Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-09-11 / 36. szám
A Szövetkezetek Világgyülése. ** Bizony úgy! A szövetkezetek világgyii- lést tartottak, mint azt rövidesen már említettük. Még pedig ez alkalommal a mi hazánk szivében, fővárosában — Budapesten. Ez nem úgy ni, csak nagy hangzással nevezhetjük ezt a gyűlést világgyülésnek. Mert megérdemli ám nevét. Ott, hol tizenhat ország, húsz nemzet szerepel, ott valójában a számbavehető világ van képviselve. Még pedig a legeslegműveltebb világból gyűltek össze azon kiválóságok, kik mozgatói, vezetői a szövetkezeteknek. Az egész világ előtt tettek hatalmas tanúságot ezek a népek és nemzetek képviselői, hogy a szövetkezetek még hatalmasabb, gazdagabb, nagyobb nemzeteket is boldogítanak, mint a magyar nemzetet. Sőt éppen ezeknek a szövetkezeteknek ereje, térfoglalása és diadala mentette meg a népet azon pusztulásoktól, melyeknek romjain, üszkein a magyar nép sir és hullatja könnyeit. És most, hogy a magyar szövetkezetek is mintegy helyet foglalhattak a világszövetkezetek soraiban, bár még fiatal éveivel és sok-sok ellenségeivel a fejlődés, a forrás állapotában vannak, bizony úgy el-elgondolko- zik az ember elméje. Hát ime a hatalmas Angliában, Németországban, Franciaországban és általában húsz erős, öntudatos nemzetnél oly szép, oly áldásos intézménynek bizonyultak ezek a szövetkezetek. Annyi erkölcsi alapot, annyi benső emelő hatást, az összetartozandóságnak annyi elemét találták bennük: hogy ma úgyszólván a népek boldogsága van hozzájuk forrva. És nálunk? Mily küzdelmet kellett folytatni gr. Károlyi Sándor, Mailáth József és társainak, hogy csak itt-ott meggyökereztessék ennek a dúsan termő növénynek egy-egy kis ágait. Mint kell még ma is küzdeniük, mit kell haliam?)!?, hogy a nálunk is virágzásnak indult csemetéket megvédjék és a barbar kezektől megszabadítsák. Gondolkoztatok-e már ezen, szives olvasóim ? Mi lehet annak oka, hogy azon intézménynek. mely hatalmas és nagy országokban népek boldogítói, itt annyi ellensége van, itt érette annyit kell küzdeni és harcolni. Hát mi sokszor gondolkoztunk. És mikor nyilván vesszük észre, hogy kik a szövetkezetek legnagyobb ellenségei: meg is nyugszunk abban, hogy éppen/ ez a körülmény fogja a magyar nép szemét felnyitni és ezt a nemzetet oda forrasztani a szövetkezetek keblébe. Ezt hirdette gr. Károlyi Sándor is a vi- lággyülésen mondott beszédében is. — Bizonyosak lehetünk benne, hogy a szövetkezés után vágyni fognak mindenütt ahol megismerik azokat az áldásokat, amelyeket ez tagjainak nyújt Ezt határozottan jósoljuk és üzenjük a Mallekovicsoknak, kik nagy, öreg betűkkel írnak a szövetkezetek (altruizmus) elve ellen, de fogalmuk sincs azok igaz, valódi eszméjéről és alapjáról. A magyarnépnek okvetlenül gondolko-
