Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-04-24 / 16. szám
Melléklet az 1904. évi 16. számhoz. MAGYAR FÖLDMIVELŐ 129 Az államvasutisták sztrákjának szomorú tanulságai. Szatmár, ápril. 27. A mi újságunk, miként minden más újság e hazában nem koj)ogtathatott be a múlt héten az olvasókhoz. Az államvasutisták fizetés rendezést kértek az államtól, az állam a méltányosság és a haza többi polgárainak érdeke megóvása szempontjából rendezte is azt. Ám, a vasutisták ezzel nem voltak megelégedve. Gvüléseket hirdettek a fővárosban, D «z arra a szolgálat ott hagyásával és az állam vagyonának jogtalan felhasználásával ezrivel mentek fel. S mikor mindezen jogtalanságért, sőt büntetendő cselekvényért az állam kötelességének és önérzetének, valamint felelőssége tudatában saját tekintélyét védeni kezdette: az államvasutisták kimondották a sztrájkot. Még pedig nem emberies, művelt osztályhoz méltóan. Mert megállították a gépet és ott hagyták az utasokat az ut közepén, minden védelem, és fentartási eszközök nélkül. Tehát először is azt a közönséget bo- szulta meg a féktelen, vak szenvedély, mely a vasutisták fizetés rendezéséi a közvéleményben rokonszenvvel kísérte, annak *a közönségnek okozott óriási kárt, mely az ő jólétükre irányuló törekvések mellett szószóló volt. így az újságokat is. melyek pedig őket segítették, pártolták. Nem hiába kelt ki egyik fővárősi tulo- nan túl szabad szájú és szellemű újság. Írván ezeket: — Tudják meg a vasutasok, hogy az ország nagy közvéleménye, a mely eleinte meleg rokonszenvel kisérte sorsuk javítására irányuló törekvéseiket, most megborzadva fordul el meggondolatlan cselekvésük konokságától, amely kiszámithatlan pusztulásokat okoz a nemzet anyagi és erkölcsi javaiban. Valóban mi is évek óta azon állásponton voltunk, hogy az állami tisztviselőknek, munkásoknak adassák meg mindaz, amit a méltányosságnak, a haza többi polgárai érdekeinek megsértése nélkül megadni lehet. De hogy maguk a vasutisták legyenek azok, kik az államnak diktálják, mi kell, mit követelnek ők: az már sok, az már előre is elvesztette lét- jogosultságát. És hogy erre azon eszközökhöz fordultak, a mihez fordultak, magukra vessenek, ha az állam elsepri az ő hires memorandumokat és tekintélyének egész súlyával mutatja meg azt, hogy a magyar állam öntudatának egész hatalmával rendelkezik. L)e az állam nem sújtotta egyszerre az esküjét megszegő és munkahelyét elhagyó vasutistákat. Időt engedett nekik, hogy teljes bünbocsánnt mellett 24 óra alatt férjének vissza munkahelyükre. Ezt a főkolomposok újra megakadályozták. Erre a kormány megindította a katona vonatokat, hehivatta a vasúti póttartalékosokat és a cinkosokat átadta a törvénynek. ,És ez igazság ! Ha a mezei munkások szerződésük ellen odahagyják a munkát, a törvény őket fél esztendei börtönnel sújtsa. Amint sújtotta is. Pedig itt nem esküről van szó. Hát mérjenek egyformán, vasútival és mezei munkással egyarányosan. Hisszük azonban, hogy a kormány itt is nem bosszú, de a megbocsátás szellemével fog eljárni. Mert itt a legfőbb tanulság! íme, a föld népe is vár, tűr, pedig ő ám Magyarország fejős tehene. Csak most, nehezen reméli, hogy az úgynevezett létminimumot, 1200 korona érintetlen vagyon mentességet a törvény végre valahára létesíti. Csak most kezdjük erősil- getni Magyarország legnagyobb tőkéjét, a közgazdaságot. Hát fokról-fokra. Lassan járj, tovább érsz. Tovább érték volna a vasutisták is, ha brutiális fellépésükkel nem hoztak volna az országra szégyent, ha naiv hittel nem veszik fejükbe, hogy ha már ők megállítják a gőzöst, megállítják a föld, Magyar- ország forgását is. Egyáltalán lássuk be, hogy a sztrájk erőszakai- val sem a vasutisták. sem más társadalmi osztályra nem hoz áldást, hasznot, ugv egyesekre, mint a ; közre sem. A sztrájk vége. Hála Istennek! Ápril 25-én a sztrájkoló munkások egytől-egyig munkába állottak. Soraikból csak ! azok hiányzanak, kiknek a bírói végzés alapján az ügyészséggel leszen bajuk. A többi mind egy szálig ott van, a honnan fájdalom, egy szerencsétlen pillanatban eltávoztak. A kötelesség, a munkaterén. Hej, az a kis biró, a lelkiismeret, most látja csak, hogy bizony mámoros állapot volt az, a miben ők erre I a rettenetes dologra határozták el magukat. Meg- sajdul bennünk a lélek, mikor most látják csak, milv kárt hoztak az országra, a közönségre és önmaguk helyzetére. A vezetők börtönre vannak kárhoztatva, a követelések lelohadtak és belátják, hogv bizony a könyelmüségnek iszonyú következményeit gondolva se gondolták. Többször felajánlották az elbizakodott vezetőknek a lehetőséget arra, hogy az óriási kár dacára nyugalom legyen. A vezetők, kik látták, hogy nekik már nincs veszteni valójuk — még mindig heccelték a szegény vasutas népet. Végre megtört minden. A törvény törvény. Erős tanulság arra, hogy minden emberfia belássa, mely szerint a törvény határai közt minden jogos és méltányos kívánságot ki lehet vinni. Mint a lassan hulló eső csepp a követ is kiássa. De a törvénytelenség, az erőszak csak pusztulást, csalódást és nagy nagy visszamaradást szerez. Csak ma ápr. 37-én adhattuk postára a múlt vasárnapi számot és a melléklettel a következő számot is. A vasúti szerencsétlenség miatt teljesen el voltunk zárva a forgalomtól. A postán figyelmeztettek, hiába ad-
