Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-07 / 49. szám
392 MAGYAR FÖLDMIVELŐ OLVASÓKÖR. Egy néptanító naplójából. Szeptember 25. Megint egy kis kellemetlenség. Paksy Péter szomszédom délben átlátogatott hozzám, tudtomra adni, hogy lemond a közös hírlapunkról. Októbertől kezdve nem fog hozzájárulni az előfizetéshez; sok a teher a szegény emberen, hát ő nem áldozhat egjr újságra annyi pénzt, inkább nem olvas többé egy betűt sem. Ez baj. Már most nem találok más előfizető társat, hiszen Paksy szomszédot is csak nagy rábeszéléssel tudtam társul fogni. Nekem pedig szükségem van egy hírlapra. Igaz, hogy a politikába nem ártom magamat, de hát vannak a politikán kívül a tudományoknak, irodalomnak és művészeteknek is napi eseményei és napi kérdései, melyeket minden művelt — vagy akárcsak félművelt — embernek ismernie kell. Meg aztán, ha már a múltak történetét vaskos könyvekből tanulmányoztuk, a saját korunk történelme elől csak nem zárkózhatunk el! — — — — — mivel pedig már most az előfizetés egész terhe rám nehezedik, kénytelen leszek a gazdasági szaklapomat föladni, a minek pedig eddigelé a szomszédaim is jó hasznát vették. * Ma Takó János volt nálam a sógorával. Takó egy zsák almát hozott ajándékba, megköszönve szépen, hogy már két éve kölcsönözgetem neki azt a derék újságot, a miből az ember annyi hasznos, gazdálkodáshoz való tudományt tanulhat. A sógora meg arra kért, hogy adnám kölcsön neki is az újságot meg azt a könyvet a miből a szomszédja is megtanulta, hogyan kell a czukorrépával bánni, mert tavaszra ő is próbát akar tenni a répatermeléssel. — No — mondám — a könyvet szívesen oda adom, de az ujságkölcsönzésből már ezután aligha lesz valami, mivel nem fogom többé járatni. Én is szegény ember vagyok, nem győzöm a sok kiadást. Hanem ha már annyira megkedvelték kegyelmetek azt az újságot, hát rendeljék meg közösen. Nem kerül az sokba. Egy pár krajczár esik évenként mindegyikükre. — Egy pár krajczár!? — kiáltott föl Takó János elszörnyüködve — lelkem tanító ur, hiszen az ret- teneles nagy pénz egy újságért, a mi végre is csak papiros. Még ha egy forint volna, vagy mondjuk másfél forint . . . azt szívesen megadnám; hanem három forint! — — — — — — Takóék távozta után nem volt nyugtom. Szeget ütött fejembe a jó embernek egy szava. Az, hogy ő egy forintot szívesen megadna az újságért. — — Ugyan nem akadna ilyen ember több is a faluban?------— — Ok tóber 10. — —- fáradtan, de elég szép siker jutalmazta igyekezetemet. Paksy Péter, Takó János sógorostul és még 14 gazda belépett az alakítandó olvasókörbe, másfél-másfél forint fölvételi díjjal; egyúttal kötelezték magukat 50 — 50 kr. évi tagságdij és minden kölcsön veendő könyv után heti 1 krajczár nyi dij fizetésére. A tagoktól befolyt dijak összege e szerint (17 tag után)...................25 frt 50 kr. A szent-mihályi plébános adománya 5 » — » A szent-mihályi segédlelkész » 1 » — » Csanaky István földbirtokos » 4 » — » Braun József bérlő » 2 » — » Rendelkezésre álló összeg 37 frt 50 kr. — — A begyült 40 forintot következőképen használtam föl: A *** czimii napilapra évnegyedes előfizetés............................ 3 frt 50 kr. A ** czimü népies gazdasági lap két példányára féléves előfizetés 4 frt — kr A »Falusi gazdák könyvtára« czimü meg más hasznos és egyúttal olcsó vállalatokbót 40 kötet 20 frt — kr. Könyveknek kemény tartós táblába való beköttetése . . . 8 frt — kr Összes kiadás 35 frt 50 kr.a pénztárba maradt 4 frt 50 kr. Ebből a maradékból meg az egy krajczárnyi heti dijakból befolyandó összegből fogjuk fedezni a folyó kiadásokat, u. m. előfizetések megújítását és az egyleti helyiség világítását, a mi ugyan nem fog sorba kerülni, mert helyiségül a Paksy Péterék hátulsó szobája fog szolgálni, melynek világítása egy 8-as petroleum, lámpa leszen. E lámpa világa mellett fogja valame. lyik ügyesebb olvasó a többieknek felolvasni az újságot, vagy valamely érdekes könyvet, A könyve_ két pedig szombaton "délutánonként én fogom kiadn a tagoknak. i November 10. — — és ennyi akadály daczára, Olvasó-körünk tegnap megnyílt. Mind a tizenhét egyleti tag együtt voít. A jó emberek örömmel hallgatták eleinte az én felolvasásomat. — Még csak igy — hallva — szép ám igazán, a mi a könyvben van! kiáltott föl végül Takó János nagy elragadtatással. Utóbb a felolvasói tisztet Bucsi Palinak adtam át és az idősebbek egyre hajtogatták, hogy ebből a gyerekből még pap lesz, mért a prédikáczió sem különbb ennek az olvasásánál. Végül mindegyik tagnak adtam a könyvtárul szolgáló szekrényből egy egy könyvet kölcsön, lelkűkre kötve, hogy úgy vigyázzanak a könyvekre, hogy azoknak idővel még a gyermekeik is hasznát vehessék. A kezdet jól végződött. Az Ur segítsége juttassa diadalra jó szándékomat! — — — * Deczember 1. — — — Jó sötét volt már, mikor a majorból visszajöttem; de nem mentem egyenesen haza, hanem útközben be-benéztem olvasó-körünk néhány tagjához. A legtöbbnél az egész család együtt üldögélt a kályha körül és miközben ki-ki végezte a maga dolgát, valamelyik nagyobb fiú vagy legény a többiek nagy gyönyörűségére fenhangon olvasott a kölcsön kapott könyvből — —- — — * Deczember 15. Bizony, nemcsak a rósz példa ragadós, hanem néha a jó is. Legelőbb is Takács Pál állított be hozzám, hogy ő már most a szomszédjához, Takó Jánoshoz képest valóságos sült paraszt, mivel az könyveket meg újságot olvas és olyan dolgokat tud, a mihez ő nem is konyit. Ezt ő resteli; mért legyen tudatlanabb a másiknál, a ki csak olyan paraszt, mint ő ? Ö bizony szintén beáll az olvasó-körbe. És jött még több is. Ma már a tagok száma harmincznégy. Az uj tagoktól befolyt összegen könyvtárunkat gyarapítottuk. . . . Bizony, nemcsak a rósz példa ragadós . . . Október 29. Ezt az összeget — miután az Olvasó-kör megalakulása után én sem leszek kénytelen külön lapokat tartani — 40 forintra kerekítettem ki. Kevés pénz, de kezdetnek elég. Szeptember 25. Nevezetes nap ez a mai. Ma egy éve fogamzott meg agyamban az olvasó-kör eszméje, mely azóta már tetté vált, valósággá lett. Az egylet virágzik; a tagok száma ötvennyolcz, a könyvtár gyarapszik,
