Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-10-02 / 39. szám
314 MAGYAR FÖLDMIVELŐ kott eledelükre, patkányokra, macskákra, rókákra és különféle hulladékokra fanyaradnak. Ha a közép-afrikai gallas-törzs valamely tagja rokonait és baráljait különösen meg akarja vendégelni, egy tehenet vág le s ennek még meleg, de nyers húsát apró darabokra metélve, egy vörös borssal fűszerezett vajmártásban tálalja fel. Az ily módon elkészített nyers hús izét nagyon jónak mondják. Az Orinoko felsó' részein lakó ottomakok a kövér agyag egyik nemét mohón eszik. Brasseur, francia természetbúvár, ki a furcsa élelmiszer többféle nemét megvizsgálta, azt állítja, hogy az tényleg némi tápláló erővel bir. Szárítva vagy pirítva sajtizü szokott lenni. Az Amazon partján lakó miranhas nép egy 60_90 ctm. hosszú kukacot kedvel, melyet a napon megszáritva nyersen élveznek. A miranhasok valódi vademberek, ruhát nem viselnek s testüket valami piros agyaggal festik. Vízben álló fák tetején laknak, melynek ágain, mint a majmok fel s alá kúsznak. Főtáplálékuk egy kima nevű 9 13 kilogramm súlyú óriási kagyló, melyet tüzes fahamuban megsütnek s gyökerekből készült liszttel, valamint kövér agyaggal behintve, fogyasztanak el. T—a. Hogy vadásznak az eszkimók ? Egy Harms nevű angol tengerésztiszt két évig tartózkodott az eszkimók földjén, s érdekes tapasztalatait most elmondja egy londoni lapban. Az eszkimók, akik különben teljesen tartózkodók minden idegennel szemben. Hamist szerették, mert ő késeket, fegyvereket és mindenféle házi szerszámot ajándékozott nekik. Az eszkimók apró, izmos emberek, feltűnően élénk viselkedésük, a mulatozást nagyon szeretik, de legkedvesebb szórakozásuk a vadászat. Szinte ünnep van a telepen, mikor a vadászok a zsákmánynyal haza térnek. Télen fókákra vadásznak, nyáron iramszarvasra. Téli időben éjjel éppen olyan világosság van az eszkimóknál, mint nappal, a vadászokat tehát az éjszaka sötétje nem tartóztatja. Apró szánkókon indulnak el, melybe nvolc-tiz kutya van befogva, s ezek nyilsebességgel száguldanak a jégsivatagon. A vadász miden fegyvere egy lándzsa és arasznyi hosszúságú kés. Minden szánkán csak egy ember ül, aki hosszú ostorral hajtja a kutyákat, melyek kitűnő szimatjukkal megérzik a fókát. E lomha, nehézkes állatokat oly hirtelenül lepik meg a kutyák, hogy nincs idejük a vízbe menekülni. A vadász is leugrik a szánról, szabadon engedi befogott kutyáit és ő maga késével és lándzsájával leteriti a fókát. E munkában nagy segítségére vannak a kutyák, de ezek oly falánk állatok, hogy az elejtett fókának rögtön nekiesnek, s addig nem lehet őket elkergetni, mig a zsákmányból jól nem laktak. Mikor több vadász van együtt és több a fóka, a zsákmány, akkor az elejtett állatokat sorsolás utján osztják szét. Nagyon gyakran megesik, hogy a melyik vadász nem kap kedve szerinti adagot, társaira támad és sírva fakad mint egy gyermek. Mikor a kutyák jóllaktak az elejtett fóka húsával, a vadászok látnak hozzá és a nyers húsból vígan lakomáznak. Otthon a nők és gyermekek örömmel várják a zsákmányt, s hamar fő az üstben a rizs s elkészül az étel, minden fűszer és zöldség nélkül. A husi majdnem nyersen eszik, a zsíros levet pedig megiszszák. Az eszkimó asszonyok éppen úgy szeretik a szeszes italt, mint a férfiak, de szükségük van is egy kis melegítőre, mert a pompás fókahust jég-kunyhójukban, jégpadon ülve, jégasztalról eszik. KIS GAZDA. Hogy a borunk meg ne romolják. Hogy a mustot, a bort hibátlanul eltarthassuk, tudnunk kell. hogy hogyan készítsük el a szüreteléshez szükséges eszközöket A jó szőlős gazda a szüret előtt megvizsgája alaposan hordóit s a már használhatatlanokat újakkal cseréli ki s a még használhatókat, ha azok nem volnának elég tiszták, kitisztítja. Mert a must hibátlan erjedésének, a bor fejlődésének és jó minőségben való eltartásának legfőbb feltétele a tisztaság. Ha a hordónak valami szaga van; ki kell azt tisztán mosnunk. De ne ugv értsd azt atyámfia, hogy egyszerűen hideg vizet öntünk bele és kiöblítjük. Nem bizony. Mert igy nem tisztul ám meg a hordó. Forró vízzel kell a hordót jól kiforrázni. De ne csak a belső részét tisztítsuk meg a hordónak, hanem a dongák külső részét is mossuk meg. Ezt már hideg vízzel is tehetjük. Az igy megtisztogatott hordókat aztán olyan helyre tegyük, hol a levegő jól átjárhatja, mert ha vizesen, nedvesen tesszük el olyan helyre, hol levegő nem éri, könnyen megesik, hogy újra penészes, vagy dohos lesz. Megtörténik ám az is, hogy a tisztogatások után is marad szaga a hordónak. Az ilyen hordót tűzre kell dobni, mert abban többé már jó bor nem lesz. De nem csak a hordót, hanem a pinezét, présházat, szóval minden olyan ez- közt mely a szüretkor fel lesz használva, rendbe kell hozni. így a pinezét ki kell tisztán takarítani zöldségtől, tejtől szóval minden olyasmitől, ami akár penészedés, avagy rothadás által elronthatná a bort. A pincében levő ganlérfokot is jól tisztogassuk meg mindenféle piszoktól. És ha jól kitakarítottuk a pincét több napon keresztül szellőztetnünk kell azt, hogy a régi rossz levegő onnan kitakarodjék, hogy helyébe friss mehessen. Ugyan igy járunk el a présházakkal is. Az erjesztő kádakat, sajtó és más edényeket is jól vizsgáljuk meg és ha nem volnának tiszták, tisztítsuk meg jól, hogy a szüret kezdetekor minden rendben legyen és csak szekérre kelljen ülnünk s kimenni a hegyre, hogy ott vig kedvvel kezdhessük meg a szüretelést Ha az itt elmondottakat mind megtartod atyámfia, nem kell félned, hogy télire, vagy tavaszra megromlik a borod. A mustnak édes állapotban való könnyű eltartása. Az édes mustot hosszú szűk nyakú bu- tellákba kell tölteni, azután a butella torkában egy két ujjnyira tiszta faolajt önteni. Ez áltat a szesze- sedés ugyan lassan végbe megy: de a must az olaj miatt a levegői savany szert nem nyelhetvén magába, édes állapotban marad.
