Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-06-19 / 24. szám

1% MAGYAR FÖLDMIVELŐ többen vesztek el. Három óra alatt 200 ház vált hamuvá. 1800 ember hajléktalanul áll, valamennyi mezőn tanyázik. Minthogy az élelmiszerek is odaégtek, nagy éhnyomor ural­kodik. A kár körül-beliil négy millió rubelre rúg. Ugyan­ilyen szerencsétlenség érte Lubine városát, ahol 300 ház égett porrá és 1200 ember lett hajléktalanná. A kár itt is meghaladja a másfél millió korbnát. — A zsidók száma. A német-zsidó statisz­tikai egylet kimutatása szerint legtöbb zsidó lakik Orosz­országban : 5,082.000, Ausztria-Magyarországon: 1,994.000, Sorra következnek az Egyesült-Államok 1,137.000, Német- orsz.ág 590.000, Románia 269.000, Afghanisztán 184.000, Anglia 179.000, Marokkó 150.000, Hollandia 104.000, Franciaország 86.000, Törökország 82.000, Palesztina 78.000, Kaukázus 58.000, Algír 57.000, Abesszínia 50.000, Olaszország 47.000- Tunisz 45.000, Perzsia 35.000, Szibéria 34.000, Délafrika 30.000, Bulgária 28.000, Egyptom 28.000, Kelet-India 22.000. Arábia 20.000, Kanada 16.000, Svájc 13.000, Belgium 12.000, Görögország 8400 lakossal. A föld összes zsidó lakosainak száma tehát kerckszámban 11 és fél millió. nők a hadvezéreknek. Különösen az orosz haditanács alkal­maz nagy előszeretettel nőket, akik velők született ravasz­ságukkal és szépségükkel sok olyant tudnak elérni, amire a férfiak képtelenek volnának. Most a háború során a ja­pánok követték az orosz példát és nagy titokban megbíz­tak szép európai színésznőket, akiket rengeteg pénzzel el­látva elküldték az ellenség földjeire, hogy kémkedjenek. A Rovue Russe cimü lap ir ezekről a japán nőikémekről. A múlt héten Szt.-Pétervár rendőrsége letartóztatott egy nőt, akinek titkos irataiból kitűnt, hogy japán kém. A hölgy természetesen tagadta a ráfogott gyanúsítást, de az oroszok nem hitték el az ártatlanságát. A hölgy mint francia éne­kesnő előbb Port-Arthurban, aztán Vladivosztokban ját­szott. Onnan került Szent Pétervárra, ahonnan Londonon keresztül titkos Írással küldte jelentéseit a japán fővárosba. A kémet természetesen haditörvényszék elé állítják; de az elitéltetéséről még nincsen hir. NEVESSÜNK!!! A háború. Orosz vereségek. A döntő ütközet megkezdődött az orosz-japán harctéren. Kuropatkin, az orosz fővezér táma­dólag lépett fel Kuroki ellen, de vállalkozása kudarccal vég­ződött. Őt is, meg Stackelberg bárót visszavonulásra kény- szeritették a japánok s igy az a terv, hogy Port-Arthurt fel­szabadítsák, meghiúsult. A japánok most minden erejükkel rávetették magukat Port-Arthurra, a felmentő sereg pedig tétlenül nézheti a bevehetetlen vár ostromlását. Az oroszok egyedüli reménysége még a hajórajban van. A lengyelek és az orosz háború. A vladivosztoki orosz hajóraj megkerült, menekülőfélben van Vladivosztok felé. A japán hajóhad nyomon üldözi s menekülése csak attól függ. hogy jók-e az orosz hajók gépei s nagyobb-e a gyorsaságuk, mint a japán hajóké. Mert ha nem, akkor a japán hajóhad egyenként fogdossa össze az orosz hajókat, a mint hogy az üldözött torpedónaszádok közül egyet el is fogott. A szárazföldi harctérről érkező minden újabb hir megerősíti, hogy az oroszok döntő vereséget szenvedtek s hogy Port-Arthur e vereség következtében elveszettnek