Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-10-16 / 41. szám
328 MAGYAR FÖLDMIVELŐ VASÁRNAP DÉLUTÁN. A magyar nőről — egy francia újság*) Természetes kíváncsisággal hallgatjuk az utazókat és olvassuk azoknak írásaiból, úti feljegyzéseiből, bogy milyenek a nők idegen, tőlünk távol fekvő országokban, népeknél ? A magyar nők — csak nem rég is — hevesebben dobogó szívvel, a lelkesedés tüzében égő szemekkel olvashattak nagy és dicső dolgokat a búr nőkről, kikben annyi rokonvonást ismerhettek fel a magyar történelem női alakjaival szemben. Szintoly természetesnek tartom, hogy minket is nem kevésbbé érdekelhet, miként gondolkoznak, éreznek a külföldön idegen nemzetek népek a magyar nőkről! És ez az érdeklődés nem csupa kíváncsiság. Ne is maradjon az! Olvasván a magyar nőkről szóló véleményeket... a magyar nők nézzenek önszivükbe, mélyedjenek lelkűkbe és legyen az a vélekedés hízelgő vagy igazságosan ítélő, vonják le ... vonjuk le érte mindnyájan — nagy okulására a nemzetnek — a helyes következtetéseket. * Legújabban egy francia női folyóirat hosszasabban foglalalkozik a magyar nőkkel, ügy látszik, a cikkek Írója járatos a magyar történelemben, mert eléggé híven festi a magyar nők históriai szerepét. Dicséri, magasztalja — a régi magyar nőket. — A magyar nők bátrak voltak — úgymond — akik uem lágyultak el a harcok idejében sem. Voltak sokan, kik urok mellé szegődtek és elkísérték férjüket a legkeményebb harcokba. Az asszonyok voltak azok, kik lelket öntöttek a csüggedő harcosokba, sőt maguk is küzdöttek az ellenség ellen. A magyar anya büszkén küldötte fiát a csatába. Megkönyezte, megsiratta, ha szülőgyermeke elesett, de büszke volt, hogy a hazája védelmében esett el. Vallásos is volt a magyar nő, de vallásos érzülete mindig mély és természetes. E nép történelme hires asszonyok és leányok alakjait örökítette meg. Szilágyi Erzsébet, Lorántffy Zsuzsánna, Zrínyi Ilona és sok más hős nők neveit arany betűkkel írták a magyar történelembe. Aztán lefesti a nő helyzetét a családi tűzhelyen. — A nőnek megvan a maga külön egyéni joga a családban. Ami pedig a nők iránt való tiszteletet, lovagiasságot illeti, az valóban magasabb lelki műveltségre vall. Még az egyszerű földmives népnél is megnyilatkozik ez a tisztelet, természetesen a maga módja szerint. Ha a földmives megszereti élettársát, az meg vagyon szeretve. E szeretetnek a legköltőibb kifejezést ad a nép, mikor a szeretett nőről beszél. — Csillagom, galambom, gyöngyöm, tubicám, stb. megszólítással illeti a szeretett nőt. A házasságok átalán boldogok. Különösen vidéken a nép körében, A fővárosban azonban (talán a városokban egyaránt) a régi jó erkölcsöket kikezdette a nyugati műveltség. A magyar közmondások kitünően jellemzik a ' '■w.’V --"«rkesztőjének e cikkét a Budapesten megütjük he a mi olvasóinknak is. magyar nőket. Akár jó, akár ferde viszonyaikban. Citál is a francia újság egy pár ilyen közmondást. A magyar háziasszony takarékos, folytatja. Egy kissé talán fösvény is. (?) Az asszony büszke tiszta lakására. A konyha egészen az övé, mert egész gondját reá fordítja. A hirtelen érkezett vendég korántsem hozza zavarba a magyar asszonyt. A kamarában mindig van annyi, hogy elég. A vendéglátó szívességben pedig egy ország asszonya se múlja felül a magyar asszonyt. De nem elégszik meg a magyar asszony a háztartás vezetésének munkájával. Akad és van dolga a gazdaságban is. Ő a férfi leghűségesebb munkatársa. A falusi nép nem szereti, ha a leánya gyárba (szolgálónak?), városba megy. Azt szereti, ha a leány otthon van és anyja tulajdonait örökli. Szívesen látja a háziipar körében és elvárja, hogy az a leány künn az arató mezőn, az arató legényekkel egy sorban arassan, munkálkodjék. A női munka minden téren fejlett. Sőt a vasútnál, távíróknál, iskoláknál, hivatalokban is nagy számmal vannak képviselve a nők. Újabban a legmagasabb tudományos pályák is megnyílnak a magyar nők előtt. Eddig a francia újság — rövid kivonatban — a magyar nőről. * És most, szives olvasóm, esetleg szép olvasónőm, tedd le kissé ez írást... aztán gondolatodba felelj arra a kérdésre: megérdemli-e a magyar nő ezt a szép, valóban lelkes, sőt hízelgő bírálatot ? ... Oh, ha a nagy múltakba tekintünk, erős önérzettel kiáltjuk : — Hiszen a történelem, az élet tanúja, megfelelt már e kérdésre. Ha csak a legközelebbi, az ősök izét, himpo- rát még mindig megőrző nagyasszonyaink, nemze- tes asszonyaink életéről gondolkozunk, köny rezzen szemeinkben és suttogjuk: — Valóban, ilyenek valának ők ! És ma ? Megtalálhatja már az utazó ezeket a gyönyörű nemzeti vonásu képeket itt-ott, egy-egy szigeten ... a szárazföldön. Pedig ilyennek kell lenni a magyar nőnek, mint amilyennek a maga természetében ismeri fel az igazságosan és helyes érzékkel Ítélő francia toll is.. Különben elváltozik címében az egész nemzet. Magyar nő nélkül —- magyar nemzet el nem képzelhető. Ilyen a japán becsület. Érdekes kalandja volt a' Silena nevű osztrák kereskedelmi hajónak a múlt hónapban a Sárga-tengeren. G. Pisó a hajó paracsnoka, igy adja elő az esetet: Borneo szigetéről indultunk honnan sok vadállatot, oroszlánt, tigrist, párduczot, és majmokat hoztunk a schönbrunni császári állatkert számára. Midőn a sárga vizre érkeztünk, láttuk, hogy nyugati irányban egy hatalmas hajó szeli a vizet. A távolság miatt még nem lehetett kivenni miféle nációé lehet a szörnyeteg és kellemetlenségtől félve parancsot adtam, hogy egyenesen felénk tart. Kiadtam a parancsot. — Teljes gőzzel előre ! — A félelmetes alkotmány azonban csakhamar" utóiért. — Állj ! Ki vagy ? ! — Osztrák kereskedelmi hajó. Hadicsempészárum nincs. (Jtam sietős. — Meg kell állni. — Nem lehet. — Ha öt perez alatt meg nem áll a hajó, lövetek! E határozott válaszra megái-
