Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-21 / 51. szám
410 MAGYAR FÖLDMIVELŐ És meghallgattatott könyörgése. Néhányr év múlt el e szomorú jelenet után. Az öreg Bárdosi rég a sirba költözött apáihoz, a nélkül, hogy Imre fiát többé látta volna. Imre atyjától elut.sittatván, boszus érzelemmel hagyta el nemcsak az apai házat, hanem szüló'földét is Mig az atyai örökségben tartott, néhány társával, kik romlásának okai voltak, vígan és gond nélkül töltötte napjait. Később midőn a kész elfogyott, mily utakon és módokon szerezte meg a szükségeseket, és miként tartotta főn magát? mindenki előtt titok maradt; noha az általános vélemény mely őt mint gyanús egyént megbélyegzé, nem volt alaptalan. Midőn ismét találkozunk Imrével, szülőföldétől távol eső helyen évek múlva, tisztességes ruhája és egészséges kinézése után Ítélve, úgy látszik, hogy szükséget nem szenved és senki sem mondaná róla külsejéről Ítélve, hogy a börtön falai között is ült már több Ízben. Ámde ezek elmúltak — szokta mondani — most boldogsága tetőpontján van. Habár apja kiátkozta is őtet, azért boldogul fog élni a világon ; még nehány nap és egyesülni fog szive választottjával, egy derék és jómódú hajadonnal. Egy héttel lakadalma előtt régi társai, kikkel bűnös összeköttetésben állott fölszóllitották: hogy tartson velők, mert tudnak egy jó alkalmat köny- nyü utón pénzhez juthatni. — Mily jó lesz a lakodalomra, egy jámbor özvegynő házát kell csak érte kiásni. — Imre miként egyébkor úgy most is köny- nven reá állott az egyezségre; és a bűnös merénylet minden akadály nélkül is végre hajtatott. A rablás utáni napon Imre lakhelyén gyűltek össze a bűntársak, a múlt éjjel ejtett prédán meg- osztozandók. — Azonban az osztozás több bajjal járt, mint a rablás; a jó madarak sehogy sem tudtak megegyezni; egyik sem akart a másiknak engedni, miből ingerült szóváltás keletkezett, mi csakhamar a legdühösebb tettlegességekre ment át. A czinkosok egymás között veszekedtek a prédáért, karmolva, czibálva egymást. Imre, mint házigazda, a legdühödtebb volt mindnyája között, de meg is adta az árát, mert a veszekedés közben egyik társa, kit mérgesen öklözött, agy on vágta és pár perez múlva anélkül hogy töredelmes magábatérésre időt nyert volna — kiadta lelkét. — Sirba a megborzadt nép sóhaja kisérte. Az apai átok borzasztóan beteljesedett tehát Imrén, akkor, midőn legboldogabbnak hitte magát. Kinek szivéből nem halt ki az érzés, nem borzad-e vissza az átok iszonyú következéseitől ?! ★ Azóta sok karácsony estéje múlt. De Nagyfaluban megmaradt hagvományképen a megátkozott fiú szomorú története. És azóta nincs ezégéres ház a faluban, hol az ifjúság megbántsa a karácsonyi ünnep szentségét. Régi, kemény telek. Érdekesek a régi krónikákban található feljegyzések, amelyek a kemény telekről szólnak, 860-ban Kr. u. az Adria befagyott, Velenczében 20 fok volt a hideg. — Cremonától a Pó befjgyott a tengerig. A Rhone szintén. A tüzes olasz borok még a pinezében is megfagytak. — 1234-ben nemcsak a Po és Rhone fagyott be, de Velenczével átellenben teherkocsikkal jártak a befagyott tengeren. — 1236-ban és 1290-ben a Duna és Rajna egész hosz- szában befagyott és 1305-ben a Rhone és valamennyi franczia folyó jégpánczéllal volt borítva. 