Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-04-20 / 16. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

127

Mire tanítunk e számok?

Arra, hogy úgy- az ország kormányzatának, mint a társadalomnak oda kell törekedni, hogy gyorson és legelső sorban ezt a kérdést megoldják.

Lári-fári most már az a beszéd, az a hit. mely szei'int nálunk csak az keveredik adósságba, aki könnyelmű . . .

A mi országos háztartásunk, életünk, körülményeink mást beszélnek.

Azt, hogy igenis kényszerítve vannak az emberek a hitel igénybe vételére (különösen a kis ■emberek.) Azt, hogy a kis emberek hitele nincs szervezve, rendezve. Rá vagyunk utalva a váltókra ott, hol csakis törlesztési kölcsön (jelzálog) volna helyén. A váltók pedig a pénzintézeteket, részvényeseket boldogítják, zsírozzák; a kis embereket pedig tönkre teszik.

E számok megtanítanak arra, hogy az eladósodás oka nem csak a könnyelműség, nem csak a lukszus, hanem más kényszer helyzetek is.

Lássunk csak tisztábban! lm hol vegyük elő •csak a mai örökösödési törvényt, rendet. Ma az örökösök közt az egyenlő osztály járja. Ám, a család sokszor óhajtja, hogy a birtok szét ne oszoljék. Az egyik örökös hát ott marad a birtokban és kötelezi magát az osztályos atyafiaknak pénzben való kielégítésére. No atyámfiai, ti tudjátok a községben legjobban, hogy hányszor és mily szomorú viszonyok közt megy tönkre az ilyen hirtok és birtokos a nagy, elviselhetlen kamat, kellő kölcsönök hiányában. Jó lenne az ilyen elpusztult birtokok értékét számokban láthatni.

Igaz, mondják erre a táltosok, hát oszszák meg az örökösök a birtokot, osztég megszabadulunk az adósság csinálástól.

Könnyű, a beszéd, sok ember szájában elfér. Hát osztég, ha megosztják, kisebb részekben nem-e könnyebben elpusztulhatnak az ősiek! Magatok is tapasztalhattátok, hogy a szerfölött való osztozkodás még veszedelmesebb sokszor, mint az eladósulás.

Hát a községekben előforduló halálesetek, tűzvész, marharagály és más nem számított események nem kergetik-e belé a gazdát az adósságba? Nem kell-e ilyenkor, ha a rögtöni összeomlást, pusztulást ki akarja kerülni — kölcsönhöz folyamodni ?

De a mi fő, azt is minden gazda és józan eszü ember tudja, hogy a gazdaság is pénzzel és pénzből él. A föld jobb megnövelésére, okosabb ki használására nem-e szüksége van a kis és nagy gazdának kölcsönre? De ha alkalmas, helyzetének megfelelő kölcsönt nem kaphat, csak pusztulás leszen az ő vége is.

Lári fári tehát az a beszéd ma már, hogy az eladósodás oka csak a könnyelműség és a mindenáron való adósságcsinálás szenvedelme.

Kitüntetett hűséges cselédek és jóravaló munkások.

A munkás méltó az ő bérére. De az a munkásember, ki évek hosszú során átal nehéz munkáját hűséggel, kitartással becsülettel viszi, érdemes ám az elismerésre és kitüntetésre is.

Mi nálunk Magyarországon nem csak azokat tüntetik ám ki, a kik eszükkel, pennájukkal szolgálják a hazát. De kitüntetik azokat is, a kik a társadalom legnehezebb munkáját viselik. A kisembereket, hűséges cselédeket és munkásokat is.

Ha a hivatalnokot vagy más szellemi munkást kitüntetés éri, nevét közük az újságok. Hogy olvassa e kitüntetést az egész ország, hogy lássa, melyszerint a becsüles munka felmagasztaltatik.

" No hát akkor hadd olvassa nevét, kitüntetését az ország, az újságok közönsége azoknak is, kik

alacsony sorsban ugyan, de azért az ország nem megvetendő munkájában szereztek érdemeket.

Ez évben ismét 500 gazdasági cseléd és munkást tüntettek ki szép okmánynyal, levéllel, meg 100—100 korona pénzjutalommal.

