Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-16 / 11. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 85 MAGYAR KIS GAZDA. A terméketlen gyümölcsfák megmetszése. András és János gazda együtt mentek ki, a helységhez közel fekvő szőlíőhegyre, hogy megnézzék a gyümölcsfákat, hoznak-e már a gonddal ápolt csemetéit gyümölcsöt ? Legtöbbje a fáknak igen szép reményt nyújtott, s várakozását a két gazdaembernek megjutalmazni látszanak; de van néhány a sok között, a melyek nem igen táplálják reménynyel a várakozó gazdát. — Ugyan mi baja lehet ennek a fának *? kérdi tűnődve János gazda Andrást, — hogy nem mutat semmit, holott csak ugv duzzad az egészségtől, csak folyton nő, de termést nem ad. A szegénység nem bánthatja, hiszen ha az volna a baja, nem fejlődne annyira. Rövid gondolkodás után, kitalálván a baját, igy szólal meg András a kertészetben, különösen a gyümölcsfák kezelésében jártas gazda : »Tudja komám ! ezt a fát a bujaság bánija. Az ilyen fának sok a nedve, s ez oly élénken kering benne, hogy nem rakódhatik le a rügyekben, hogy azokat termő bimbókká fejleszthesse, hanem a hajtásokba megy, és a hajtásokat növeli és gazdagítja.« — Hogyan segíthetnénk ezen ? — kérdi szinte derült arczczal János. — Talán szeget üssünk a fa törzsébe, miként azt Sándor, a falu volt bírója tette, és váltig azt állítja, hogy amióta almafájába szeget ütött, azóta bőségesen terem. — Ebben a dologban nem hallgatunk Sándorra, mást kell itt cselekednünk. A rohamosan növő fát, metszéssel kell termelésre indítani. De ezt a metszést nagy vigyázattal kell megejteni, mert a meggondolatlan vagdalással csak még fejleszthetjük a bajt, s még több hajtása nőne. Az ilyen buján fejlődő fák éves hajtásainak hegyét le kell metszeni és lehetőleg közvetlenül a rügyfakadás előtt; minek az lesz a következménye, hogy a fa nemsokára termő-rügyeket nevel, s ha a metszést néhány ta- vaszszal helyesen és idején megismételjük, ha a nyári hajtások hegyeit leszedegeljük és a felfelé növő ágakat vizirányosan növésre szoktatjuk, úgy várakozásunkat csakhamar kielégíti a fa tevékenysége, miként ezt örömmel tapasztalta János gazda. Tanító. Mikor és hogyan ültessünk ki palántákat? Minél korábban ültethetjük ki a melegágyakban nevelt palántákat és minél gondosabban ültetjük ki, annál korábban kapunk belőlük a konyhán használandó zöldségféléket, melyek a piaczon is jó áron kelnek el. A mi pedig az átültetés módját illeti, a következők veendők figyelembe: Hogy a palánta gyökerei sértetlenek maradjanak, a melegágy talaját jól megöntözzük és az egyes növényeket kellő vigyázat mellett földestől emeljük ki, mert ellenkező esetben a gyökér könnyen beleszakad a földbe, már pedig a növény bármely irányban való megsértése káros befolyással van a fejlődésre. Arra is kell vigyáznunk, hogy fiatal növények átültetése alkalmával se nagyon száraz talajba ne kerüljenek, se pedig túlságos nedves helyet ne kapjanak. Gyenge palánták fejlődésükben elmaradván, ki se ülteten- dők. Az ágyak a szerint, a mint kicsiben, vagy pe dig nagyban termeljük a zöldséget, jó mélyen meg- ásandók, vagy pedig fölszántandók. Utóbbi esetben ne feledkezzünk meg a talajnak kerti megműveléséről. Kiültetés előtt este a talaj jól megöntözendő, hogy másnap reggel a palánták jól el legyenek helyezhetők. A jelzővel, vagy pedig spárgával megjelölt sorokon a kertész a duggatófával 6—12 cm. mély függőleges irányú lyukakat fúr és beléhelyezve a palánta gyökerét, a talajt gyengén hozzányomja. Ha esetleg a föld a