobb mértékben abszorbeálják; tehát első kötelességünk odahatni, hogy az élelmicikkek árai lehetőleg a normális keretek között mozogjanak s e célból szükségét látjuk annak, hogy egyes vidékeken ott, ahol munkák lesznek, vagy másutt is, a szükséget szenvedő vidékeken esetleg az állam által felállított raktárakban fogunk árusítani el élelmicikkeket olyan árban, a milyen árért az illető vidék népe normális viszonyok között tudná megkapni az élelmicikkeket s igy elejét vesszük minden olyan zsaro-
