Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-14 / 50. szám
398 MAGYAR FÖLDMIVELŐ tétem é n y ében és ez a szegényt a j ó- t é t e m ény elfogadásában. Akkor elnémulnak azon gonosz és izgató beszédek, hogy ne szoruljatok a- koldus-pénztárakra, a jótékony-egyletek adományára, az urak szalonnájára, kenyerére és ruhadarabjaira! Szüksége van igenis a társadalomnak minden fillérre, minden legkisebb adományra, mely a szegénységnek van szánva. Es a ki a jótékonyság hálás elfogadásától el akarja vonni a népet: az legnagyobb ellensége a népnek. Ünnep előtt tehát szálljon közzénk a szeretet és jótékonyság szelleme. Ki-ki any- nyit juttasson a szegénység enyhítésére, a mennyit csak juttathat. De ne maradjon egyetlen kéz tétlenül, mely a szegények felé nyúlni tud. Isten semmit sem ad úgy vissza százszorosán és kimondhatlan mó- don, mint azt, a mit jó szívből — a szegényeknek juttatunk! Mire kell a kölcsön? III. Két előbbi beszélgetésünk a kölcsönökről és az adóságokról igen élénk érdeklődést keltettek olvasó-közönségünk körében. Ebből is látszik, hogy gazdáink nyomasztó hely- ' zetét legtöbbnyire a nehéz törlesztésit kölcsönök teszik úgyszólván elviselhetetlenné. Itt iekszik például egy levél előttünk, melyből kilátszik, hogy egy 300—400 forintos adósság évtized óta tépi, szakgatja a gazdát és nem tud tőle szabadulni. Afféle csendes, észrevehetetlen uzspra-kölcsön ez, melynek kamatait 15 év óta fizeti. És hogyan? A tőkét már rég kifizette. Látszólag 8 százalékot fizet. Ennyit a törvény értelmében. De mennyi még ennek a járuléka? Napszám, igás jószág, ajándékok és a jó Isten tudja mi minden! A hitelszövetkezetek feladata, hogy az ilyen uzsorás-kolcsöntől szabadítsák meg a gazdákat. Ha ők maguk nem bírják, legyenek rajta, hogy szerezzenek neki olcsó és nyugodt kölcsönt, hogy az a szegény ember végkép eine pusztuljon. Az ily esetben valóban helyén való a kölcsönadás, illetőleg vétel. Éppen olvassuk, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet nem régiben elhatározván, hogy a jelzálogkölcsönöket is felveszi üzletkörébe: most köriratot intéz a kötelékébe tartozó szövetkezetekhez, a melyben az ily kölcsönökre vonatkozó utasításokat adja meg! Ivapva-kapjanak tehát az alkalmon a hitelszövetkezetek. Legyenek rajta, hogy ismerjék jól ki a gazdák visszonyait. Azoknak a gazdáknak szomorú helyzetét, a kik ott nyögnek a városi és vidéki bankok, takarékpénztárak jármai alatt. A kik talán le is mondottak arról, hogy valaha az adósságtól szabaduljanak. Legyünk résen és tudjuk ki a szomorú csiig- gedéssel kölcsönökért barangoló gazdáktól: — Atyafi, mire kell a kölcsön? Mert mondunk valamit. És ezt jól jegyezzük ám meg. Ha eddig gombamódra szaporodtak a városokban, vidékeken, sőt a községekben is a kisebb és uagyobb bankok : most hasonló módra szaporodnak, úgyszólván dühöngnek az adós emberek megmentésére (?) az úgynevezett: »Olcsó törlesz- léses kölcsönirodák«! A hol kapható 600 koronától a legmagasabb összegig. A hol meglevő terhek átváltoztathatok ezen általuk adott kedvezményes kölcsönre és esetleg nagyobb összegekre is. Hát mi megvalljuk, hogy nem sokára ott leszünk, a hol a mádi közmondás szerinti . . . Hogy cseberből vederbe esnek a szegény, megzaklatott, egy egész életén át gyötört gazdák. Még pedig nagy vederbe! Hogy a banki, takarékpénztári súlyos kölcsönöket felválalják majd az olcsó-törlesztési irodák kölcsönei. A kik persze hogy nem emberbaráti kötelességből vagy pláne érzésből nyitották ki azt az irodát. Hanem keresetforrásképen vagy talán a megtollasodás reményében. Az ilyen utón szerzett kölcsön csak újabb ta- lálmányu méreg a szegényemberekre, mely életüket nyújtani fogja, és lassan bár de biztosan pusztulásba viszi. És különös tünemény! Az ilyen irodákról, mily hamar vesz tudomást a nép! Tőlünk is kérdezősködtek már sok helyről például, hogy ez vagy az az »Olcsó kölcsönt szerző iroda« hol vagyon? Mig a tisztes, igaz emberbaráti szereteten alapuló intézmények hire csak mankón vánszorog a községekbe, a falusi tűzhelyekre. A hitelszövetkezeteknek abban nyilvánul igaz és áldásos hivatása, hogy saját területén felismeri a bajt, tisztában van azzal, hogy kinek — mire kellene a kölcsön, kit mivel és hogyan lehetne megmenteni. Ez a mentési munkálat lenne társadalmunk számára a legszebb és legnagyobb — tiszta nyeremény! Mester. Apróságok. A legdrágább szék a pápa birtokában van. A tömör ezüstből készült szék értéke 432 ezer korona. A pápa ajándékba kapta egy amerikai hívétől. ★ Legtöbb tojása van az ismert állatok közül a lazacznak. Olykor tiz milliónyi ikrát tojik egy esztendőben. A méh csak 100 ezer tojást rak le. A többi állatok még kevesebbet. ★ A legrégibb papírpénz, mely korunkig fennmaradt a londoni múzeumban van. A 14. században uralkodó kínai császár adta ki. Európában az angol bank adta ki az első papírpénzt, (bankót) még pedig 1694. esztendőben. * A legnagyobb gyufagyár Svéd országban van. Állandóan 1200 munkás dolgoztk s naponta 900 ezer gyufadobozt készítenek. ★ Hogy halad az ipar? 1759-ben egy közönséges arany zsebóra ára loOO forint volt. Most pedig kitűnő remontoir órát lehet venni 30 forintért. ★ Közepes számítás szerint a világon évenkint 36 millió ember születik. így hát perczenkint 70,. másodperczenkint pedig egy ember jő a világra. ★ A föld körülutazására egy embernek, még ha soha sem is kellene megpihennie, 428 napra lenne szüksége. De egy folyton futó gyorsvonatnak már csak 40 napra. Á hang ugyanezen utat 31 é& fél óra alatt tenné meg. A világosságnak már csak fél másodperezre volna szüksége. A villamerőnek még enyire sem. ★ A tűgyártás. Németországban naponkint Hl millió gombostűt gyártanak. Francziaországban 20 milliót. Angliában pedig 37 milliót. Most csak az a kérdés, hova lesz ez az óriási mennyiségű tű ? Holló.
