Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-07-03 / 26. szám
206 MAGYAR FÖLDMIVELŐ így első lélegzetre szeget üthet egynek- másnak a fejébe ez a kádencia. De ha jól bele nézünk a kérdés velejébe, közepébe meg végébe, egész határozottan és világosan fogjuk látni, hogy nem úgy van, a mint látszik, de úgy, ahogyan valójában az igazság parancsolja. Hogyan parancsolja, jövő vasárnapra elmondjuk. SZŐ VETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! Amiért a szövetkezeti boltokra nincs szükség . . .*) No atyámfia, erre a cégtáblára — akarom írni: cimre — bizonyosan meglóditod a nyakadat. Szinte látva-látom, hogy mi fajta gondolat motoszkál a fejedben. — Ez az ujságcsináló tele vagyon tökéletlenséggel. Csakúgy rángatja az emberfia eszecsavaro- dóját jobbra is, meg balra is. ’Iszen edáig la, minden áldott alkalomkor tüzzel-vassal azt pecsételgette szivébe a magyarnak, hogy hát: — Szövetkezetek! Iliol ni! Most megest másat gondol. Aszmondja, most arról irok nektek, amiért a szövetkezetik boltokra nincs szükség! De hát lassabban a testtel, atyámfia! Alig várom, hogy megsúgjam neked: nem én jómagam irok ám arról a tekszlusról, hogy nincs szükség a szövetkezeti boltokra, hanem a magyar kereskedelem nagy apostola, híressé vedlett orákuloma. becses neve szerint való Sándor Pál uram. — A’ bizony, most szökik a fejembe, olvastam én már valamit ő kegyelmességéről. — No hát akkor még éppen jól választottam a . . . teksztust. — Persze, hogy jól. — No hát ez a városról-városra zarándokló apostol ur azt mondotta a minapában, hogy a szövetkezeti boltokra azért nincs szükség. — No, ki vele! — Mert itt vannak ők! — Már mint kik ? — A magyar kereskedők! — Miért nem mondja, hogy nemzeti kereskedők? — Cifrábban mondja ám. Azért nincs szükség — szólt vala — mert a fennálló kereskedelmi üzletek a vidék fogyasztóközönség igényeit teljes mérvben képesek kielégíteni. — No ez’ aztán megadja neki. Itt talán egy pettyet meg is állhatnánk vagy valami. — De meg ám! — Ő hozta a veder vizet, de rája is önthetjük mindjárt. — ügy van! Mert a vidéki fogyasztóközönség igényeit a gomba módjára keletkezett szatócsok már- már csordultig kezdették kielégíteni. Annyira, hogy számosán megcsömörlöttek és elhaltanak. — De még milyen szomornan. — Például teljesen kielégítették és ma is elé*) A »Szövetkezés«-ben jelent meg e cikk. gitik kifelé azon szerencsétlen, igaz — könnyelmű embereknek igényeit, akik uton-utfélen a szatócsboltok vitriolos vadvizébe (pálinka a neve) ölik keresetüket, munkaerejüket, családi boldogságukat. — Be kár, hogy Sándor Pál ur nem látja ezeket! — Azokat a szerencsétleneket is teljesen kielégítik, akiket csalafmtosan belevittek a hitelezés mániájába. Akik ott fogva maradnak, vagy ha szabadulni akarnak, ott hagyják a szatócsnak házukat, földjüket és terményük még megmaradt részaratását. — No már ez tökéletesen igy vagyon! — De azon gazdákat is tökéletesen kielégítik, kik búzájukat, tengerijüket, egyáltalán terményüket odaviszik, olcsón potom áron. A szatócs pedig hallatlan percent mellett adja érte a drága és dohos lisztet, a nagy városok bukott kereskedőitől összevásárolt, egértől, patkányoktól látogatott portékákat, hamisított üzleti cikkeket. — Engel-féle gyártott borokat . . . — Es a többit! Mert úgy tudd meg atyánkfia, hogy van ami társadalmunknak egy osztálya ... a pióca osztálya . . . melg valósággal vadászik az ilg igényű vidékekre. Mint a kopók, úgy kiszaglásszák, hol kaphatnak, bukkanhatnak ily igényű vidékekre. Hát kérem szeretettel, ha a tisztes, becsületes kereskedelemnek az a célja, hogy ily igényeknek szolgáljon, tegyen eleget: akkor vigye a manó, nincs hát szükség a szövetkezeti boltokra. — No még csak a’ kék! — De akkor ne legyen szükség e hazában elsősorban az erős, megizmosodott magyar fajra. Ne legyen szükség a hon védelmét teljesítő erős kezekre. Ne legyen szükség adófizető polgárokra sem — és nem leszen szükség az édes hazára sem. Legyen mindenkinek ott a hazája, ahol az ilyen igényeket kielégítik . . . — No már olyan nincs! — A mi kereskedelmünknek nagy bűne van A kereskedelem szabadságával rutul visszaéltek. Azért ritkult meg a tisztes üzletek sora és azért szaporodtak el a nemzetrontó, népirtó szatócsok. A szövetkezeti boltokra égető szükség van a magyar népnek. Nemzeti missziót teljesítenek azok, mint ahogyan azt majd — e helyen — rendre bebizonyítjuk. Bodnár Gáspár. Szentenciák a népkönyvtárakról és olvasmányokról. Fájdalom, a magyar ember még ma sem ád könyvre pénzt. A rossz, hazug krajcáros újságokat kezdi már vásárolni, ha kínálják, de jó könyvet nem vesz. Minek is az neki ? Nem hiszi, hogy lelkét ép úgy kell táplálni, mint testét. Majd rá jön erre az igazságra is. * Pálinkás bolt minden falu minden ideájában van. De hány község van ma is, ahol egyetlen nép- könytár sincs, melyből a falu népe lelkét táplálhatná. Arra talán senki sem gondol.-* Sok földmives ember azért nem olvas, mert mióta az iskolából kitette a lábát, könyv nem volt