gyököt valahol nem érintené, a növény sem fejlődhetnék ki kellőleg. Legczélszerübb a növényeket a későbbi munkálatok megköny- nyebitése czéljából négyszögbe ültetni el oly módon, hogy az egyes növények közötti távolság midenütt egyforma legyen. A káposztarászák egymástól 60—80 cméterre, karfiol, kelkáposzta, kalaráb stb. 50—60 cméterre, a vöröshagyma 20 cméterre és végre a foghagyma stb. 8 cméterre ültetendő egymástól. A salátát 30 cméterre ültethetjük egymástól. Védelem a fák paizstetvei ellen. Az utóbbi években veszedelmes ellensége támadt gyümölcsfáinknak a paizstetvekben, melyek az ágakat lepik el s olyanformák, mint egv-egy fél kendermag. Sokszor annyi van, hogy az ág alig látszik tőle. El- pusztitási módjuk következő: a már nagyon ellepett fák koronáját haladéktalanul meg kell ifjitani, a lemetszett ágakat pedig azonnal elégetni. A ke- vésbbé megtámadott fákat a rendesnél valamivel i'övidebbre vágjuk, mire a fa alá fehér papírlapokat terítünk és egy gyökérkefével a tetveket jól lekeféljük, mely művelet hatása jelentékenyen fokozható azáltal, ha a lekeféléshez szappanos lúgot használunk. A tisztogatás befejezte után természetesen a papirost el kell égetni, hogy ez által az arra hullott temérdek pete megsemmisüljön. Ezután a fa minden egyes részét frissen oltott és dohányfőzettel felhígított mészszel jól be kell mázolni, hogy az esetleg még ott levő tetvek elpusztuljanak. Tudni kell különben hogy a paizstetii leginkább a soványtalajban tenyésző fákat lepi el s azokat, a melyeknek nincs kellő levegőjük. A baraczkfák kipusztulása. Sokan tapasztalhatták már azt, hogy a baraczkfák, minden látható* ok nélkül, 6—8 éves korukban egyszer csak elpusztulnak, a mint mondani szokták, megüti őket a guta. A mint most erre egyik kiváló gyümölcsé- szünk rájött, legfőbb oka ennek a rossz alany, mert a melyeket vad baraczk alanyba oltott, azok megmaradtak egészségesek és szépen teremnek. Bizonyosan más gyümölcsfajoknál is igy lesz ez; azoknál is főgondunk legyen arra, hogy ne holmi szelíd alanyokba oltsunk, melyek már el vannak gyengülve, hanem csakis vad alanyba, mert az ilyenen növekedhetik igazi tartós és egészséges fa. A kasza élességét nagyon rontja az, ha a kaszát huzamosabb ideig a nap hevének kitett helyen hagyjuk heverni. A fenésre nézve pedig megjegyezzük, hogy sokkal gyorsabban és sikeresebben megy a fenés, ha a tokmánybán nem tiszta, hanem eczetes vizet tartunk s ezzel nedvesítjük meg a fenkövet. ÜGYES-BAJOS DOLGOK A vetőmagrendelések gyűjtése. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara egyes esetből kifolyólag azt az értesítést vette a kereskedelemügyi minisztertől, hogy a vetőmagvak a megrendelések gyűjtését tilalmazó 1900. évi XXV. törvényczikk rendelkezése alá esnek, miután sem a törvény, sem a végrehajtási utasítás a vetőmagvakra vonatkozólag kivételt nem tesz. A bábaügy rendezése. Tauffer Vilmos egyetemi tanár, a bábaügy rendezésével megbízott kormánybiztos a miniszterelnök elé terjesztett jelentésében szükségesnek mondja, hogy az 1500 lakossal biró községeket rá kell szorítani, hogy okleveles bábát képeztessenek ki, de állami segítséggel; az 1000 léleknél kisebb lakosságú községek, ha okleveles bábát nem tarthatnak, kötelesek már a régóta kontárkodó nőket két hónapig taníttatni, hogy fővárosi képesítést kapjanak. Az egész országban egyszerre lehetetlen a bábaügy rendezése, azért első sorban az elhanyagolt északi megyékben csinálnak bábaiskolát. 1901. végéig 21 megyében indult meg a bábaügy rendezése.