te­kinthető. A nagy orosz birodalomnak egyetlen tartományá- nyában sem okozott még a keletázsiai háború akkora gyászt, mint Orosz-Lengyelországban. Nem azért, mintha a lakosság az orosz tekintély és hírnév hanyatlása miatt bánkódnék, hanem azért, mert a háború főleg a lengyelek soraiból szedi áldozatait. Mintegy háromszáz lengyel szár­mazású liszt veszett el már a harctéren s a háború folya­mán még több esik az orosz vállalkozásnak áldozatul. Eb­ből nem az következik, hogy az oroszok szándékosan kül­dik a lengyel tiszteket az ágyuk torkába, hanem inkább az, hogy az orosz hadsereg tisztjeinek legnagyobb része lengyel és finn származású, mert maga az orosz nép nem igen szolgáltat tisztnek való emberanyagot. A keletázsiai háború tehát ebben az irányban is lerántja a leplet Orosz­ország sebeiről. Nagy orosz vereség. Pétervár, jun. 17. Kuropatkin tábornoknak Miklós cárhoz intézett távirata a következőket jelenti: Báró Stackelberg tábornoktól a következő éjjeli 1 óra 20 perckor keltezett táviratot veszem : 15-én az ellen­ség jobb szárnyát szándékoztam megtámadni, de abban a pillanatban, amikor az e célra szánt csapatok sikerrel kezd­ték az ellenség jobb szárnyát megkerülni, a japánok jobb szárnyamat túlnyomó erővel támadták meg, kénytelen vol­tam egész tartalékomat előre küldeni és három utón kel­lett észak felé visszavonulnom. Veszteségeink súlyosak, de még nem egészen ismeretesek. Az első tüzérdandár harma­dik és negyedik ütegét az ellenséges tűz a szó szoros ér­telmében tönkretette. Tizenhat ágyú közül 13-mat teljesen hasznavehetetlenné tettek és otthagytak. A csapatok mag'a- tarlása kitűnő volt. Nagy részük csak ismételt parancsra hagyta abba a küzdelmet. Nők a japán kémszolgálatban. A tanulékony ja­pánok megfigyelték azt, minő hasznos szolgálatot tesznek a Részeg ember gusztusa. Jancsi kocsist a gazdája a sárban heverészve kapja berúgott állapotban. Rá is formed keményen : — Nem szégyenled magad, hé! A sárban kell hencse- regni, mint egy disznó?! — Inná le csak magát gazd’uram is jól, aztán feküdne itt, mint én, akkor látná, milyen jól esik itt, hogy sohse kívánkoznék pöhölyös ágyba ! * Jo házból való tanuló. Illés meg a komája bentjártak a városban. Nézgelőd- tek az utcákon. Egy kirakat előtt megállották. Mondja a koma : — Nézze kend, mi van a kirakatban. Ez volt: MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON. ITT jó házból való TANONC azonnal felvétetik. — Látom. Mit akar kend vele ? — Úgy gondolom, hogy a Miska gyerököt ide adnám inasnak... Osztég, ha fölszabadulna, ilyen nagy kereske-* dést nyithatna, mint ez itten. Rámosolvgott Illés a komájára. — Hova gondol kend. Hisz nem vöszik föl ide a kend Miska gyerökit. — Miért “? Hogy paraszt'? — Dehogy. — Hát. Illés egyet riszált a kismellényin, a botot leütötte a földre s a pipát agyarára csapta. — Azért nem vöszik föl, mert a kend háza teteje igen rossz becsurog raj ta az eső. A falak pedig rogyazodók. Itt mög az áll, hogy jó házbul való tanonc szükségeltetik. Bámult a koma néhány percig. Aztán, ahogy tovább mentek, azt mondta Illésnek : — Igaza van kendnek... Hanem azt a... ez az úri népség mégis azt mögkivánja, hogy Íré7 az embör a flát inasnak akarja adni, IjáTjó háztT^ögymu y//

Next

/
Oldalképek
Tartalom