Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-06-12 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 18!} idegrendszer működésének, bár természetellenes felfokozása, feltüzelése jótékony hatással lehet. Vagyis némely embernek s némely alkalmakkor jót tehet egy kis mennyiségű szeszes ital élvezete. Nem lesz tehát lelesleges a szeszes italok élvezetére vonatkozó szabályokat a következőkben összefoglalni: 1. A szeszes italokat a romlatlan természetű szervezet nem kívánja meg, s aki idegrendszerét ezen ép egyszerűségében meg akarja tartani és különben egészséges, az ne igyék semmi szeszes italt soha. 2. Föltétlenül kárhoztatandó, ha serdülő zsenge gyermekeknek bort adnak csupa mulatságból, vagy azon okból, hogy »magyar ember — hát szokja meg«. 3. Biróilag üldözendő és fogházzal büntetendő volna kisdedek itatása pálinkával, a mint ezt fájdalom többen tapasztalhattuk. 4. A ki eddig nem szokott étkezéséhez egy kis szeszes italt inni és egészségi szempontból bor, likőr. vagy holmi »gyomorerősitő« által vél állapotán javíthatni, az óvakodjék a lapokban hirdetett erősítő italoktól, hanem beszélje meg állapotát és étrendének szabályozását orvosával. 5. Téves azon felfogás, hogy vadászaton, vagy erőltetett meneteken okvetlen szükséges bor, vagy más erősítő italnak az ivása; kísérletekkel van be- biznnyitva, hogy az ember hamarabb kimerül, ha minduntalan »felvillanyozza« magát egy korty »gyomorerősitővel«, mintha nem iszik egyebet víznél. 6. Aki megszokta, hogy ebéd és vacsora közben egy-két deczi borral gyomrát fokozott munkára tüzelje, az csak kárát vallaná, ha e nála megszokott izgató szert hirtelen megvonná magától. De nem jó fokonkint nagyobb és nagyobb adaghoz hozzászokni, va§3r gyengébb bort ugyan olyan mennyiségű erősebbel váltani fel. 7. Étkezésen kivid szeszes italokat inni észszerűden és káros. 8. Az, hogy sört igyunk-e, vagy bort ? inkább a megszokás és személyes Ízlés dolga. Lényeges csak ezen italokban foglalt szeszmennyiség. (Bort iszik a magyar! Szerk.) Szóljunk még egy pár szót a szeszes italokkal való visszaélés és annak következményeiről. Minden kornak és nemzetnek megvannak a maga érthetetlenségei és őrültségei. A kínaiak lábukat csonkítják meg, présbe szorítva azokat fejlő déskorukban, némelyek a kisded fejét deszka közé fogva természetellenes alakba nyomorítják. Az u. n. skopzok egyes testrészeiket vágják le. És mi magyarok nemzett virtusnak tartjuk az agyat megnyomorítani. Mert a részegség nem más, mint az agynak méreg általi megnyomoritása. Az ember a lerészegedés okozta múló elmezavart kiheveri ugyan, kiheveri tízszer, kiheverheti százszor, de a múló elmezavar ezen gyakori fellépte végre állandó nyomot hagy az agyban és Magyarország lakosainak jó része magán viseli a szeszes italokkal való visszaélés nyomait, a gutaütésre, az agylágyulásra való hajlamot. De hát azért csak tovább fognak nálunk pinczézni, azért továbbra is virtus marad a sárga földig való leivás. És telnek az országos tébolydák az iszákosság okozta áldozatokkal. De hát lehet építeni még egynéhányat! Eszünkbe jut egy adoma, melyet csak az adoma kedvéért, és világért sem czélzással akarunk elmondani. Vannak Angliában társulatok, melyeknek czélja a népet az iszákosság káros következményeiről felvilágosítani és józan mérsékletes életre bírni. Egy ilyen téritő épületes beszédet tartott valamikor egy részeges emdernek s iparkodott őt rábírni a társulatba belépésre. Az ember nagy figyelemmel hallgatja és végre felkiált: »Nem bánom, felcsapok tagnak, ha felvesznek — elrettentő példának. Maga fog beszélni a részegség ellen, és én a társulat költségén minden nap leiszom magam és produkál- tatom magam, mint az iszákosság következményeinek áldozatát.« Végül megjegyezzük, hogy, aki erőgyarapitás - céljából iszik szeszest, épen úgy tesz, mint a ki szorultságában erős uzsora kamatra vesz fel kölcsönt, hogy azzal kisegítse magát. Dr. o. gy. A GAZDA TANÁCSADÓJA. Pénzes aratók kielégítése jégverés esetén. A «Köztelekben» fölmerült a kérdés, hogy hogy elégítse ki a gazda szerződött aratóit, akinek vetését a jég teljesen elpusztította. Erre egy illetékes szakértő a köveikező véleményt adta: Az 1898. évi II. t.-cz. semmiféle rendelkezést nem tartalmaz arra az esetre, ha a termést learatás előtt teljesen tönkre teszi a jégverés. Ilyen esetben tehát első sorban a szerződő feleknek megállapodása a döntő, ha pedig a szerződő felek a szerződésben ilyen esetre nézve egyátalán nem állapodtak meg, a kérdés elbírálásánál, mivel se az 1898 II. törvényben, se a szerződésben nincs különleges intézkedés, az eset körülményeinek mérlegelésével a magánjogi szabályok alkalmazandók. Ezek szerint pedig, ha a teljesítés lehetetlenségét erőhatalom (vis major) okozza, a munkás csak az eset bekövetkeztéig netalán teljesített munkájának arányos részét s azon kiadásainak megtérítését követelheti, melyeket az elvállalt munka teljesítésére való felkészülésére fordított. Az adott esetben tehát nézetünk szerint munkabér címén semmi sem jár, mert hiszen munkát nem végeztek, kártérítés se jár, mert hiszen nem a gazda az oka annak, hogy lehetetlenné lett az aratási munka; az előlegre nincsen igényük, mert hiszen az a munkabér része. Viszont azonban azt joguk van követelni, ami kiadást a munka elvégzésére készülve, szükségszerűen megtettek. Ennek felszámítása s megállapítása, ha a felek meg nem egyeznek, a hatóság dolga. Ha ezzel a felszámítható kiadásokkal az adott előleg arányban áll, s nem lényegesen több annál, legokosabb az adott előleget ot hagyni a munkásoknál. Nem lesz kámfor. Az orosz-japán háború maholnap megszünteti a kámfort Európa számára s vele együtt tárgytalanná lett az a példaszó is, amely a hirtelen való eltűnést a kámfor elpárolgásával hasonlította össze. Az orosz-japán háború óta a kámfor ára rendkívül felszökött s körülbelül két hónap múlva pedig egyáltalában nem lesz kapható, mert akkorára elfogy az egész európai készlet s úgy- elpárolog innét mint a kámfor.
