Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-04-20 / 16. szám

128 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Mihály (pocsaji). Páníya János (o.-palotai), Balzár Ferencz, (nagyváradi), Peller István (szombatsági), Cs. Sziics Imre (n.-bajomi), ifj. Biró Imre (érmihály- falvi), Zsugye Mihály (kebesdi). Brassóvármegyében: Stempler Márton (b.-bot- falui), Bratu Koting (brassói). Csikvármegyében: Nugy Lázár (csikszentmár- tonif, Tankó János (madarasi). Csanádvármegyében : id. Kádi József (n.-király hegyesi), Hanás István (battonyai), Oncsin János (apáczapusztai), Marsi János (makói), Kuczi Tóth István (n.-majláthi). Csongrádvármegyében: Berényi József (má- gocsi), Födi András (horgosi), Csapó Mihály (szen­tesi), Bereczki Tóbiás (mindszenti), Nagy András (tápéi). Esztergomvármegyében: Balázs Illés, Vízi Já­nos, Vavró Ferencz (kéméndi). Fejérvármegyében: id. Szilágyi Ferencz (zá- mori), Csontos «Mihály (d.-pentelei). Matics Mihály (ti- mári), Helt István (csoóri), Nyári Péter (szentiványi.) Foqarasvármeggében: Stoja Mátyás (dragusi), Bocila Miklós (földvári). Gömörvármegyében : Raszper György (f.-sajói), Báán István (bukti pusztai), Innecze István (feledi), Babik János (runyai), Varga Pál (fügéi), Ondresik József (s.-lenkei), Fazekas Mihály (kerepeczi), Kovács István (berzétei). Győrvúrmegyében : Rokas György (peéri), Nagy József (ponyádpusztai), Szász Mihály (negyvend- pusztai), Bertalan György (kónyi). Hajdiwármegyében: A7agy Károly (nádudvari), Nyakó Miklós (h.-nánási), P. Varga Miklós (h.-bö- szörményi), Busi József (debreczeni), Pecze István (debreczeni). Háromszékvármegyében: Benedek László (ba- róthi), Fagyas András (s.-szt.-gvörgyi), Rápolti Bor- vizi József (s.-szt.-györgyi). Hevesvármegyében: Bola István (egri), Sprin­ger Antal (tiszaigari), Zahorák Imre (hatvani), Kiss Sándor (hovti), Radlott József (egerszóláti), Szőke Antal (gyöngyösi), Szabó Károly (pétervásári), Rácz Imre (komlói). Hontvármegyében: Löczky Márton (ipolysági), Nagy Imre (ipolysági), Bazsó János (horvátii), Zachár János (százdi), Zuzin János (szuhánvi), Martos János (szuhányi). Hunyadvármegyében: Moldován Filimon (f.- pestesi), Zsoszán Miklós (bábolnai), Grek József (fe- hérvizi). Jász-Nagykun-Szolnokvár megy ében : Fazekas János (martfűi), Gál Balász (kenderesi), Csatári Pé­ter (t.-szt.-miklósi), Kormos B. Antal (j.-a.-szt.- gvörgyi), Takács Mihály (karczagi), Sotus Lőrincz (dévaványai), Szűcs Balázs (tiszabruzi), Lovász Ist­ván (kőteleki), Rigó István (jászberényi), Bató B. Ferencz (j.-a.-szt.-györgyi). Kis-Kiiküllővár megy ében : Domnuj József (ke- relőszentpáli), Pintya Pál (kerelőszentpáli), Sztojka Növik (erzsébetvárosi). Kolozsvármegyében: Román György (nagyidai), Zsibó Indrej (sárvári). Krassó-Szörény vár megy ében : Mojsze György (füzesi), M. Tóth Mihály (igazfalvai), Ardeleán Szibi (ohabalungai). Komáronvármegy ében : Perényi Miklós (tatai), Fábián János (ujpusztai), Szkubba Márton (ógyallai), Szeder István (tuzokpusztai), B. Pluhár János (szőlősi), Farkas Sándor (banai), Prosek János (nagytanyai), Keszi Mátyás (naszvadi). Liptővármegyében: Pólyák András (párizsházi), Jurás