Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-09-25 / 38. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 30fi 4. ha nincsen szabályszerűen átírva; 5. ha átbélyegezve és nem átírva van a bélyeg; 6. ha keresztül van huzva ; 7. ha írásra ragasztjuk a bélyeget s utólag ír­juk azt át a leragasztott szöveg betűivel. Bélyegmentes kérvények. Nem vonatkozik ez az intézkedés ugyan minden kérvényre, de mé­gis indokolt, hogy ezután a bíróságokhoz vagy más hatósághoz intézendő sürgető kérvények bélyegmen­tesek. A közigazgatósági hatóság eme határozatát azzal indokolja, hogy az elintézés nem kedvezmény, hanem hivatali kötelesség. KIS GAZDA. Szecskás takarmányszűk időben. Roth- mayer Imre, győri püspöki joszágkormányzó föl­hívja a gazdák figyelmét a szecskavágás és takar­mány besavanvitásának fontosságára a jelenlegi ta- karmányszük esztendőben. A szecskázott takar­mánnyal való etetés különösen azért ajánlható, mert a másod- és harmadrendű takarmány szecs­kázva és sósvizzel leöntve izletesebbé válik és azt a szarvasmarha szívesebben eszi. Takarmányszűk esztendőben a gazdáknak takarékoskodni kell még a rossz takarmánnyal is és azért éppen most az ilyen takarmánynak szecskázás által való előké­szítése és fölhasználása megokolt. Az ilyen szecs­kázott takarmány fiillesztését a gazdának nem le­het eléggé ajánlani, A szecskázott takarmány be- vermelése szintén hasznos eljárás, de ebben az eset­ben a szecskának sósvizzel való locsolása igen ajánlható. A vermet a répavermek módjára készít­jük. Szecskázás különösen célszerű a tengeriszár­nál, a szalmánál, a sás- és lombtakarmánynál, A szárazon megőrlött tengericsutka is igen jó kise­gítő takarmány. Végül fölemlíti Rothmayer a ten­gericsutka értékesítési módját, ami abban áll, hogy csutkából szurokba való bemártás által alágyújtót készítenek és kötegekben apró fa helyett árusítják. A tengericsutka értékesitésénak ez a módja más időkben figyelmet érdemelhet, de a mai viszonyok közt jobb a csutkát is takarmánypótszerül értékesíteni. Mikor ültessünk gyümölcsfát ? Az őszi ültetés a szárazabb talajon feltétlenül előnyösebb a tavaszi ültetésnél. Mert ha őszszel ültetünk, a fa már ugyanakkor belegyökeresedik egy kissé a földbe s tavaszszal a többi fákkal egyidőben fakad s a nagyobb melegség bejöttékor már jól belegyö­keresedett a földbe, igy tehát a gyökér a kellő nedvességgel el tudja látni a fát, sőt a száraz nya­rat is könnyen kibírja. Az őszi ültetés különösen ott igen jó, ahol alig van tavasz, mindjár a nyári hőség kezdődik, a tavaszi ültetésnél (különösen ha egy kicsit elkésünk vele), az ilyen helyen, mielőtt a fa begyökerezhetne és kihajtana, reájön az óriási forróság, a fa jóformán megsül, a kevés gyökér nem képes a szükséges nedvességet felvenni, azért gyakran akárhogy öntözzük is, elpusztul. Az őszi ültetésü fákat mindig be kell kötni nád, rőzse vagy kukoricaszárral, hogy a nyulak hozzá ne férjenek a törzshöz, de a bekötés a fagy ellen, sőt a nagy hőség ellen is jó, ezért a kötés másfél évig is a fán hagyható. A tavaszi ültetést csakis ott ajánljuk, ahol a talaj tulnedves és attól félünk, hogy tél' fo­lyamán a nedves talajban a fa gyökerei elfagynak. A gyümölcs férgessége. Általános a panasz, hogy a gyümölcsfák férges gyümölcsöket teremnek. Mi ennek oka és hogy segíthetünk a bajon? A gyü­mölcsök férgességének az az oka, hogy a virágba egy pillangó belepetézik ebből a pillangóból fejlő­dik ki aztán a féreg. Ennek egyedüli orvossága az, hogy a mint a férges gyümölcs lehull, ne hagyjuk, azt a fa alatt rothadni, hanem szedjük össze és va­lamikép értékesítsük nehogy a hernyó kimász­ván a gyümölcsből, pillangóvá lehessen s tovább szaporodhasson. De ne csak a lehullott érett gyü­mölcsöt szedjük ám fel, hanem annak idejében a zöldeket is, mert ezekben épen úgy meg van a pete, melyből aztán csak féreg lesz. Legjobb, ha le­forrázzuk és igy adjuk oda pl. a sertésnek. De le- forrázatlanul el se hajítsuk az ilyen gyümölcsöt, mert igy csak a féreg terjedését mozdítjuk elő. Répaszeletbesavanyitás. A cukorgyárakból kikerülő friss répaszelet részint egymagában, részint polyvával rétegezve savanyítható be. A cukorgyárak főleg csak az első, a gazdák pedig inkább a máso­dik eljárást követik s ez helyes is, ámbár a gazdára nézve is előnyösebb lenne, ha mindig egymagában savanyíthatná be a szeletet, mert akkor kevesebb veremmel érné be s a besavanyitással járó munka is csekélyebb lenne. Csakhogy a gazda ritkán kö­vetheti a cukorgyárost, mert neki többnyire nem olyan a szelelje, mint a gyárosé, részint mert a cu­korgyáraknak nem különös érdeke a gazdáknak adandó szeletet annyira kisajtolni, mint a sajátjukét, részint mert a gyárakban azonnal besavanyítják a szeletet, mig a gazdák csak több nap múlva. Ezért a gazdák szeletje vizesebb és puhább szokott lenni s ha egymagában savanyítok azt be, akkor nagyon elkásásodna a szelet, mig ellenben ha polyvával rétegezve savanyítják be, akkor szárazabb lesz a szelet s jobban őrzi meg szeletes minőségét. így tehát mind a két besavanyitási mód helyes, ha a szelet minőségétől teszszük függővé, hogy melyik eljárást kövessük. HÁZI-ASSZONY. ___^ A káposzta eltartása. A gazdasszonyok a ká­posztát be szokták savanyítani. Ha pedig frissen akarják télére eltenni, a pincét használják e célra. De a pincék legnagyobb része nyirkos, igy a ká­poszta csakhamar rothadásnak indul. Jobb, ha a ká­posztát földbe ásott gödrökben tartjuk. Ezen gödrö­ket a házhoz lehetőleg közel olyan helyeken kell ásni, hol a viz benyomulása ellen biztosítva vagyunk és pedig kerek medence alakban. Eben aztán a ká­posztafejeket gondosan egymás fölé kell rakni s azo­kat, melyek a gödörből kiállanak, először szalmával azután pedig akkora vastagságú földréteggel befödni, hogy a fagy behatása ellen a káposzta teljesen meg legyen védve. Ha igy járunk el, a káposzta egész tavaszig épen marad. Hogyan lehet ugorkát karácsonyig eltar­tani? Ha a frissen leszedett ugorkát tojásfehérrel be­kenjük, megszáritjuk és azután száraz helyen tartjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom