Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-03-16 / 11. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ 87 ügynökök ellopták, elrabolták, a hideg rettenetes, élelem és kereset nincs! Nyomorognak és vergőd­nek... Íme ilyen a kivándorlók Eldorádója. — Ötvenezer korona a Fehér-Keresztnek. Eg\7 temesvári polgár, aki névtelen akar maradni, Molnár Viktor főispán feleségének kezéhez ötven­ezer koronás alapítványt tett a »Fehér Keresztegye­sület« javára. Az alapítványt a temesvári lelenczház gyermekkórházának bővítésére fordítják. — Gergely ugyancsak megrázta öreg sza- kálát' Apáinktól örököltük azt a jóslást, hogy Ger­gely napjára, márczius hó 12-én még lehet ám hó, mert Gergely megszokta rázni ősz szakálát. Az idén ugyancsak beütött a jóslás. Márczius elején szép tavaszi napok ravaszkodtak. Szinte neki fogtunk a kerti, mezei munkának. Még a rózsákat is kitakarták. Majd két napig tartó czudar esős, havas idő jött. 12-én virradóra fehér takaró boritá a földet. Mintha jó Gergely apó egész ősz szakálát a földre szórta volna. De már a délutáni időben enyhére fogta . . . és a hó csakhamar eltakarodott. — Egy vidéki hitelszövetkezet. Azon ki­sebb hitelszövetkezetek közt, melyek a legutóbbi válságos agrárviszonyok következtében részben a kisebb tőkék összegyűjtése, részben az olcsóbb hi­telnyújtás czéljából a vidékeken alakultak, minden­esetre tanulságos eredményt mutathat fel az 19U2. évi zárszámadási mérlegével a nagy-csömőtei gyön- gyösmelléki önsegélyző hitelszövetkezet. Már az 5 ik év végén Kőszegtől egész Gyöngyös mentén át még Szombathelyre is kiterjedve fényes bizonysá­gát adja az ily segélyző hitelszövetkezetek idősze­rűségének és életrevalóságának. Az olcsó kamatú hitelnyújtásával a gazda nagy haszonnal munkál­hatja gazdaságának belterjességét, mi neki anyagi s nagy erkölcsi függetlenséget teremt. Igen, igv te­remnek a szövetkezet áldásos működése által fillé­rekből koronák s igy munkálkodhatnak csak las­san, de biztos eredménynyel a magyar nép jólété­nek emelésén. — Szomorú évforduló. Márczius 12-én volt huszonharmadik évfordulója annak a borzalmas ár­víznek, mely az ország egyik legnagyobb városát, Szegedet rombadöntötte. A város közönsége 1880. évi márczius 7-én tartott ülésében egyhangú határozatával minden év márczius 12 ik napját Szeged város fogadalmi ünnepére szentelte, miért is e napon a szeged-belvárosi róm. kath. szentegy­házban reggel 10 órakor ünnepélyes istentisztele­tet tartottak. — A selyemtermelés a múlt évben 1009674 korona hasznot hajtott 95888 családnak és a gyári munkásoknak, kik selyemiparral foglalkoztak. Húsz év előtt csak mintegy ezer család foglalkozott se­lyemtermeléssel. Bizony szép eredmény, de még mindig szebbet lehetne elérni, ha népünk élelme­sebb és utánnézőbb lenne! rr — Gsmagyar sírok. Szeged mellett még múlt évben régi sírokra bukkantak, melyekről már akkor azt hitték, hogy ősmagyar korból valók. Az újabb leletek megerősítik e feltevést. A napokban az ásatásoknál olyan sírokra akadtak, melyben a csontváz mellett lócsontok, kengyel s fegyverzet is volt. Ezek kétségtelenné teszik, hogy ott ősmagyar temető volt, mert kengyelt más nép nem használt s a lócsontok eltemetése is csak az ősmagyaroknál volt szokásban. — Vigyázzunk a haranglábakra! Berencs községben vasárnap délelőtt, a mikor a nagymisére beharangoztak, harangozás közben leszakadt egy 150 kilós harang, kiütötte a toronyablakot s lezu­hant a földre. A szerencsétlenség idején a legények több csoportban beszélgettek a templom előtt. A lezuhant harang Sejmös István 20 éves legényt agyonütötte. Szilva Józsefet, Morócz Pétert és Vas­tag Andrást pedig oly súlyosan megsértette, hogy alighanem egész életükre nyomorékok lesznek. (Többször mondottuk már, hogy kurátor-uramék- nak hébe-hóba jó lenne a haranglábakat megvizs­gálni. Szerk.) — Földrengés. Rónaszék