Ádám (szmrecsányi), Hlavaj János (szentiványi), Krcula András (prószéki), id. Pucik János (csernici). Jaloveczky János (nádasdi). Máramarosvármegyében: Burcselló László (ra- hói), Duma János (váncsfalvai), Paulyuk Iván Ka- milló (nagybocskói), Petricska Fedor (iszkai). OLVASÓ-KÖR. A fecske fészek alatt... A »Magyar Földmivelő« eredeti elbeszélése. Irta: Bodnár Gáspár. Három esztendeje már, hogy egy fecskepár a Nagy Pálék eresze alatt fészkel. Minden tavaszra pontosan viszaérkeztek ezek a hű lakók, a kiket Nagy Pálék olyan kegyes-szivesen vártak, fogadtak. A nagyok és kicsinyek — egvarányosan! Az előbbiek talán azért, mert az öreg fecskék életében gyönyörűséges példáját szemlélték napról- napra annak, hogy hogyan kell élni az áldott hit­vesi szerelemben. A gyerekek meg úgy tekintették a csevegő, apró fiókokat, mintha éppen játszó, héczéző kis babájuk volt volna. Három esztendő nem nagy idő se egy ország, se egy község életében. De végtelen nagy, feneket­len idő a Nagy Pálék életében. Mikoron ugyanis a harmadik esztendő őszre vállt; mikor sárgultak, hullottak a fa levelei, miko­ron Nagy Pálék lakói, az ő szerető kis barátai búcsúztak a fészektől: Nagy Pál is, a ház ura, esze, keze, ereje, fentartója — elbúcsúzott a családi tűz­helytől. , — Hova, de hova? Temetőbe ? Sirhalomba ? A más világba ? Oh nem a temetőbe! ’Iszen ott sírja nem dom­borul. Más világba ? Nem, nem! De igen ... a más világba. A ten­geren túlra Amerikába! Hogy kérték, kérlelték. Asszony felesége, kicsi gyermekei, jó barátai. A falu mind mind kérlelte, siratta! Mindhiába! Talán nem volt meg Nagy Pálnak a minden­napi kenyere? Meg volt — bőségesen! Talán nem volt családi fészke, tűzhelye ? Eresze alatt boldogan lakott a fecske pár! Hogy láthatta, hogy tanulhatta tőlük napról-napra, miképen kell élni az áldott hitvesi szerelemben. » És Nagy Pál nem tanult, ő elment. Talán ba­lul fogta fel a fecskepár életét. Talán igy gondol­kozott : — Lám, a fecske is elmegyen. Es habár — »nagy messze világokon átrepülve ezer veszély kö­zött« — mégis visszajő. Mégis megleli piczinv hajlé­kának még romjait is. »A hitvesi szerelem gondjá­val építi azt, hogy kiköltse benne pelyhes magzatát.« — Elmegyek én is! Hiszen a tengeren túlra mennek a fecskék is, mikor fáznak, mikor le van tarolva minden. Ha itt nem lelnek már élelmet, sietnek, repülnek a tengeren túlra ! — Nekem ugyan van meleg tűzhelyem, min­dennapi kenyeret is adott a jó Isten. De nehéz az élet! Szivem több után vágyódik. Mily szép ország­ról beszélnek ezren és ezren ott — a tergeren túl í Megyek, ha ezer veszély közt is, de elérem czélom. Aztán visszatérek hajlékomba. Boldogítani és ölelni fogom enyéimet. Igv gondolkozott Nagy Pál és elment — a fecskepárral. Más világba ... Amerikába ... * Jött a negyedik tavasz! Még alig olvadt fel a jég, még dermedt volt a természet. Nagy Pálné asszony napról-napra megállóit az eresz alatt. Aztán szemében rezgő könynyel, szivé­ben bus sejtelemmel nézte nézte: — Meg van e még a fészek? És sóhajára kiszaladtak gyermekei. — Meg van! — kiáltották ugrándozva — rossz ember nem bántotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom