Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-06-19 / 24. szám

194

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

t. i. oly meleg legyen, mint a frissen fejt tej. Torokfájásoknál a toroknak sóoldattal való öblögetése igen sok esetben csodás gyógyhatásúnak mutatkozott, sőt tapasztalat szerint némelyeknél a haj kihullását is sikerült megakadályozni a fejnek ily só oldattal való mosogatása által. A fehérneműre esett tintafoltot, ha mielőtt még megszáradt volna, ily sóoldattal dörzsöljük, gyakran oly gyorsan eltávolíthatjuk, hogy annak még nyoma sem marad hátra. A fogak tisztántartásához, az inyhus erősítéséhez nélkülözhetetlen, hogy azt sóval, vagy sóoldattal minél gyakrabban bedörzsöljük.

KIS GAZDA.

A rozsaratás megkezdése. A rozsaratást a homokon már a múlt héten megkezdették. Az idén egy héttel előbb ért meg a rozs, mint a rendes években, ellentétben az elmúlt két esztendővel, amelyekben az aratás ideje egy héttel, sőt sok he- i lyen lü—14 nappal is későbben következett be. Ha választani lehetne a gazdáknak, úgy az utóbbit választanák, mert a késői érés rendkívül sok rozszsal és sok szemmel szokott jutalmazni, ellenben a korai aratás, amely a száraz melegség miatt áll elő, ad jó kvalitást a sikertartalom tekintetében, de annál kisebb kvanitást. A rozstermelés tekintetében az idei aratás korántsem oly aggodalomkeltő, mint a búzánál. A rozsokat az április csinálja meg, mint a gazdák mondani szokták és az április bőséges volt csapadékokban. Mindamellett nem hiszük, hogy az a 12 millió métermázsa termés, amelylvel a múlt évben örvendeztetett meg a mindenható, az idén is bekerüljön. Jó lesz, hogy ha 9 millió métermázsára felvisszük, amellett a csalódások lefelé valószínűbbek, mint felfelé. Vannak vidékek, ahol a rozskalászok üresek. Ez csak kivételes jelenség, de előfordul. Az azonban valószínű, hogy akár a sik homoki vidéken, akár a partos berengóciákon arassák is le a rozsot, a szem az idén vékony lesz. A véka tehát lassan fog telni. Szalma sem lesz annyi, mint rendes években s már most annyit mondhatunk, hogy rozsaratásunk az idén az országos átlagban a gyenge közép között fog mozogni.

Nagy szárazság van Németországban is. Németországnak az Elbától keletre eső, tehát nagyobb részében olyan a szárazság, mint éppeg nálunk. Keskeny, pásztás esők mellett általános aszály, ami a németországi túlnyomó homokban még rosszabb mint nálunk. A rozsok, ami Németország főterménye, nagyon gyenge termést ígérnek.

A répa és a krumpli nem kelt ki, csak úgy mint nálunk, a tavaszi kalászok kiasznak. A széna első gyepje csak olyan hitvány, mint nálunk. A rétek szénatermése hitvány, a takarmánynak óriási szűke csak úgy mint nálunk.

Ha a hordóból a bor kifogy, ki kell azt mosni tisztára kívül belül, aztán szájára lorditani, hogy a viz mind kicsorogjon belőle. Mikor már kiszikkadt, elteszszük állandó helyére, hol használatig marad. Erre nézve legjobb a pince, ha t. i. az nem valami nedves természetű. Félszerben is jó tartani, de csak úgy, hogy sem a nap sem a szél

ne érje, mert ez esetben nagyon szét találna száradni. Általában, ha van benne módunk, olyan helyet válaszszunk az üres hordó eltartására, a mely sem nagyon nedves, sem pedig nagyon száraz.

H A ZI-A S S Z O N 7.

A cseresznye aszalásról.

— Ugyan édes sógor asszony, hát hogy hagv- hatja már ezt a cseresznyét a fán. En bizony leszedtem mind az aszalásra korán, még tán nem is érett meg egészen.

— Hát bizony rosszul tette. Az öreg atyustól hallottam mindig, hogy minél jobban megérik a cseresznye, meg a meggy a fáján, annal pompásaid) aszalványt ad. Az öreg atyuska meghagyta a fán egészen addig, mig úgyszólván a nap heve meg nem aszalta. Mert azt tartotta, hogy tepedten berakva az aszalóba, kevésbé ereszt levet, húsosabb marad.

— Hát asztán hogy aszalja meg sógor asszony'/

— Bizony én itt is az öreg atyusom szokását követem: A nagy húsos szemeket nádszálra felfűzöm és ugv aszalom. Igaz, hogy nagy fáradsággal jár, de ily füzérekben télen éppen olyan árt kapok érte. mint tavaszkor, miként szemenként árulják.

— No majd én is megkísérlem.

Nyári sonka készítése. Néha megesik a gazdaságban, hogy az eladásra hizlalt sertést, egy vagy más oknál fogva forró nyáron le kell vágni; midőn aztán nem igen volt mit tenni, mint az egészet hirtelenében, úgy a hogy lehet, eladogatni. Azonban a legbecsesebb részt, a sonkát, eltarthatjuk a legnagnobb melegben is a következő módon: összekeverünk — négy sonkára számítva — 1 kilogramm konyhasót, 1/4 kilogramm salétromot és egy maroknyi durvára tört borsot, ezeket megmelegitjük any- nyira, a hogy csak a kezünk elbírja állani, aztán pedig jól bedörzsöljük vele a sonkát. Ha a többi husrészeket is el akarjuk tartani, ezeket is ugvan- olyan módon bedörzsöljük, csak épen a salétromot hagyjuk el. Erre az egészet berakjuk a pácoló hordóba, a sonkát legalól tévén. Második nap kiszedjük a húst s ugyanoly módon dörzsöljük be megint s ugyanannyi keverékkel, mint az első nap. A harmadik nap már levet ereszt a hús s ekkor megkóstoljuk e levet. Ha úgy találjuk, hogy az jó sós, akkor csak ezzel locsoljuk meg a húst, ha pedig nem találjuk eléggé sósnak, akkor még egyszer bedörzsöljük az egészet meleg sóval. Negyedik nap füstre teszszük a húst s éjjel-nappal addig füstöljük, mig teljesen készen nem lesz. Az igy készített nyári sonka igen gyöngéd és porhanyó lesz s tavaszig is eláll hiba nélkül.

Hogy kell a húst meleg évszakban eltartani?.A hol jégverem van, ott könnyen megy a dolog, csakhogy hányadik helyen van ez ? S igy nem marad egyéb hátra, mint más olyan módról gondoskodni, a melylyel a húst legalább is tűrhetően eltartani lehet. Ajánlatos ezek közt azon eljárás, a melyet Franciaországban már rég óta gyakorolnak. Bemártanak ugyanis egy ruhát jó erős ecetbe s ebbe takarják be a húst. Az igy betakart hús hü-