Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-02-09 / 6. szám
44 MAGYAR 1 ÖLDMIVELŐ Majd nehéz munkában izzadott kar s homlok. Csak igy apadtak meg lassanként a gondok. Most a szegény háznál e példaszó járja : Egyszerűség s munka vezet boldogságra. üti U. K. wmmMmmmmmmm NAGY IDŐK. — NAGY EMBEREK. A legnagyobb magyar. A magyarnépnek régi-régi szokása, hogy valamint az egyes községekben a kicsi embereknek is szeret bizonyos melléknevet adni: úgy a nagy férfiakat, uralkodókat, államkormányzókat is melléknévvel tiszteli meg. így adta Mátyás királynak az »igazságos«. Lajosnak a »Nagy«, Kálmánnak a »könyves«, I. Fe- rencz Józsefnek már éleiében a »legalkotmányosabb« neveket, titulusokat. * Mind szép ez, dicső és jellemző név... de hasonló módra ragadja meg a honfi keblét, mikor a magyar nemzet azt mondja egyik fiára A legnagyobb magyar! Illő, sőt igazságos, hogy a magyar nép közt egyetlen egy ember se akadjon, ki ne tudja, hogy Széchényi István grófot tisztelte meg népe e gyönyörű czimmel: A legnagyobb magyar! * Szomorú korszaka volt az a magyarnak, mikor alkotmányát egyszerre felfüggesztették, ország- gyűléseket 1812. évtől tizenkét esztendőn keresztül nem tartottak. A nemzet jobbjai már már elvesztették reményüket a haza jövője iránt. Széchényi Fe- rencz, a nemzeti muzeum alapitója, apja a legnagyobb magyarnak honfiúi bánatában halt meg. Ferencz király 1825. esztendőbe végre jónak látta, hogy országgyűlést hívjon össze. Mindenki örömmel fogadta a hirl, ’iszen mindenki lelkében reménység derengett... A rendek 1825. nov. 3-án épen arról tanácskoztak, hogy miképen lehetne a magyar nyelvet mívelni, fejleszteni. Az ország egyik leghíresebb szónoka, felsőbüki Nagy Pál beszélt és beszédének vége az volt, hogy mindezekhez három dolog szükséges, És pedig először pénz, másodszor pénz és' harmadszor is pénz. Erre nagy csendesség lön. E mély csendben egy fiatal huszár tiszt állt fel s kipirult arczczal, dobogó szívvel emigyen szólt: — Nekem itt nincs szavam és az országház tagja sem vagyok, de birtokom van. Ha felépül, megalakul az az intézet, mely a magyarnyelvet kifejti, műveli — akkor jószágaimnak egv évi jövedelmét arra .adom. Ez e jövedelem pedig az akkori időben hatvanezer forint volt. A fiatal huszártiszt pedig tudjátok ki volt? Széchényi István, kit nemzete ma már a legnagyobb magyarnak nevez. Széchényi István különben már mint katona is kitűnt. De külföldön élt. sokat utazott, hazáját nem szolgálhatta. Ám épen utazása hozta közel hazájához az ő nagy lelkét. Bámulta Angol ország nagyságát és gazdaságát. És elszomorodott lelke, mikor szegény hazájára gondolt. Haza is jött! Debreczenben élt egy ideig huszár ezredével. Belevegyült a magyar nép közé és szivszorongva vette észre, hogy mily eszes, munkaképes az ő faja. Milyen őszinte és egyenes észjárású ez a magyar nép. Aztán elkezdett töprengeni! Hogy lehetne ezt az elnyomorodott, elszegényedett hazát megmenteni ? mentői tovább töprengett annál inkább arra a gondolatra jutott, hogy lehet rajta segíteni, hogy még nem veszett el Magyarország, mert földje van és népe is élni való. Széchényi István nagylelkűsége magához ragadott sok másokat is. Áz országgyűlésen meg őszintén kibékült a király a nemzettel. Most egy csapásra Széchényi István lett a nemzet vezére. A vezér pedig okosan úgy gondolkozott, hogy először módossá, gazdaggá kell tenni a magyar népet. Ha aztán lesz módja, majd akkor áldozhat a művelődésre és külső fényre. Hej, ha megfogadták volna ezt a bölcs tanácsot a mi államférfiamig, bizony hogy máskép állanánk most. Azért ugv számított, hogy be kell hozni a közteherviselést, hogy t. i. minden emberfia adózzék e hazában. l?el kell szabadítani a jobbágyságot stb. stb. És kimondotta azokat a nagy szavakat: — Magyarország nem volt, hane m lesz! Vagyis : igazán csak ezután mutatja meg a magyar nemzet, hogy módos és művelt is lesz. Széchényi maga jó példával ment elül. Összegyűjtötte a nemzet legtekintélyesebb embereit és megalakította Pesten a Nemzeti Kaszinót. Ez a kaszinó olyan kör volt. melyben összegyűltek a nemzet kiváló férfiai, kik bizony edáig szétszórva, összetett kezekkel nézték a haza pusztulását. Itt, e körben beszélték meg az országos dolgokat, ügyeiket. Csakhamar a vidéken is keletkeztek ilyen kaszinók, körök. Hej,a haza sokat köszön hete körök- neklAföldm ívelést is szivén viselte. Gazdasági egyesületeket hozott létre, lóversenyeket rendezett, hogy a birtokosokat jobb fajú lovak tenyésztésére buzdítsa. Széchényi munkája továbbá, hogy a Dunán gőzhajó jár, neki köszönhetjük Buda és Pest közt a világhírű, pompás lánczhidat. Igazán elmondhatjuk, hogy a legnagyobb magyar egymaga többet tett, mint előtte egész nemzedék. Voltak ugyan olyanok is, a kik gáncsoskodtak és Széchényi István fáradozásait úri passziónak hiába valónak gúnyolták. (Akadnak ma is elegen ilyenek, kik a mi mai nagy munkásainkat igy gáncsolják). Hanem Széchenyi nem törődött ám velők. Folyton járt-kelt, tett, fáradott, irt, felvilágosított, áldozott — és bátorította a gyávákat. És a nemzet csakugyan neki is buzdult. Irigy szemmel nézték a magyarok ébredését a szomszédban. Az osztrák sógor megsokalta a magyarok boldogulását, most már erőszakkal elakart bennünket nyomni. A nemzet erre felébredt, mint egy alvó oroszlán és megrázkódtatta a földet. Ha bántják a nemzetet, ha földre tiporják ... ez a nép erőszakkal, vérrel védi meg alkotmányát. Széchényi megijjedt a vértől! Féltette nemzetét. Ő szelidehben, okos mérséklettel, kitartással kívánta nemzetének jogait biztosítani. De már késő volt minden ! A nemzetet magával ragadta Kossuth ékesszólása, izzó beszéde. Beütött az 1848. önvédelmi harcz... Fegyverre magyar! Dicső korszak következett, majd szomorú Golgotává vállt a haza. A legnagyobb magyar az 1848. esztendőtől fogva elborult elmével élt Bécs mellett. A nyugalom elméjét a nemzet leveretése után felvilágositá. Még remélleni is kezdett, hogy nemzete élni, virágozni fog... de mikor látta, hogy a fejedelem és nemzet nem tudják egymást megérteni, kétségbeesve adta ki nagy lelkét.
