Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-07-31 / 30. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 243 mi újság? Furcsa idők járnak felettünk ... Mai újság lapunkban érdekes olvasmányt adunk ar­ról Vasárnap délutánra, hogy hosszú századokon, esztendő­kön mikép váltakoztak az időnek szeszélyes járásai. Hol az esőzés, hol a szárazság kerekedvén felül egy-egy bizo­nyos időnek köréből. Egy aggastyán pap, egy 90 éves ember lelkiismeretes jegyzeteiből Írták ki ezt. Mer’ mikor még nem voltak újsá­gok, melyek az ő idejüknek valóságos tükrei — ha ugyan az újságok nem hazudnak annyit, mint ma szoktak ha­zudni — adassék tisztelet a becsületes kivételeknek — bi­zony bizony szinaranyat érnek az ilyen lelkiismeretes fel­jegyzések. * Ez az esztendő is a furcsaságok közé tartozik. Mert igaz, hogy olvassuk, melyszerint volt esztendő, (1861) mi­kor piros pünkösd napján, május hó 19-én országszerte hó esett. De azért ez a folyó 1904 se’ marad el minden külön­legesség nélkül. Olvassátok csak : A furcsa időjárás egyik csudája az a fagy, amely jul. hó 29-én virradóra Háromszék megyében három községnek termését elpusztította. Kánikulában fagy... no jegyezzük fel ezt jól, hűségesen. És valóban a tudósítás igy szól : Háromszékmegye délkeleti határában, Bodzavám, Bodzaforduló és Szitabodza községekben, amelyet nemrégi­ben egyesítettek Magyarbodza néven, a napokban, perzselő nappali hőség után éjszakára hirtelen lehűlt a levegő, egé­szen a fagyponton alul, annyira, hogy reggelre, mire a nap felkelt, elfayyott Magyarbodza összes kukoricatermése és a burgonyatermése is, nagy részben tönkrement, mert a fagy a növényzet szárát feketére siiányitotta. Az ötezernyi lakos­ság a legnagyobb nyomornak néz eléje, mert a szárazság és most a fagy mindenét tönkretette. Az ország nagy részében különben a tűzesetek száma rémilően szaporodott. De megeredt nagy részében az áldott eső is. Ne zúgolódjunk, hogy későn. Csakhogy megeredtek az egek csatornái. A nyomorúságos esztendő különben okosítja az em­bereket. Az idei aratás közben történt, hogy egy népuezér tü­zes beszédében bizonyítgatta a munkások előtt, hogy milyen hasznos az a sztrájk. Sokalta a beszédben való filientése- ket András földmives gazda azért emigyen szólott közbe : — Szeret az ur jó ebédre járni ? — Szeretek, válaszolt az apostol. —- No hát sztrájkoljon ottan ... vágta oda András. A gyülekezet hahotára fakadt... az apostol pedig — kereket oldott. így történt! Gereben. — Királyunk és az angol király találko­zása. A király tudvalevőleg a jövő hónap első felé­nek vége felé Marienbadba utazik, ahol találkozni fog Edvárd angol királylyal. O felsége Marienbadbán a Lugius- land villában fog lakni, amely a város tulajdona. Edvárd király, miként a múlt évben, a Weimár-házban száll meg. — A király a tüzkárosultaknak. Jó kirá­lyunk a magyarországi tüzkárosultaknak magánpénztárából 4000 koronát utalványozott ki. — Erzsébet szobor leleplezés. Gyulán lep­lezték az elmúlt héten le a feledhetetlen emlékű Erzsébet királyné márvány emlékét. A város közönségének és a hi­vatalos világnak élénk részvéte mellett folyt le a fényes ünnepély. — Miniszteri köszönet. A vallás- és köz­oktatásügyi miniszter gróf Mailáth József perbenyiki nagy- birtokosnak, aki a karádi református hitközségnek népis­kolai és állami kisdedóvodai célokra egy 3000 korona ér­tékű beltetket ajándékozott, köszönetét nyilvánította. — Rákóczi hamvai Kassán. A magyar tör­ténelem nagy alakjának, II. Rákóczi Ferencz fejedelem hamvainak hazaszállítására Tisza István miniszterelnök most hosszabb iratot intézett Kassa városához. A minisz­terelnök leiratában az hangoztatja, hogy Kassa város az a hely, melyet történelem és személyi vonatkozások legin­kább Rákóczihoz fűznek s ezért a hazakerülő hamvaknak ott van a legméltóbb helyük. A kassai dómban helyezik