Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-05-29 / 21. szám
166 MAGYAR FÖLDMIVELÓ őket a gyenge termés kárától. A hangulat nyugod- tabbá is lett s a mozgalom békés mederbe tért. Mint szociális jelentőségű alkotásra reá kell itt mutatnom arra is, hogy a munkaközvetítést országosan szervezték, másrészről pedig a rokkantak ellátása tekintetében megvalósították az 1900. évi XVI. törvényeik alapján a Gazdasági Munkás- és Cselédsegély pénztárt. A magyar törvényhozás az 1891. évi 14-ik törvénycikket azért alkotta, hogy gondoskodás történjék az iparos és gyárimunkásoknak segítségére nézve, betegség esetén. A baleset, rokkantság, aggkor, vagy keresetképtelenségről nem gondoskodott. A sokkal nagyobb számú mezeimunkások biztosítása kikerülte a törvényhozás figyelmét. Ide vonatkozólag csakis az úgynevezett agrárszociális mozgalmak után az 1900. évi XVI. törvénycikk által történik intézkedés. Ez alapon jött létre a mezei munkásokat baleset és rokkantság esetére ellátó segély pénztár. Bármit mondjon erről az intézményről az izgatás céljaira szánt elégedetlenség, a valóság az, hogy a baleset elleni biztosítás tekintetében csak a német törvény haladja meg a magyart. Olt is csak 1886-ban mondták ki a baleset ellen való kötelező biztosítást. A járulékok tekintetében azonban a német intézmény felette áll a magyarnak. Ausztriában csak a mozdo- nyos üzemeknél kötelező a baleset elleni biztosítás, az 1887-ik évi törvény szerint. Franciaországban az 1900. évi törvény szintén csak ezen üzelmekre terjed ki. Az angol törvény, mely 1898-ban lépett életbe, egyezik a francia törvénynyel, s csak 1901- ben terjesztette ki a biztosítás kötelezettségét a mezei munkásokra is. Más országban ilyen törvények nincsenek. Igaz, hogy az az ellátás, [amit a magyar törvény a mezei munkásnak biztosit, nem oly nagy, mint amilyent a nyugati államokban az ipari, vagy Németországban a gazdasági munkások is kapnak; de figyelembe véve a magyar gazda jövedelmi viszonyait, adó- és kamatterheit: elmondhatjuk, hogy a magyar gazdaosztály ehbeli gondoskodása legalább is oly bőkezű volt, mint bármely más nyugoli országban. Az alsó rétegek erkölcsi és gazdasági emelésének egyik főeszköze a nyugati országokban elejétől fogva a szövetkezetek voltak. Az erkölcsi célzatú szövetkezetek azonban, habár ebben a tekintetben az 1875-ben alkotott kereskedelmi törvény intézkedik, nálunk elterjedni sokáig nem bírtak. Összefügg ez kereskedelmünk fejletlenségével és azzal, hogy az alsó osztályokra sokáig szerfelett kevés gondol fordítottunk. Éppen azért a szövetkezeteknek teret hódítani nem csekély feladat volt. A közjogi kérdések által uralt közhangulat mellett eleinte nagyon kevés hatásra számíthatott azon áramlat, mely a 80-as években a kis emberek érdekében az Országos Magyar Gazdasági Egyesületből indult meg Minthogy a magyar törvényhozók szuverén magaslatról nézték a gazdasági s társadalmi élet küzdelmeit s újabb alkotmányos óránk legelején a »laisser faire, laisser aller« jelszavak lidércfénye után sietve, még a kamatlábat is korlátlanul felszabadították. Mindenekelőtt a szörnyen grasszáló uzsora féklelenkedései ellen kellett gátakat emelni. Csak azután lehetett a bajok orvoslásának egyéb eszközeiről gondoskodni. Ez eszközökről a jövő alkalommal. Házi orvosság az élet apróbb bajai ellen. Megígértem lapunk olvasóinak, hogy az élet apróbb bajai ellen házi orvosságot fogok ajánlani. íme sorba veszem tehát ezeket a bajokat. A pletyka. Veszedelmes egy betegsége az asz- szonynak, férfinek egyaránt. Igaz, hogy rendesen az asszonyokra kenik, de bizony akárhány férfi akad, aki még az asszonyokon is túl lesz. A kinek nem inge, ne vegye magára. Hogy mi a pletyka, azt nem kell magyarázni, tudja mindenki. De hogy mi ellene a legjobb orvosság, azt bizony nagyon kevesen ismerik. A pletyka ellen leghatalmasabb szernek bizonyult idáig, hogy ne hallgassuk meg. Mihelyt valaki mást szapulni kezd, dugjuk he a füleinket, vagy egyszerűen jelentsük ki, hogy nem hallgatjuk meg. A pletykázni szeretők semmiért sem haragusznak annyira, mintha nem érdemesítjük őket a meghallgatásra. Ismertem egy családapát, ki nagyon szívesen látta a jó ismerőseit házánál, de mihelyt valaki pletykálni kezdett, dühbe jött és erélylyel jelentette ki, hogy biz az ő háza nem pletyka domb, sem pedig szapuló konyha, hát csak beszélgessünk másról, különben vége a barátságnak. Hej ha minden házban gyakorolnák ezt a szokást, de másképpen is állana a dolog. Mert annyi bizonyos, hogy a pletyka sok apróbb és sokszor fájó keserűséget okoz az embereknek. Elég annyi, ha valaki eg}7 helyen beszél valamit, már kevés idő múlva úgy felfújódik az ügy, mint a hólyag. A jó hir. mint tudjuk, mankón jár, a rossz szárnyakon röpül. Sokan igen érzékenyek, sőt túlságosan gyengék a pletykával szemben. Ez a betegséget csak ápolja. Legjobb, ha a pletykát a maga értékére szállítjuk. Mig az becsületünket nem érinti komolyan, ne adjunk rá sokat. Mihelyt azonban becsületünkben gázol, az már rágalmazássá fajul s akkor csakugyan erősebb orvosságot kell használnunk. A pletyka rendesen a túl bizalmaskodásból is származik. Nagyon meg kell tehát válogatnunk, hogy kik iránt lehetünk bizalommal. A bizalom nagyon drága kincs, azt fűnek fának osztogatni kész veszedelem. Sokszor tapasztaljuk az életben, hogy még azok is visszaélnek bizalmunkkal, kik szivünkhöz legközelebb állanak. A pletyka ellen való leghatásosabb szernek bizonyult továbbá, ha azt nem adjuk tovább. Csakis igy lehet elfojtani alapjában. Történjék azonban bármikép, a hallott hírekre vonatkozólag mindig gondoljuk meg, hogy az valójában pletyka lehet és nem más. így fogadjunk minden hirt, mig annak valódiságáról valójában meg nem győződtünk. Ne Ítéljünk el senkit hiába, mert nem tudjuk milyen fájdalmat okozhatunk általa. Azt mondják, hogy a pletykás asszony a yi_