Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-04-17 / 15. szám

A divat.

Egy furfangos, de igen szellemes ember mondotta, hogy a divatot a csúnya nők találták ki, hogy rongyokkal pótolják ki azt, amit tőlük a természet megtagadott. Már tudniillik a szépséget.

Lehel. Csak az a bökkenő, hogy a divat hóbortjai után futkosnak az olyan nők is, a kiknek a jó Isten bőven juttatott az annyira irigyelt szépségből. Szegény nők! Ok is úgy tesznek, mint az a bolond tatár, a ki csinált virággal akarta feldíszíteni, szebbé tenni — a természet gyönyörűségesen ledő májusi virágát.

Azt hisszük azonban, hogy a divat megteremtésében szerződést kötött a kereskedelmi, gyári világ a hiúsággal. Megvehette magának valahogyan a női, asszonyi hiúságot és most már diadalmasan járja be e világot. Fent és lent, palotákban és a földmives bo- gárhátu kis házában egyarányosan.

De hát kinek mi köze van ahhoz, hogy ur vagy paraszt hódol a divatnak ?

Mi is ezt tartjuk!

Csakkogy egy kis különbséggel. Nem szólunk mi a divat ellen, mig az a józan ész, az emberiség, méltányosság követelményeinek megfelel. Már miért jie módizhatna a paraszt ember is — asszony is. Iszen ő is olyan emberfia, mint más. Polgára e hazának. Joga van osztozkodni mindenben. Még a dio w

vatban is.

De mikor látjuk és vesszük észre, hogy immáron a divat őrültségeinek áldozatai is

| vannak, akkor semmi sem tart vissza, hogy ezt a hóbortozást teljesen elitéljük.

A csongrádi főjegyzőnek bizonyára mélységes okai és csattanós tapasztalatai lehetnek, mikor mozgalmat indított a divat, még pedig az idegen divat hóbortja ellen. Hiteles adatokkal igazolja be, mint azt a mull vasárnap irtuk, ezen oktalan pazarlás folytán ’pár annyira meg vannak terhelve a csongn „ gazdáik földbirtokai, hogy egy hold földre 22 korona 50 fillér esik adók és jelzálogi kamatok czimén. Sohlya főjegyző felszólalását egész Csongrád közönsége magáévá tette és a nőegyletek utján, a D. M. K. E valamint az Országos Nemzeti Szövetség és 0. M. G. E. utján az egész Alföldre kiterjedő társadalmi akciót akarnak szervezni.

Helyesen teszik, mert ha útját nem állják és álljuk a divat hóbortjának, ez is sorakozik azon nagy csapások mellé, mik a magyar népet úgy is tönkre tették már.

És hogy nem csak Csongrádon, de más felé is sűrűn lehet találkozni a divat hóbortjaival azt kétségtelenné teszi a következő megdöbbentő eset is:

Zfelenzig községből jön a szomorú hir, hogy egy ottani lakadalomban ebédközben a menyasszony nővére a legnagyobb vigság alatt kékes-vöröses arccal földre zuhant — és szörnyet halt. Az előhívott orvos megállapította, hogy a halált a szoros fűző miatt okozta agyszélhüdés okozta.

íme tehát a divat hóbortja valóságos gyilkolásokat visz véghez. Hát még ha hozzá vesszük a sok szépségi festő-anyagokat, szépítő szereket, melyeket népünk, leányunk