Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-09-25 / 38. szám
302 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Mi a teendő ? Régtől fogva nem szegezte a gazda homlokára úgy az idők járása ezt a kérdést: Mi hát a teendő ? Mert ’iszen az okos, előrelátó ember mindig megkérdezi önmagától ezt. Igyekszik is kicövekelni az ő dolgait. Tudja, hogy csak igy leszen a szénája rendben. De most, hogy elmúlt a nagy munka idő öreg része és maga előtt látja kiterítve egész mivoltát hosszú, küzdelmes fáradságának : bizony bizony nem kis aggodalom költözik lelkűnkbe, szivünkbe. Az első, ami minden gazdaembernek ajánla tos, hogy nem kell kétségbeesni. Mert a kétségbeesés már maga leveszi az embert lábáról, még akkor is, mikor még elég biztosan állhatna. A kétség- beesés összeteszi karunkat, kezeinket és mit sem érő siránkozásra, panaszra sőt jajgatásra nyitja szánkat. Ezzel pedig mit sem érünk, sőt mindent elvesztünk. Ne veszítse el a gazda lélekjelenlétét, reményét és bizodalmát a jó Istenben. Aki annyit ad ugyan, amennyit akar. De akkor is adhat és ad, mikor nem is gondoljuk. Ez a szárazság nagy tanítómestere leszen a gazdáknak. Sok mindenre kioktatja, amire eddig ügyet sem vetettünk. Megtanítja az embert, hogy mindent becsüljön meg, még a szalmaszálat is. — És mindig készen legyen, mert az időt emberi hatalom nem komendirozza ám. A magyar gazda udvarán, mikor bőségben van a takarmány — rengeteg anyag megyen kárba. Bezzeg, szerencsés gazda az, aki nem csak a folyó esztendővel számolt, de időre nézett és béfogadta a régi tanácsot: Több nap, mint kolbász. Persze, persze! De hát ugy-e, ezen már túlvagyunk. A kérdés az, hogy hát most mi a teendő? Hát a másik legfőbb teendőnk, hogy huzzuk jól össze a vitorlát és azután takarékoskodjunk. És pedig kezdjük meg önmagunkon, háztartásunkon, hogy kitolhassuk gazdaságunk száraz, kenetlen szekerét a jövő, reményben jobb esztendő útjáig. Úgy éljünk, hogy a gazdaságnak juttathassuk, amit megtakarítunk ruházatban, kényelemben, és más sok-sok nélkülözhető dologban. A harmadik és nem utolsó teendő, hogy használjuk fel a téli időt is egy pár garas szerzésére. A házi ipar áldásait most gyümölcsöztessék igazán a magyar gazdák tűzhelyén. Mozogjon minden emberfia a tűzhelyen, aki csak arra való, hogy egy marék takarmányra valót szerezhet tisztességes, becsületes igyekezetével. Aki akar, az már rálépett arra az ösvényre, hol nem jár hiába ! Itt az idő igen, hogy komolyan vesse fel minden tűzhely a kérdést: Mi a teendőnk, mit is kell nekünk tennünk, hogy magunkon segíthessünk. ? O Mennyi levegőt fogyasztunk? Egy egészséges em-' bér naponta tízezer liter levegőt fogyaszt el lélegzés közben, aminek súlya tizenhat kilogramm, vagyis hatszor akkora, mint az elfogyasztott ételé és italé. A gazda udvara mutatja egész gazdaságát! Vannak községek, melyek csinos, fehérre meszelt házaikkal, de főleg gondosan berendezett udvaraikkal meglepik az idegen utazót. — Jóravaló gazdák, mondjuk szinte emelkedett hangulattal az ilyen községekre — szeretik a rendet, tisztaságot. De ellenkezőleg olyan községekben is voltunk, a hol sem a házak külső csinosságára, tisztaságára, sem az udvarok czélszerü berendezésére, jóformán mi gondot sem fordítanak. Pedig nemcsak az anyáról mondja a példabeszéd, hogy nézd meg az anyát ... de arról is, hogy nézd meg a gazda udvarát és ismerd meg egész gazdaságát. Rendes körülmények közt az udvaron van összehalmozva a gazdának minden vagyona. Itt vannak gazdasági épületeink, gazdasági eszközeink fa és takarmány állományunk egyrésze. A ki tehát ezek közt nem tud kellő rendet tartani, annak a gazdának bizony ritkán van rendbe — a szénája. A falusi gazda kevés költséggel, de annál több okossággal, ügyességgel rendezheti be — udvarát. Legfőbb gondja legyen a — tisztaságra. Némely gazdának udvara valóságos sártenger. A homok, a porond úgyszólván az orra előtt van. Ideje is akad, hogy jószágával segítsen a bajon. De nincs meg hozzá a tisztaság érzete. Nem bántja szemét, jó érzékét, ha a marha térdig sárban-piszok- ban gázol. Hasonló elhagyatottságban vannak szerte-széj- jel a gazdasági eszközök, szekerek, szánkák stb. Sőt legtöbbször az idő viszontagságának is ki vannak téve. Akkor keresgeti össze ezeket, mikor éppen rájuk szükség van. Persze legtöbbjét elkorhadva, összehullva találja meg. Hányszor volt pedig ideje a munkaszünet alkalmával, hogy egy kis kamarát vagy félereszt csináljon . . . De hát ezekhez is akarat meg szorgalom kell. Az előrelátó gazda úgy rendezi be továbbá udvarát, hogy tüzveszedelem alkalmával a védelmet könnyebben lehessen eszközölni. Az ólat vagy más épületet ne helyezzen el úgy, hogy udvara valóságos tűzfészek legyen. Nagyon sok udvaron nincs kút, vagy ha van is, úgy el van hanyagolva, hogy belőle vizet huzni alig lehet. A kutágasok is sok helyen veszedelmesen korhadtak. Isten csudája, hogy szerencsétlenség nem történik . . . Hát még aztán a trágya-anyag kezeléséről mit szóljunk ? Hány udvaron van alkalmas trágvagödör, hogy a trágyalé ne folyjon szerte-szét az udvaron, még sokszor a kútba is ? A takarmány elhelyezése is sok keserves bánatot, kárt okozott már a rest, gondolkozni nem tudó gazdáknak. Csak mikor a veszedelem kiüt, akkor jajgatnak, hogy bizony ha másképpen helyeztük volna el a takarmányt, könnyen megmenthettük volna.
