Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-07-24 / 29. szám

232

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

nyomult hazát keresni hontalan fajának. A honfoglalás öt esztendeje alatt Krüger saját bevallása szerint ötven oroszlánt ejtett el. Mikor a burok megtelepedtek azon területen, a melynek neve utóbb Tranzvál és Oránzs lett, mindenekelőtt a nyájaikat fenyegető duvadak kiirtásához fogtak. Ebben a viszontagságos vadászidőben acélosodott meg Krüger jelleme. Csupa fiatal erő volt. Egyszer fogadott valakivel, hogy 400 méternyi távolságon versenyt fut egy lóval, és legyőzi négylábú versenytársát. Meg is tette. Máskor puskájának csöve a kezében robbant szét és irtózatosan megroncsolta bal keze hüvelykujját. Társai segítségére sem mehettek még, a mikor Krüger egy kőre helyezte sérült ujját és vadászkésével lemetszette azt.

Igen érdekes megfigyelésekre juthatott az, a ki családja körében látogatta meg Krüger apót. A rettenthetetlen vadász, a ki csak Istentől félt, de azután semmi mástól, tulajdonképpen még valakitől tartott e földön. És az a valaki a felesége volt. Krü ger anyó bizonyos dolgokban nem értett tréfát s kérlelhetetlen volt. Pretoriában az utcák vörös szinü pora arra kényszeríti az embereket, hogy napjában kétszer is inget váltsanak. Hát ettől roppantul húzódozott az elnök ur. De Krüger anyó a sarkában volt és el nem ernyedő nyakassággal kényszeritette férjét, hogy a tisztaság követelményeinek eleget tegyen. A sok zaklatásért azután Krüger apó boszut állt olykor egy kis évődéssel. Mig az elnök szenvedélyes barátja volt a dohánynak, élete párja a tubá- kot kedvelte. Krüger apó ha elcsíphette az asszony tubákos szelencéjét, el nem mulasztotta volna, hogy el ne tüntesse zsebében. És soha ki nem fogyó mulatság volt az neki, mikor az elnökné tűvé tette a prüszszeutős porért a házat. Egy őrizetlen pillanatban persze visszacsente az asztalra a pikszist és dohogó feleségét szelíden figyelmeztette, hogy öregedik már, mert nem látja a szelencét, a mely elejétől fogva az asztalon volt.

*

Néhány kitűnő mondása bizonyára épp oly halhatatlan lesz, mint a milyen maga Krüger apónak személyisége. Egyszer valami angol herceg látogatta meg Tranzvál elnökét. Krüger nem tudott angolul, a társalgást tehát tolmács közvetítette. »Mondja meg az elnök urnák, — mondta a tolmácsnak a hercegi vendég — hogy X. herceg vagyok és tiszteletemet jöttem tenni.« Krüger pöfögve bocsátotta ki a füstöt, a mi azt jelentette, hogy : »Isten hozta az urat.« Meglehetős szünet után a herceg szólalt meg ismét: »Mondja meg neki, hogy az angol parlament tagja vagyok!« Krüger csak pöfögte- tett a pipájából. Még hosszabb szünet után ismét a herceg folytatta a társalgást : »Azt is megmondhatja, hogy a lordok házának is tagja vagyok; lord vagyok! Érti?« Krüger fejével bólintotta, hogy érti. A herceg most már feszengeni kezd és szeretné békésen megoldani a helyzetet. »Ha elnök urat érdekelné, azt is megmondhatja neki, hogy alkirály vagyok.« Most már végre Krüger is megszólal: »Mi az, hogy alkirály?« »Az alkirály — feleli a herceg — olyanféle, mint a király.« Krüger néhány másodpercig erősen szívja a pipáját, sürü gomolyban bocsátja ki

a füstöt, aztán dörmögve feleli: »Mondja meg az ángliusnak, hogy én marhapásztor voltam!« — Nagyon igazságszerető ember volt az öreg ur. Tudták ezt nagyon honfitársai s a kinek eligazítani valója akadt, hagyta a törvényt békén és hozzája fordult tanácsért. Egy Ízben két rokon állított be hozzája, nem tudtak megosztozni egy örökölt földdarabon. Előadták panaszukat és a hogy sérelmeiket elsorolták, majd hajbakaptak már. Ekkor megszólalt Krüger apó. Rámutatott az egyik panaszosra: »Te kétfelé osztod a földarabot, akkora félre, a milyenre jónak látod.« Majd a másik panaszoshoz fordult: »Te meg a két rész közül azt választod, a melyik jobban tetszik.« Salamon király óta nem hangzott el emberi ajakról ilyen bölcs Ítélet s a két atyafi némi habozás után megnyugodva távozott. — Máskor egy búr atyafi állított be Krügerhez s valami állami alkalmazást kért tőle. »Tudsz-e Írni, meg olvasni — kérdi Krüger. »Olvasni tudok, írni nem.« »Baj, baj« — feleli az elnök és megcsóválja fejét. — Akkor hát nem segíthetek rajtad. Mert ha — írni nem tudsz, akkor csak miniszterré tehetnélek, már pedig üres miniszteri szék mostanság nincsen.«

*

Bismarck herceg is nagyrabeesülle Krügert. Sir Charles Dilke, a volt angol másod-államtitkár előadása szerint úgy nyilatkozott egy ízben Bismarck Krügerről:

— Ön azt mondta az imént, hogy én vagyok a XIX. század első diplomatája. No hát nem úgy van! Volt idő, a mikor Cavour felülmúlt finomságban, ravaszságban, diplomatái ügyességben. De a ki még Cavournái is hatalmasabb, nagyobbszabásu és agyafúrtabb diplomata, az nem más, mint Krüger Pál, Tranzvál elnöke. Az ő háta mögött nem áll hatalmas hadsereg, mint az enyém mögött, sem hatalmas birodalom, a mely alkalomadtán megoltalmazza; nincsen annak egyebe egy kicsi népnél, a melynek katonái fegyveres parasztok — és mégis megverne mindannyiunkat. Beszéltem vele és mondhatom, hogy zavarba ejtett.

___ A ME BIKA.

Un

gvári ember balesete Amerikában. A

Clevelandban megjelenő Magyar Hírmondó Írja a következő sorokat: »A new-yorki magyar kolónia ismét egy derék tagját vesztette el. Dudás Miklós ungvári illetőségű honfitársunk, a kinek ácsmestersége volt, a Suffolk utcában egy épületnél dolgozott és munkaközben egy emelvényről leesett s fejzuzó- dás következtében 8 napi betegség után kiszenvedett. Dudás Miklós már másodszor esett le épületről; először egy ház ötödik emeletéről esett le, akkor az egyik karján törést szenvedett. Dudás még csak 24 éves volt, 3 éves házas. Tagja volt a Kossuth Lajos Tódor egyletnek. Temetése kedden junius 8-án ment végbe, melyen szép számmal jelentek meg honfitársai. A rézbanda és a Kossuth Lajos Tódor egylet tagjai kíséretében vitték örök nyugalomra. Dudást fiatal neje és 11 hónapos kis gyermeke gyászolják.«

Kivándorló munkástelepek Amerikában.

Az amerikai Egyesült-Államok kormánya a munkás-