Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-09-18 / 37. szám

298 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Mezőgazdasági fogatok és hajtott állatok vámmentessége. A m. kir. közigazgatási biroság a folyó évben hozott két újabb elvi határozatában is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Kimondta elsősor­ban azt, hogy a mezőgazdasági célból közlekedő fogatok vagy hajtott állatok és az azok hajtására szükséges egyének vámmentessége azon a határon belül, a melyhez tartoznak, kiterjed a kompokra és révekre is, ellenben tekintettel az 1890. évi I. t.- czikk 99. §-ának 18. pontja szerint nem tarthatnak vámmentességre igényt a kompon vágj' réven me­zőgazdasági célból átkelő gyalogosok. Megállapította továbbá a bíróság a 492. sz. elvi határozatában azt is, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak a törvény ki­fejezett rendelkezései szerint a mezőgazdaság kie­gészítő részei lévén, az oda közlekedő fogatok és hajtott állatok is mezőgazdasági célokat szolgálnak, a miből kifolyólag a vámmentesség ezeket is meg­illeti. Szünidei gyakorlat. Egy tanító szünidei gyakorlatként a szülők előtt kér­dezget egyet-mást a nála kitünően érdemesített tanulótól. A gabonaőrlésről lévén szó, megkérdi a fiút: — Láttál már malmot ? — Igen. — No és mi hajtja a malmot? — A viz. — No, igen, a vizi-malmot a viz hajtja, de mi hajtja a száraz-malmot ? — A szárazság! — feleli a fiú aktuálisan és legjobb tudással. KIS GAZDA. Készüljünk a szüretre! Közönségesen akkor kell szedni a szőlőt, ami­kor tökéletesen érett. Ekkor ád legtöbb bort. Kivé­telt teszünk, ha a szőlő rothad: akkor, hogy meg- mensük a megmenthetőt, a teljes érést nem várjuk be. Ha pedig valami speciális bort akarunk készí­teni, túlérni hagyjuk a szőlőt, mig megtöpped, vagy mig a nemesrothadásba nem megy át. Ha szőlőnk nem egy időben érő fajtákkal van beültetve, az érés sorrendjében szüreteljünk. A fehér bornak való szőlőt akkor kell szedni, mikor a harmat már fölszáradt róla. A vörös bornak való szőlőt célszerű harmato­sán szedni, úgy cselekszik a francia is, mert az a kis víz, ami harmat alakjában a szemeken van, elő­segíti a vörös bor festőanyagának kiválását. Vagyis a harmatosán szedett kék szőlő sötétebb szinü vö­rös bort ád. Minden szőlő-sorba csak egy szedőt állítsunk, mert igy könnyebb munkájukat ellenőrizni. A fürtöket ne engedjük késsel nyiszálni, mert igy sok szem lepotyog; hanem arra alkalmas apró, hegyes ollóval lássuk el a szedőket. A szőlőszedéshez kosarat ne engedjünk hasz­nálni, hanem csak sajtárt, vagy kis dézsát, melyből az összenyomódott fürtök leve nem csurog ki. Szedésnél a sajtár mindig az alatt a fürt alatt álljon, amelyet a szedő éppen levág, hogy az eset­leg lehulló szemek a sajtárba essenek. A netalán mégis a földre hullott szemeket össze kell szedni. A lehullott szemek összeszedésére helyes eljárást követnek a Rajna mentén, ahol nagyon megtudják becsülni a szőlőt. Itt, tudniillik, a női kalaptühöz hasonló hosszú tűvel szedegetik fel a földről a sző­lőszemeket : igy a szem nem nyomódik össze és nem lesz földes, mint ha kézzel szedik fel. A szőlőfürtöket, különösen oly esztendőben, mikor sok a rothadt, hibás fürt, a zúzás vagy tapo­sás élőt ki kell válogatni. Külön kezelendők a hibás és külön az egészséges fürtök. Aki finomabb hort akar készíteni, az a fürtö­ket mindig válogatja, osztályozza. Az összegyűlt fürtöket ősi szokás szerint vagy csomaszolják, vagy tapossák. A taposás habár szin­tén nem kifogástalan, de helyesebb eljárás, mint a csomaszolás. A csomaszolásnál tudniillik sok szőlő- kocsány és mag megsérül és igy a mustba sok olyan anyag kerül, mely annak értékét csökkenti ; a taposásnál ellenben ez nem fordulhat elő. Finomabb borok készítésénél taposás előtt a a fürtöket le szokták bogyozni. Ez a bogyózás ab­ban áll, hogy nagyszemü rostán vagy farácson a szőlőfürt bogyóját és kocsányát külön választjuk. Vörös boroknál feltétlenül szükséges a lebo- gyózás, mert a kocsányban olyan anyagok vannak, metyek, ha erjesztésnél a borba átmennek, nem­csak annak minőségét csökkentik, de idővel festő­anyagát is lecsapják és fakószinüvé teszik. A nyerendő bor mennyiségére nézve lényeges szerepet játszik a borsajtó. A régi szerekezetü fa­sajtók igen sok mustot hagynak a törkölyben, az újabb szerkezetű, vas-csavaros sajtók munkája sok­kal tökéletesebb, úgy hogy ezekből oly szárazon kerül ki a törköly, mint a szalma. Munka jutalma. A m. kir, földmivelésügyi miniszter Szüts István moson-halászi kisbirtokost díszoklevéllel tüntette ki. Ki szigetközi gazdaságát Hench Árpád gazd. akadémiai tanár felügyelete mellett mintaszerüleg kezeli. E díszoklevelet folyó hó 18-án nagy ünneplő közönség jelenlétében adta át a földmivelésügyi miniszter kiküldöttje Szüts Istvánnak, mint a környékbeli kisgazdák mintaké­pének. Az ünnepélyt Németh Vince helybeli plébá­nos megnyitó beszéde jelezte, ki meleg szavakban mondott köszönetét a miniszter kiküldötteknek. A vármegye részéről Csatáry szolgabiró volt jelen. A megyei gazdasági egyesület rüszéről Vörös Sándor gazdasági akadémiai igazgató, továbbá Hench Árpád gazdasági akadémiai tanár voltak az ünnepélyen jelen. Ezek után Szüts István mondott köszönetét a földmivelésügyi miniszternek a nagybecsű emlékért, a vendégeknek pedig megjelenésükért, ezután pedig gazdatársaihoz szólt, kiknek fölajánlotta magát, hogy bármikor szakszerű utasítást fog adni annak, ki bizalommal hozzá. Óvszer a forrásban levő bor kifolyása ellen Ha a forrásban levő bor vigyázatlanságból igen tele volt töltve, avagy rósz pincében volt, ahol meg is fagyhat s igy szállíttatott más helyre, mele­gebb, azaz jobb pincébe, s itt erős erjedésnek in­dulva a szádló tetején kifelé tolódik: ez esetben, hogy a borban tetemes kárunk ne legyen, a követ­kező eljárás alkalmazása mellett majdnem semmi sem fog elfolyni: egy munkás vegyen a markába

Next

/
Oldalképek
Tartalom