Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-23 / 12. szám
90 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Iszea jönnek a jelentések a legjobb fizető földek felől, hogy a gazdák valóságos rablógazdálkodóst űznek. Agyon nyomorítják a szegény földet. Nem táplálják, nem pihentetik, termő erejét nem osztják be emberségesen. Rá se5 hederite- nek azon vívmányokra, melyekkel a földeket fizetőképessé lehetne tenni. Haladnak a maguk megcsökönösödött eszük járása szerint. No hát akkor, mit tekintik azt a földet adósuknak? Mit kívánnak kövér kamatokat ? Tegyék meg a gazdák kötelességüket! Tanuljanak, haladjanak az okosság és czél- szerüség utján. Akkor aztán joguk lesz nekik is oda mondani az áldott, jó földnek: — Adós — fizess! SZÖVETKEZZÜNK ! Egy derék hitelszövetkezet beszámolója. Perbenyik és Vidéke községi hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja f. é. márcz. hó 9-én tartotta VI. évi rendes közgyűlését az iskola tantermében. Hat község földmivelő tagjai zsúfolásig megtöltötték a nagy tantermet, hogy meghallgassák az érdekes tárgysorozatot. A szövetkezetnek van 332 tagja 370 üzletrészszel á 50 K. Vagyona : Készpénz 130 K 62 f. Váltó- tárcza 82629 K, Kötvénykölcsönök 17503 K 52 f. Központi folyószámlán 24 K 20 f. Központi 4 drb. üzletrész 800 K. Központi elhelyezés 1435 K 70 f. Bodrogközi Gazdák fogy.' szövetkezet számláján 21258 K 54 f. Összesen 123781 K 88 f. Teher: Befizetett üzletrészek 14311 K 94 f. Takarékbetétek 103013 K 09 f. Tartalékalap 2962 K 77 f. Föl nem j vett osztalék 223 K 50 f. Átmeneti kamat 1100 K. Tiszta nyeremény 2170 K 58 f. összesen 113781 K 88 fillér. A tárgysorozat le tárgyal tatván, Marycz Endre perbenyiki tanító az Országos Központról szabad eló'adást tartott. Az Országos Központi Hitelszövetkezet az 1898. évi XXIII. t.-cz. alapján alakult; jelenleg van 1287 szövetkezete 253,702 taggal és 529,064 üzletrészszel, melyek 25.803,105 korona értéket képviselnek. A szövetkezetek a lefolyt évben 35.594,000 koronával tartoztak a központnak. Egy-egy szövetkezetre átlag 197 tag esik: a legnagyobb szövetkezetnek 1339, a legkisebbnek 21 tagja volt, egy-egy szövetkezet átlag 16500 koronával tartozott a központnak s ebből egy-egy tagra átlag 225 K tartozás esett. — Ez ösz- szehasonlitva a hires neuwidi Raffeisen központtal, a melynek 3750 szövetkezete van, rendkívül előnyös jelenség, a mennyiben amannál egy szövetkezetre átlag csak 86 tag esik, s egy-egy szövetkezet a központnak csak 11.500 márkával tartozott. A gazdasági hitelszövetkezeteknél a jogos hiteligények ápolása mellett pártolt a központ a gazdaság emelésére szolgáló minden törekvést, úgy a gabona, bor értékesítésére, tejgazdaságok értékesítésére, gazdasági eszközök és gépek beszerzésére, szarvasmarha és lótenyésztés emelésére vonatkozó minden törekvést. Minthogy a szövetkezeti tagok az alapszabályok értelmében csakis kisebb kölcsönöket kaphatnak, egyeseknek és erkölcsi testületeknek, kiknek nagyobb pl. 4000, 10000, 20000 stb. koronás kölcsönre van szükségük, amortizácziós, azaz törlesz- téses kölcsönöket eszközöl a központ teljesen díjmentesen és a legalacsonyabb kamatláb mellett. — Itt meglett magyarázva a tagoknak a törlesztéses kölcsön és annak megszerzési módja. Perbenyik, 1902. márczius hó 12-én. Mari/cz Endre, néptanító. Akik lelkűket eladják! — Olvasta kigyelmed azt a siralmas levelet, melyiket Amerikából legközelebb két atyánkfia irt a falu birájának. — Hallva hallottam, de nem olvastam. — Éheznek, nyomorognak szegények és már a halállal is megbarátkoznának, csak hazájukat láthatnák még egyszer. — Hát ’szén éhező, nyomorgó emberek itthon is vágynak, a kik még a halált is hijják. De ezen némely levelek ellenében a mi vidékünkön is sűrűn érkeznek az írásos levelek a tengeren túlról. Hogy szép keresetük vagyon, hogy megelégedetten élnek, sőt valóságos Eldórádóba’ jutottak. — Nem hiszek én azon leveleknek gazd’- uram. — ’Iszen több leveleket saját szemeimmel láttam, olvastam. — Még akkor se hiszek azon leveleknek — gazd’uram. — No mán miért nem hiszen kigyelmed ? — Mert szomorú, rettenetes titkai vannak azon leveleknek, melyeket olyan nagy boldogságéul hozzánk küldözgetnek. — Enyje no, ennek fele se’ tréfa. Mán jó magam is szeretném ezt a titkot kigöbözni, pedig istók ucscse nem vagyok asszony-természetű. — No hát én meg kigöbözöm. Olyan ember mondotta, a ki ott volt a színhelyen, a ki már itt van közöttünk és a ki Isten előtt is kész megesküdni, hogy úgy vagyon, a mint Ja elmondotta. — Hogy mondotta ? — Sok-sok honfitársunk — igy szól a beszéd — van ott Amerikában, akik szörnyen csalódtak, a kiket becsaptak, elbolonditottak. Éheznek, fáznak, bolyongnak és várják a perczet, mikor majd összeesnek, kiszenvednek. A sok sok ügynök, embervi- gécz mindezt lesi, várja. Ezeknek az emberkupeczek- nek rendes irodájuk van. Innen küldik aztán az éhező, rongyos, kétségbeesett honfitársaink közé a »fogd meg«-eket. Ézek aztán kész leveleket iratnak velük. Néhány forintért e levelek alá odaadják lelkűket. Hazugság alá írják becsületes nevüket. Mert száz és száz levél jön ide hazánkba, a melyekben az a hazugság van, hogy házat szereztek, nagy munkabért kapnak, nagy szabadságban élnek és a többi; hazudnak, mint a kutya. Az éhség, a kétségbeesés viszi szegényeket arra, hogy az em- berkupeczeknek eladják nevüket és ezzel lelkűket is,.,. — Persze az ilyen levelekből az emberkupe- czek nagy hasznot húznak. Nagy rajokban küldik ide haza a hazug firkálásokat. A szegény, sok bajjal küzdő emberek aztán megbomlanak, hisznek és — végre szörnyen csalódnak. Az emberkupeczek meg a markukba nevetnek. Élnek jól, dusásan a szegény magyar zsírjából. — No lám, eddigelé még ezt se tudtam. — Az ippeg a baj, hogy az ilyeneket nem tudja a magyar nép. Könnyű — a méheknek! — Apa. Ládd-e fiam, milyen szorgalmasok a méhek. Te is olyan lehetnél. — Fiúcska. Ámh! Könnyű a méheknek ’des apám. — Mán miért te fiú ? — Hát izé, azok mindennap mézet esznek.