örök nyugalomra a lángtelkű hős fejedelem földi marad­ványait s a szent ereklye örök időkre dicsősége lesz Kassa városának. — A képviselőházban az 1904. évi költség­vetést tárgyalják. Miután a földmivelésügvi tárcával végez­tek, hozzáfogtak a vallás- és közoktatásügyi tételek tárgya­lásához. Mire e sorokat olvassuk, talán az igazságügyi tár­cával vagy az egész költségvetés tárgyalásával végezlek. — Az adóhátralékok behajtása. A pénz­ügyminiszter rendelelet küldött a pénzügyigazgatóságokhoz, melyben az cx-lex ideje alatt felszaporodott adóhátralékok befizetéséről intézkedik. Elrendeli a miniszter, hogy a rész­letfizetését csak elismert szegény embereknek engedélyez­zenek. A tehetősebb emberek adóhátralékát haladéktalanul hajtsák be s szigorúan ellenőrködjenek a behajtás körüli eljárás sürgős keresztül vezetésére. — Egy jegyző jubileuma. Mezőgyán köz­ség lelkesen ünnepelte meg jegyzője, Tar Gábor 25 éves jubileumát. Tisza István gróf miniszterelnök a következő táviratot küldte a jubilánsnak : »Végtelenül sajnálom, hogy Mezőgyán község mai örömünnepén sokoldalú elfoglaltsá­gom miatt nem jelenhetek meg. Lélekben azonban ott idő­zöm körükben és igaz becsüléssel üdvözlöm önt jubiláns. Tisza.® Üdvözlő sürgönyöket küldtek még Beöthy László bihari, Beöthy Pál beregi főispánok és még számosán. — Elhunyt 48-as honvéd. Licskei Gusztáv szabó-iparos, ki szabadságharcunkban mint honvéd tizedes tett hasznos szolgálatot hazánknak, a napokban Szatmáron 78 éves korában elhunyt. Az agg honvéd Damjanics seregében szolgált s itt bátorságáért több ízben kitüntette tábornoka. Egyszer ugyanis, midőn már mindenütt kialudt a tábori tűz s nyugalomra tértek a hős honvédek, Licskei mint őr sir- bakolt a szomorú éjszakában. Éjfél után lehetett az idő, mikor a közeli fűzesek között egy emberi alakot pillantott meg, nem csapott zajt, mert azt hitte, hogy egy közülök botorkáló honvéd kerüli a tábort, bátor férfiassága azon­ban nem hagyta nyugodni, elébe ment s pár perc múlva egy kémkedő, honvéd ruhába öltözött, bosszú hajú rác pa­pot vonszolt maga után, hogy pedig ezzel milyen fontos szolgálatot tett táborának, bizonyította az, hogy azonnal útnak indult a tábor, a kémet pedig pár óra múlva a rög­tön Ítélő hadbíróság halállal sújtotta. A vitéz honvéd öreg napjaiban teljesen elhagyatva, sok nélkülözés között ten­gette életét; a halál jótétemény volt a hős katonára. — Egy százéves ember halála. Gyurkovics Mátyás fővárosi adóvégrehajtó a napokban száz éves korá­ban elhunyt. Az ilyen hosszú életkor ritkaság számba megy a vidéken is, hát még a fővárosban. — Öreg béres halála. A tárcsái gazdaság­öreg szolga halt meg a múlt héten. Neve Tahi János béres- hajdú, lapunk régi előfizetője, aki 43 évig szolgált egy ura­dalomban, 16 gazdatiszt alatt. Múlt héten temették általá­nos részvét mellett a 78 éves, tisztességben megőszült öre­get és kívánsága az volt, hogy tegyük belé az ő kedve- lapjába a nevét. Mi kegyeletesen emlékezünk meg róla. Nyu­godjék békében. — Hastífusz Aradon. A hastifus kezd vesze­delmesen terjedni Aradon. Még nincs ugyan járványos jel­lege, de a betegek száma s küzölök többnek legfolyása a legkomolyabb intézkedéseket tette szükségessé. A város orvosi hivatala eddig ugyan csak tiz tifuszos betegről tud ; ennyi lett bejelentve. — Eladta a feleségét. Nem mindennapi furcsaság történt a napokban a lóvásártéren. Beringye Péter csehii lakos eladta a feleségét Varga János mezépe- serdi gazdaembernek, aki 100, azaz egyszáz ezüst koronát szúrt le a különös portékáért. A adás-vételi szerzést a cédulaházban, tanuk előtt kötötték meg, de az eladó fél csakhamar megbánta az elhamarkodott üzletet, mert visz- szaadta a száz koronát, kérve, hogy ellenében a feleségét is adja vissza a szerencsés vevő. Varga csak úgy volt haj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom