Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-30 / 48. szám
382 MAGYAR FÖLDMIVELŐ zán — oda kössük falujához, szülőházához, az édes szárnyai alá. Tanítsuk korán a leányokat női kézimunkákra, házi iparra és oly foglalatosságokra, melyekkel ők keresethez is jutnak, és saját élethivatásukban maradhatnak. Hogy boldoggá tegyék a falusi ifjút, tiszta, szere- teten alapuló házas életben, hogy igy maguk is boldogokká lehessenek. Nem lehetetlen, elérhetlen dolgokat nem akarunk. Vannak már községek, hol a falusi leányok egész télen munkálkodnak, tisztes kereseti forráshoz juthatnak. Tessék a példát követni! Arra valók a gazdasági ismétlő iskolák, arra a gazdasági egyletek, hogy a falusi népnek módokat és eszközöket nyújtsanak a téli elfoglaltatásra, munkásságra. Ha a falusi leányok otthonukat jobban fogják szeretni, ha korán megtanulják a nekik való női munkát: a városba özönlés azonnal csökkeni fog és egyszer csak megszűnik. A falusi élet pedig sokkal jobb, virágzóbb leszen. Kis Gereben. •A* ou ti* >if ti*«x> *A* *£« ti* *&• •&» *&• ■** »A* •£• »A* *&• *A* »A* *A. *A» A közeledő uj esztendő alkalmával kommen- dáljátok a mi újságunkat!! Az osztrákok a pálinka ellen. Hiába nézünk mi örök időktől fogva farkasszemmel az osztrák sógorékra, de azért bizony sokban tanulhatunk tőle. íme, most is egy törvényjavaslatot terjesztett az osztrák kormány a képviselőház elé, hogy a népnek pálinkával való megrontását meggátolhassák. Nem leszen haszon nélküli dolog, ha rövid- velősen ezt a törvényjavaslatot megismertetjük : Vendéglőben és pálinkamérésben eladott szeszes italokból származó követelések nem perelhetők. Kivétetnek e törvény alól, a kik valamely vendéglőben állandó ellátáson vannak, vagy a kik tovább eladás czéljából veszik. A ki teljesen ittas állapotban nem szándékosan büntetendő cselekményt követ el, kihágásért három naptól hat hóig terjedhető fogházzal sújtható. A ki ittas állapotban elkövetett cselekményével más életét, egészségét, vagy testi épségét veszélyezteti, kihágást követ el és sújtható három naptól hat hóig terjedhető fogházzal. A kit egy fél éven belül ismételten nyilvános helyen részegen érnek, 10 koronától 500 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó. A ki ittas embernek vagy gyermeknek szeszes italt elad, kihágást követ el és 3 naptól 3 hóig terjedhető fogházzal sújtandó. Végül ugyanezen büntetés éri azt, a ki e törvény kijátszására szeszes italok eladásából származó követelés biztosítására valamely más czimü követelésről szóló kötelezvényt irat alá az adóssal. E törvény is sok kívánni valót hagy el még, de hatalmas lépés arra, hogy a pálinka borzasztó pusztításait mérsékelje. Hiszszük, hogy nálunk is közel van már az idő, mikor e téren gyökeres orvoslást fog nyújtani az ily irányú és czélzatu törvény. Égető szükség van reá! Adósság válogatja vagy, mikor okos és oktalan dolog az adósságcsinálás ? A legokosabb dolog, adósságot sohasem csinálni ! Mert az adósságcsinálás a legdrágább kincsétől fosztja meg az embert. A függetlenségtől. A ki adós, az már nem független, még ha akkora birtoka is van, hogy háromszor kitelenék belőle adóssága. Okos ember tehát, ha a kényszer nem kergeti, bizony, hogy nem csinál adósságot, még akkor sem, ha biztosan tudja, hogy azt az adósságot k i tudja fizetni. Becsületes ember pedig, a ki tudja, hogy adósságát nincs és nem is lesz miből megfizetnie : semmi áron sem csinál adósságot. Nem a necsületes ember tulajdonai közé tartozik az olyan adósságcsinálás, melynek kifizetését a példaszó szerint »a nagy harangra« szokták bízni. Vagy ilyen könnyelmű gondolkozással, hogy: — A ki utánam jő, tegye be az — ajtót. Ma bizony a példabeszédbeli öreg nagy harangnak tenger olyan adósságot kellene kifizetni, melynek kiegyenlítését a könnyelmű, sőt becstelen emberek reábiztak. Hej, be sok kezesnek kell aztán az olyan adósok után betenni az ajtót, a kik már avval a gondolattal csinálták az adósságot, hogy hát bizony — majd kifizeti — a kezes! Mai világban már az ilyen adósságcsinálást megszokták. Legfeljebb az érzi és siratja, a ki veszített. Az emberek nem szokták valami nagyon megbélyegezni az olyan lelketlen adósokat, kik sokszor tudva és akarva, felhasználva minden csalafintaságot, girbe-görbe utakat, hogy könnj'elmü adósságaiktól fizetés nélkül megszabaduljanak. Eldobják nevüket, még gyermekeik jövőjére se‘ tekintenek. Csaláshoz, hamis bukáshoz folyamodnak. Sokszor jó előre kiszámított tervekkel. Már törvényhozásunk is megsokalta ezt a dolgot. Azért a csalafinta, hamis bukást és adóssá^csi- nálást ezután a szigorúbb törvény fogja üldözni. Áltól függ, mire kell a pénz? Az adósok olyan különböző fajtájuak, akár a madarak. Nem hiába, hogy a könnyelmű adósság- csinálókat jó madaraknak is szokták nevezni. Mert adósság válogatja! Mindig aszerint kell az adóst venni, hogy mire kéri a hitelt? Hogy vájjon van-e alapja az ő kérelmének ? Vagyis, mint szokták mondani : vagyon-e fedezet? Ehhez járul még a kölcsönkérőknek becses személyi tulajdonsága is. Mert ez, sokat tesz ám! Vájjon nem pazarló-e ? Vájjon megbizható-e abban, hogy csakugyan úgy és arra költi a kölcsönöket a mire kéri! Dolgos, munkás ember-e ? Józan életet él ? Milyen a családi élete ? Sokszor tapasztalhattuk, hogy szegény, de becsületes ember nagyobb gonddal, lelkiismeretességgel igyekszik adósságait törleszteni, mint a módosabbnak látszó, de könnyelmű gavallér! A pénzintézetek sokszor 20—30 ezer korona hitelt nyújtanak egy-egy kereskedőnek vagy vállalkozónak, de száz—kétszáz koronát sem adnak a munkás gazdaember szakáidra. Mert nálunk a becsületesség nem érték, nem kezesség. Meg is járták már sokszor a nagy bankok. A szatmári pénzintézetek például igen sokat tudnának erről beszélni. Tréfás kérdések. — Gyermekek számára. — Milyen réz leánynév? Milyen ma ehető? Milyen ár kettő? Milyen 16 város ? Milyen ár lovagol?