1324-ben ismét valamennyi olasz és franczi folyó be volt fagyva, nemkülönben 1325-ben, mikor is a tél oly kemény volt, hogy az emberek gyalog és lóháton jártak át Dániából Lübekbe. — 1364-ben a Rhone úgy befagyott, hogy a legnagyobb terhekkel lehetett rajta közlekedni. — 1407-ben már november 21-én beállt a tél Párisban s oly kemény tél volt, hogy a parlament jegyezője — bár közel ült a tűzhöz — végzéseket nem jegyezhette, mert ráfagyott a tinta a tollára. Monstrelet-után ezt a nagy télnek nevezték sokáig és 70 napig tartott. — 1408-ban az egész Duna befagyott, de még Dánia és Norvégia közt a tenger is. — 1422-ben ismét roppant szigorú tél volt, de 1434-ben még szigorúbb lehetett, mert Párisban már deczember elején beállva, teljes négy hónapig tartott. 1460-ban sem lehetett valami kellemes, mert a Rhone, nemcsak a Duna, két hónapon át volt befagyva. Flandriában a bort baltával vágva osztogatták a katonaságnak. — 1493-ban a génuai öböl deczemberben két napig volt befagyva, ami egyike a legritkább eseteknek. Olaszországszerte mindenütt tüzet kellett gyújtani a lakosságnak, hogy meg ne fagyjon. — 1507-ben a marseillei kikötő is befagyott, még pedig már szeptember 16-án, Szent Eutémia napján. Ugyanekkor három láb magas hó esett. — 15 44-ben baltával vágva »mérték« a bort Francziaországban a nagy fagy miatt. — 1565-ben s 68-ban a Rohne vastagon befagyott s 1571-ben a délfranczia folyókat is jégkéreg borította. — 1594-ben nemcsak Marseillenél. hanem Velenczénél is befagyott a tenger. — 1599-ben roppant fagy volt és rengeteg sok hó esett. A fagy junius végéig tartott és júniustól deczemberig nem esett eső. Öreg huszárvágások. — Koma, mikor mi Mantuában táboroztunk, láttam olyan káposztafejet, hogy — nem akarok nagyot mondani, de volt akkora, mint egy nagy templom. — Nem valami csudálatos dolog, — Én meg mikor Veronában vágtam a taliánt, láttam, a mint egy tatián rézműves olvan üstöt készített — Milyet koma? — Mint két nagy templom ! — Mi az istennyilának csinálta azt az a talián — koma '! — No minek, hát hogy azt a nagyfü káposztát megfőzhessék benne. Azok a gyermekek! Karácsony előtt történt. A szülők arról tanakodtak, hogy vájjon mit hozzon a kis Jézuska ? Alig kezdettek azonban beszélgetni, a Pista gyerek lépése hallatszott. Épen most jön haza az iskolából. — Tudod mit apja, suttogta az asszony-feleség. Hogy Pista meg ne értse, beszéljünk madár nyelven. (Ezt a beszédet még akkor tanulták meg, mbeor boldog jegyesek voltak. Egy kis trillázással, meg egy kis csicsergéssel szokták megtoldani beszédüket, a kik madárnyelven diskurálnak.) — Oh, milyen találékony vagy te, édes anyjuk, örült a dolognak férjem-uram. No most a Pista gyerek nem jár túl az eszünkön. És a madárnyelvü beszéd megkezdődött. — Voltráállál máriálli a bazárdebazárálliban ? (Voltál-e már a bazárban ?) — Volt ralam, sokok széprelle mindenezes vanillalla ottlala! (Voltam és sok szép minden van ott!) — Mitlalala vettélélél? (Mit vettél ?) — Vettelelem egy paparipallalát és egy kar- dalolovlott. (Vettem egy paripát és egy kardot.) Pista fiú ámulva, szótlanul hallgatja ezt a titkos beszédet. De furfangos kis eszén nem fogott ki ez a beszéd sem. Mosolyogni kezdett, és szüleinek nagy csudálkozására emigyen szól a beszédbe. — Csákókó trállét némtrelem kapkaprapok? (Csákót nem kapok ?) * Oh azok a gyermekek, be ki nem lehet rajtuk fogni!
