Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-16 / 46. szám
368 MAGYAR FÖLDMIYELŐ OLVASÓKÖR. Levél a faluból. Irta : Jakab Ödön. Mire szivem oly rég, oly nyugtalan vára: Levél jött a faíuból végre valahára! Itt a levél, de csak bánatomra van ám : Más irta helyette, nem az én jó anyám! »Beteg a nagyasszony! — igy szól a kis levél — Isten csodája lesz, ha még most is megél. Olyan gyenge, mint egy ölbe való gyermek, Megesik a szive rajta az embernek!’ Egész nap kesereg, busán sóhajtozva, Nem azért, hogy baja mért nem lordul jobbra; Rég kibékült ő már, hogy kevés van hátra, De szeretné, fiát hogy még egyszer lássa!« Nem bírom olvasni tovább a levelet, Szememből a bánat patakja megered, Gonosz balsejtelmek kavarognak bennem: Hátha sohse látom többet ez életben! Hisz, szegény, oly ócska, idejemúlt anyó. Mintha nem is volna e világból való! A kik vele voltak fiatalok egykor, Jó része azoknak már régen hideg por! Ez ifjabb időkre csak úgy maradt ő fenn, Mint az a darab hó, északos völgyteknőben, Mely, bár uj kikelet napja süt az égről, Még mind ott fehérük az előbbi télből. Mig mind ott fehérük, de hiába minden: Minek ideje múlt, el kell menni innen! Parancsol az idő s ha ma nem, hát holnap Hire sem lesz annak a tavalyi hónak! Bíró Lajos, a hires magyar utazó előadása. A hires magyar utazóról érdekes dolgokat irtunk nem régiben. Most előadásokat tart a fővárosban, nagy előkelő közönségnek. Azt hisszük, hogy hires, bátor hazánkfiának, Biró Lajosnak előadását a nép nyelvén nem lesz érdektelen közkincscsé tenni. Hiszen a népet is kiválóan érdekli, hogy milyen a világ, milyenek az emberek, állatok, madarak egy más világrészben. Ausztráiliában, Uj Guineában ? Ausztráliában nincsenek hatalmas, nagy és vérengző állatok. Uj Guinea s a hozzátartozó szigetek emlősei: a denevérek, az erszényesek mintegy negyven különböző fajtában találhatók. Az egérféléknek húsz fajtája van. Azonkívül a kutya, a disznó és delfin él. A sziget őserdejében nem rémiti a vándort semmiféle ragadozó. Egyedüli ragadozó, mit ragadozónak lehet tekinteni a kutya. De ez is, valamint a tyuk nem él vadon, tehát valószínű, hogy az emberekkel került oda. A házi kutya apró körülbelül mezei nvul nagyságú, tarka-barka állat. Ugatni nem tud, csak nyuj- tottan üvölt. Nem is házőrzésre használják. Mert olyankor rámordul az idegenre, de többnyire elhúzódik az idegentől. A kutyát a pápuák Uj-Guineában húsáért tartják. És a kutyahus ott nem is köznapi étel ám. Csak ünnepnap járja és csakis a férfiak eszik. A vén emberek, asszonyok, leányok, gyermekek nem jutnak kutyahus lakomához. De az idegen sem juthat hozzá. Biró maga sem. látott ilyen lakomát, pedig őt már mint családtagot és benszülöttet tekintették. Disznótorban (ezt leszabnak nevezik) volt hivatalos. Kutyahus lakomára azonban nem méltatták. Nincs mit csodálkoznunk azon. hogy ők a kutvahust megeszik. Hisz ők épen úgy borzadnak a tejes vajas ételektől, a marha vagy juh hústól, mint mi a kutyahustól. A pápuáknak nincs tehenük, juhok és kecskéjük. Szörnyűségnek is tartják a tejivást vagy a marha juhhusevést. A macskát az európai emberek vitték be a szigetekre. De ott nincs semmi haszna. Apró egér alig van, a patkányokkal meg nem köt ki a macska. Rendesen el is vadul. Az uj guineai disznó kisebb, mint a mi disznónk. Feje hegyesebb. Szelíden és vadon egyaránt tenyészik. A disznó, a papua legnagyobb és legbecsesebb jószága. Epen azért náluk, ha valakit a disznókhoz hasonlítanak, az nem sértés, de a legnagyobb dicséret. Úgy hívják ők a disznót: bole damn. A mi azt jelenti, hogy jóhusu: de szépet és drágát is értenek alatta. A mi pénzünk szerint ott egy disznó legalább is száz forint. De mert pénzük nincs, hát csereberélnek. így folyik a vásárlás és eladás. A disznótor a pápuáknál nemzeti ünnep. Egyik vidéken ünnep alkalmából egyszerre harminczkét disznót vágtak le. A busát felosztották maguk közt és ki-ki otthon fogyasztotta el. Házasságkötéskor lakadalmat nem tartanak. A házasságnál a leánybeleegyezése nem szükséges. Az alku a hozományra folyik. A hozományt azonban nem a leány adja, de, a legény hozza. A legénynek kell kárpótolni a leány családját, a miért a családot egy munkás tagtól fosztja meg. Es a leány annál büszkébb mentői nagyobb hozományt adnak érte. A hozományban disznónak, kanagyarnak, mi nálunk gyémánt érték okvetlenül kell lenni. A madarak gyönyörűek. Különösen szin dolgában. Ott van a paradicsom madarak hazája. A galambok több faja él ott. De húsa ehetetlen, mert ott nem maggal, de bogyóval, gyümölcscsel élnek a galambok. Gabona és fü mag nincsen azokon a szigeteken. A verebet nem is lehet meghonosítani. Legszebb madár az úgynevezett jégmadár. Vannak mérges kígyók. De nem veszedelmesek, mert ügyetlen és lusta állatok. Legtöbb és leggazdagabb a rovar, bogár. Hát még a pillangók milyenek! Igen sok faja van a csigáknak. A csigaház ott ékszer és pénz. Ismertessétek meg másokkal is a mi újságunkat! Kisebb vagy nagyobb üzletrészek? Több helyről intéztek hozzánk kérdést, hogy a fogyasztási szövetkezetek alakulásánál kisebb vagy nagyobb üzletrészek mellett foglaljanak-e álláspontot, illetőleg elhatározást. E kérdésekre nem adhatunk jobb feleletet, mint Mailáth József, a tapasztalatokban gazdag és mindenben szigorú gonddal intézkedő perbenyiki grófnak véleményét (Feljegyzések egy falusi szövetkezet életéből czimü jeles iratából) ide iktatjuk. — Hogy a szegényebb nép is könnyebben hozzá férhessen — igy ir a nemes gróf — én határozottan a kisebb üzletrészek mellett vagyok. Én azt a nézetet nem támogatom és osztom, hogy nagyobb üzletrészeket kell megállapítani. Mert a ki többet akar fizetni, az ugyanazon összeget eléri, ha több kisebb üzletrészt jegyezne. A kisebb, szegényebbnek lehetetlenné teszszük a csatlakozást, ha nagy üzletrészt alkalmazunk. Adam Riese szerint ugyanis mindegy, hogy én egy darab negyven koronás részvényt jegvzek-e, vagy pedig négy darab tiz koronás részvényt. A ki tehát nagyobb üzletrészt óhajt, egyezzen többet.