Ez okmány, e levél, melyen a földmivelés- ügyi miniszterség nagy pecsétje és Darányi miniszterünk sajátkezű névaláírása díszeleg a munkás ember valóságos nemes levele. Oly nemes levél, melyet nem az ősöktől örökölt, de maga-magának szerzett emberséges erényével, hűségével és munkájával.

Az egyszerit munkás ember büszkén hagyhatja örökül e nemes levelet gyermekeire, mert hirdetni fogja nekik :

— íme, az én apám uram becsületes munkáját maga az ország elismerte, megemberelte.

Közölni fogjuk megyénként e becsületes munkás nép névsorát. Hadd olvassák a községekben, a tanyákon és legyen minden község büszke az ő kitüntetett emberére.

Hadd következzenek tehát egymásután:

Oklevelet és jutalmat kaptak a következő gazdasági munkások és cselédek:

Abauj-Tornavármegyében : Lehoczki József (se- lyebi), Balázs Mihály (almási), Kispetró Mihály (pe- renvij, Csizmái’ András (széplakapáti), Pács János (korláti), Kurcsák András (szkárosi).

Alső-Fehérvátrmegyében: Mosneág Gligor (ma- roscsucsi), Kovács Réci (b.-bocsárdi), Verdes Iselia (miklóslaki).

Aradvár megy ében: Pero Tivadar (seprősi) Csiky Antal (mácsai), Nadrán Tódor (eleki), Papp Pál (kurticsi), Lukuca Pál (kurtici), Vig György (nagv- varjasi), Tódor Sándor (kisperegi), Sáró Imre (n.- kamarási).

Árvavár megy ében : Prilepok János (nagyfalvi), Szitaj János (sirokkai), Ralassi Ignácz (f.-lehotai), Lénárt Mária (pekelneki), Kotus Mária (a.-zubricai).

Baranyavármegyében : Kocsis Antal (bakóczai), Diirvanger Bálint (mágocsi), Vick Ferencz (bikáii), F'arkas István (szebényi), Wagner József (darócz- halmi), Loboda András (kénesi), Kiss Henrik (kisteleki).

Barsvármegyében: Csajághi József (tojnai), Vrzala Mihály (n.-málasi), Ribár János (simonyi), Vojtek József (verebélvi), Haszpra Miklós (ar.-ma- róthi).

Bács-Bodrogvármegyében: Szloboda András (zenlai), Zority Fülöp (gákovai), Szikinger Antal (garai), Koza János (latityi), Jakab József (a.-zogla- ticai). Őri János (feketehegyi). Boríts György (uj- palánkai\ Pancsits Péter (matheovicsi). Rischer József (bajmoki), Geiszt János (cservenkai), Barát Mihály (martonosi), Fáhr Ádám (ujfuttaki). Gulyás István (b.-petrovoszellói), Gyulils Mihály (zombori).

Békésvármegyében: Román György (békési),

Hrabovszky Pál (csabai), Kovács György (csabai). Seben Pál (csorvási), Nánási Imre (k.-ladányi), Dián János (szarvasi), László Péter (békési), Galambos György (gyulai).

Beregvármegyében : Molnár István (hetei), Nagy Pál János (m.-kászonyi), Herka Mihály (daróczi),

Baraté István (bátyúi).

Besztercze Naszódvármegyében: Fazekas László (sófalvi), Szengeorzán Vazul (szászbongárdi).

Borsodvármegyében: Kozák György (szilvási),

Révész József (f.-zsolnai), Demeter János (tarjáni), Zeler Mihály (gömbölyi), B. Nagy József (a.-zsolnai), Bertók Károly (bolyóki), Tóth László János (sályi).

Biharvármegyében: Oicza Péter (czéczkei), id. Dani László (okányi), Markó Mihály (pocsaji), Ter- nován János (bagaméri), Csomós József (szt.-péter- szegi), Czencz Lőrincz (r.-szt.-miklósi), S. Hermann István (bályoki), Szémán Sándor (évaklai), Gulyás

György (csegődi), Kiss János (bakonszegi), Armos