Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-07-31 / 30. szám
238 MAGYAR FÖLDMIYELÓ ország népei okos, igazságos, méltányos törvénynyel meg nem védik a tűzhelyeket. A tűzhelyeket az adótörvény méltányos megváltoztatásával, az uzsorának szigorúbb üldözéseivel, a végrehajtási törvény megváltoztatásával, egyszóval azokkal az eszközökkel, miket a gazdaközönség oly epedve vár és sürget. Tudjuk nagyon jól, hogy érzi ezt maga a földmivelési miniszter ur is. Azt is jól tudjuk, hogy szeretne oly vas kézzel rendelkezni, mely ezeket a dolgokat egy csapásra megteremtené. De a mi lehetetlen egy csapásra, az még elérhető folytonos, szívós és jogos küzdelemmel. Ezt a küzdelmet, ennek a küzdelemnek sikerét teljes bizodalommal várja a magyar- nép a miniszter úrtól. Ha ugyanis a családi tűzhelyeken békesség, elégedettség leszen: akkor a szakismeretek is — nem az áldatlan, rombolásokra — de a népeket éltető munkásságra, erkölcsi és anyagi megizmosodásra fog szolgálni. És ha a népnél ez a munkára, erkölcsi és anyagi izmosodásra való ellenállhallan készség megleszen: akkor biztosabb leszen minden téren a föld okos művelése, az értékesítés és mindazon célokra való tövekvés, mikről az uj földmive- lésügyi miniszter ur oly látható jóakarattal, meggyőződéssel szólott az országhoz. Ezeket a részleteket mi is nagy örömmel fogjuk ismertetni. Gazdasági tanácsok erre a szűk esztendőre. Xe adja el a gazda marháját! Miért? Mert vagy nagyon olcsón kérik — számítva a takarmányhiányra - és akkor nemcsak érzékeny kárt szenvedünk, mert elvesztegetjük jól gyümölcsöző tőkénket. De hátha jó drágán kérik? Akkor meg éppen ne adjuk el, mert biztosak lehetünk benne, hogy sokkal drágábban kell majd azt az állatokat visszavennünk. A marha állománynak a jövőben igen nagy értéke leszen, azért kövessünk el mindent, ha áldozatok árán is, hogy marháink birtokunkban maradjanak. Az ám! De honnan a föld alól vegyük a takarmány!, mikor a föld felett leperzselt a gyilkos aszály mindent. Nem kell csudának történni, hogy a takarmányt pótoljuk. Maga az ország földmivelési kormányzata gondoskodott, hogy segítsen a beállott bajon. Fölhasználhatják ugyanis a kezelése alatt álló kincstári és egyéb erdőkből a takarmánynak alkalmas lomboknak felhasználását. Gyűjthetnek a kisgazdák szénát az erdei tisztásokra. Legeltetnek ott, azon erdőkben, ahol ez az eg)7 éves kivételes legeltetés pusztítást nem okoz. Aztán most legyenek ám résen a gazdák. Ha az ilyen erdőktől távol vannak, adják marháikat ki legeltetésre. Álljanak össze, és jól jegyezzék meg azokat, miket a múlt lapszámunkban a hitelszövetkezetek hivatásáról e szükes esztendőben irtunk. Mondjuk ki, hogy ez idén a takarmány nem, eladó ám! Mert keresni fogják ám, akár a szinara- nyat. Takarmánykupecek fognak száguldani keresz- tül-kasul az országban és kecsegtető árakat kínálnak majd. Senki ne üljön fel ezen ajánlatoknak. Mert valóban több nap, mint kolbász. Majd a látszólag jó eladás után fogja a gazda vakarni a fejét, hogy bizony egyszerre csak szükségbe pottyan, és — most már szívesen visszaváltaná ráfizetéssel is. Azért inkább forduljon a gazda tisztes kölcsönhöz, hogy segítsen magán. S ha majd veszi észre, hogy neki marad még annyi takarmánya, hogy el is adhat : akkor álljon szóba a takarmány-kupecekkeL És aztán takarékosság —- mindenben! Leleményes gazda, az olyan, aki jól széjjel tud nézni a maga portáján, nagyon sok mindenre szemet vethet amire eddig soha nem is gondolt. Mert ha valamikor, úgy most. ebben az esztendőben van szükség a gazda szemére. Nem úgy ám, mondja a gazda. Becsesebb most az ocsu is, mint valaha. A korpával csak amúgy, mint a jó sáfránynyal. A szalma, úgy bánjatok vele, mint az acélos búzával. Osztég szeget üssön a gazda fejébe az is, mit lehetne még vetni a tarlóra és a többi. Az asszonynépség is csak éppen addig, mig a takaró ér. Az idén összehúzzuk ám magunkat — szóljon oda a gazda. És helyeselje és cselekedje az összes ház népe. Meg élünk ebben az időben sok minden nélkül, amire bővebb esztendőben gondolkodás nélkül adtuk ki a garast. Ugv bizony! Ad még az Isten bőségesebb esztendőt és akkor — nyújtózkodhatunk egy kicsit kényelmesebben is. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK1 A szervezkedő gazdák. A földmivelésügyi miniszter a csapói és szőkefalvi gazdaszövetségek, továbbá a radnóthi, marosugrai és keretőszentpáli gazdakörök alapszabályait, a szeged-alsóvárosi róm. katholikus mezei gazdák egyesületének, az Ottömös és vidéki gazdakör, a délvidéki földművelők gazdasági egyesülete temesujfalvi községi egyesületének, a naszályi gazdakör alapszabályait, továbbá a Békésvármegyei Gazdasági Egylet és a Kisküküllővár- megyei Gazdasági Egylet módosított alapszabályait, nemkülönben a nagykapornaki gazdakör alapszabályait bemutatási záradékkal ellátta. Csizmadiák nagygyűlése. Valamikor tisztességesen jövedelmező ipar volt a csizmakészités. Az egymásközötti versengés azonban csaknem tönkretette már ezt az ipart. Ezen segítendő, a gyulai csiz- madia-ipartársulat kezdeményezésére nagygyűlést tartottak az Alföld csizmadiái nem régiben. Edhatározták, hogy a csizma árát fölemelik — a mi helyzetüket tekintve, nem mondható indokolatlannak — de azt is ezenkívül, hogy szegényebb mestertársaik számára szövetkezés utján keressenek módot arra; hogy ezek ne legyenek kénytelenek elprédálni áruikat. Elhatározták még, hogy ezentúl idegen vásárok látogatásától tartózkodni fognak, és hogy a vásári árulási időt rövidebbre szabják.
