Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-07 / 49. szám
V. évfolyam. Szatmár, 1902. deezember 7. 49. szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztisóg és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS K1AIIÓTCLA4D0N0S: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre . . . 4 korona (2 frtl Fél évre . . . . 2 (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Olvassuk el! A folyó esztendő utol«« hónapjába jutottunk. Alig veszszük észre, itt vagyon az uj eüzteiulö! Azért jó előre, a maga idejében kopogtatunk a mi jó barátaink, hű olvasóink ajtaján. Küldjék h<e mái* most íiz újévi előfizetést! Hiszszük, hogy régi, hű olvasóink közül senki sem marad el! Nem csak, hanem maga mellé még legalább egy uj előfizetőt hoz, illetőleg gyűjt a mi újságunknak. Kérjük szépen olvasóinkat, hogy ismertessék meg a mi újságunkat a maguk körében. Küldjenek biztos czimeket, hova mutatványszámokat meneszthessünk. Tanult gazdák. Szatmár vármegyében van egy község, (nevét most az egyszer elhallgatom,) melynek igazán szerencséje akadt. A kormányzat gazdasági ismétlő-iskolát szervezett ott. Jól képzett tanítót küldött, fizette is. Csak azt kivánta, hogy helyiséget adjanak, a hol a gazdasági ismétlő iskolásokat elhelyezzék. Az iskola meg is nyílt. De a kupak-ta- nács görbe szemmel nézte ezt a tanítást. Mert hogy hát mire való az a sok tanítás? Nem volt elég a hat esztendő? Tudnak ők annyit, mint az a gazdasági tanító, hát majd gazdának nevelik ők a suhanczokat, meg leányokat. És kezdették a kereket kötni, hogy meg- akaszszák az iskola haladását. Főzték, sütötték a terveket, hogy elpusztuljon a tanító. Tojást kerestek még a kakas alatt is. Mig végre találtak. A kormányzat elrendelte abból a községből a gazdasági tanítót egy más, emberségesebb községbe, a hol most szépen halad a maga utján a tanítás vagyis a kis gazdák nevelés e. Hat az a község, mely nem tudta és akarta üstökén ragadni a szerencsét, nem is azt, de az áldást, magára vessen. De mi az ő esetéből szomorúan látjuk, hogy népünk még nem tudja felfogni, értékelni, hogy mire van hivatva a kis gazdák iskolája vagyis a gazdasági ismétlő iskola! Értsétek meg tehát atyámfiai, hogy ma már a boldogulni akaró kis gazdának nem elég az a tudás, a mit az elemi nép és régi rendszerű ismétlő iskolában elsajátítottak. Ma már a gazdálkodás valóságos kis tudomány, melyre minden jövendő kis gazdának szert kell ám tennie. Különben életviszonyaink közt elpusztul. A gazdasági ismétlő-iskola tehát arra való, hogy erre a tudományra megtanítsa úgy a leendő gazdát, mint a gazdáné asszonyomat. Sokszor hallottam én már azt a beszédet, hogy: — Bezzeg a nagyobb birtokokon van termés! Nincs üszög, nincs annyi és annyi száz féle csapás. Nincs bizony, mert ott tanult gazdák, ispánok, kisebb intézők gazdálkodnak. A kik a felsőbb vagy alsóbb gazdasági iskolákban jól megtanulták az újabb gazdálkodás módját. Hiszen ma már minden osztálynak vannak iskolái. A kereskedőknek, a kis iparosoknak és a többieknek.