máramarosvármegyei hires sóbányatelepen erős földrengés volt, mely csak 3—4 másodperczig tartott. A földrengést rövid és a vihar közeledéséhez hasonló zugás előzte meg. Akik még nem aludtak, de már ágyban voltak, ijedten ugráltak ki fekvőhelyeikről. A földrengés jelenté­keny károkat nem okozott. — Csuda állat. Láczán, (Zemplénül.) f. hó elején özv. Czubák Jánosné tehene két fejű borjut ellett volna, ha nem kell erőszakkal elvenni, mi közben a csndás jószág megdöglött. A borjúnak 4 szeme, 4 füle, 2 orra volt. Gazdája persze nem ör­vendett a csuda állatnak. . Kossuth Lajos halálának év- Apro-nirek. forciuiója. márczius 20-án lesz. — Kisült már annak a nagylelkű adakozónak a neve, ki 50 ezer koronát adott a temesvári lelenCzházra. Neve Saller Antal 85 éves aggastyán, temesvári polgár. — A katonáknak juh-hust is adjanak! Erre kérte a temesvári ipar- és kereskedelmi-kamara a honvédelmi minisztert. A honvédek kapnak is majd hébe-hóba juhhúst. Nem úgy a közöshadseregbeliek. A közös hadügyminiszter azt felelte, hogy az ő bakái borzadnak a juh-hustól. Nem rossz. — A debreczeni gazdák pártolják Zemplénvármegye gazda­sági egyesületének az olasz borvám felemelése iránt küldött átiratát. Máramarosi hitelszövetkeze­tek. Máramarosvármegyében ismét két hitelszövet­kezet alakult meg. Egyik Pál-Szemetén 88 taggal, a másik Husztó-Falván Í10 taggal. A NAGY VILÁGBÓL. — Európa apósa nyolczvanöt esztendős. Európa apósa a dán király. A legöregebb minden ez idő szerint élő uralkodók között. A jövő hónap nyolczadikán lesz nyolczvanöt esztendős. A születésnapot nagy ünnepségek között ülik meg. A nagy családi ünnephez már Koppenhá­gába érkezett a kumberlandi herczeg két leányával, a jövő héten érkezik az orosz czárné s megígérte az angol ki­rályné is, hogy ott lesz. — Óriási tűz volt Párisban. Egy egész utcza-rész égeti le. Ti/, nagy üzlet és tömérdek lakás pusztult el. A kárt tiz millió forintra teszik. — A délafrikai békéről ismét sokat beszélnek Lon­donban. Ottani körökben az a hir van elterjedve, hogy a béketárgyalásról szóló hírek most komolyak. Angliának az az álláspontja, hogy csakis a harcztéren levő búr táborno­kokkal hajlandó tárgyalni. Az igaz, hogy a búr tábornokok Steinnel tanácskoznak és hogy a tábornokok nagyobb ré­sze hajlandó békét kölni. Kitchener azt az utasítást kapta, hogy az esetleg fölajánlott tárgyalást ne utasítsa vissza. Edvard király úgy látszik csakugyan komolyan óhajtja, hogy megkoronázásáig a háború befejeződjék. — Az angolokat megvest elverték ! Kik '? Persze, hogy a hős burok. Csak a napokban szállingózott a béke­kötés hire (Ezt mi is jelezzük) és ime jön a bámulatos hir, hogy az angolok szörnyű vereséget szenvedtek. Maga az angol fővezér jelenti, hogy Delárei nevű búr vezér meg­verte Methuen nevű angol tábornokot, sőt az angol tá­bornok maga is megsebesült és bnr fogságba esett. Az angoloknak egy egész csapatát elfogták a burok vezérestül, tisztestül egyetemben. Elvették az angol csapatnak vala­mennyi ágyúját, összes eleségét és a lövőszereket. Újabban jelentik Londonból, hogy az elfogott angol katonák száma ezerre rúg. No lám ! A világ a békekötés hírére már szinte hallotta, hogy mily kemény föltételeket diktál majd az an­gol. A hős burnép meg azzal felel, hogy megvest elrakja az — anglust. Mi leszen ennek vége"? Azt hlrelik, hogy Vilmos német — Apró hírek, császár a nyáron meg fogja lá­togatni — a czárt. — A néme­tek semmikép nem akarnak beleavatkozni az angol-bur háborúba. Azt mondják, az Egyesülj Államok és Hollandia megpróbálta a békéltetést és nem sikerült. Akkor a német ne kaparja ki a sült gesztenyét. — Kínában az idegenek élete ismét nincs valami nagy biztonságban. — Királyunk ö felsége a pápának jubileuma alkalmából saját kezű le­velet és nagyobb összegű pénzt küldött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom