Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-02-02 / 5. szám
MAGYAR FÖLDM1VEEŐ 37 ISMERETEK TÁRA. A menyküfogó feltalálása. Egy szép augusztusi reggel, János és Balázs gazda, az alig egy órányira fekvó' szomszéd városba indullak, hol ügyes-bajos dolgaik voltak el- intézendők. Egy jó félórai séta után midőn már közel voltak a városhoz, Balázs gazda megpillantotta a város szélén épült uj gőzmalom óriási kéményét, melynek tetején egy méter hosszú, előtte még ismeretlen vasrudat pillantott meg. Szeget ütött jámbor fejébe, hogy hát izé, — minek is van az a hosszú, vastag derót ott annak az örökké füstölgő kéménynek tetején. Balázs gazda eddig ugyanis helységüknek okos emberének tartván magát, s mi több hozzá, még két évig a királyt is szolgálta; röstelte megkérdezni a nála még néhány évvel fiatalabb Jánost. — Hm! mi a csoda töprenkedik az öreg, talán azért tették oda fel azt a botot, hogy ha a felhők alacsonyan szállnak, valahogyan bele ne essenek, vagy hogy a gólya fészket ne rakjon a hegyébe, mert különben szép fehér tolla befüstölődnék . . . Több ezekhez hasonló, s a valósághoz még közel sem járó gondolatokba merülve ballagott János gazda mellett, szemét annyira azon a vastag deróton felejtette, hogy akárhányszor neki-neki ment az ut- szélén rakásokba rakott kőtörmelékeknek. — Ugyan mi lelte kendet? szólalt meg János; hol nekem jön kend, hol a kőrakásra akar felmászni. Talán bizony elaludt kigyelmed vagy az a féldeczi pálinka dolgozik kendbe ? — Nem a sógor, azt nizem, hogy hát minek is van az a bot a kiminy tetején? Jó ember gondolta magában szinte meglepődve János, hát mégis van olyas valami, amit a falu véne nem tud? Hát biz azt nem találta kigyelmed, mert hát izé, no, az arra való, hogy a menküt fogják vele, hogy a kéményen keresztül abba a förtelmes masinába ne üssön az Isten haragja. — De komám nézze csak, azt tanultuk a tanító mestertől, hogy hát, ha az isten akarja, akárhová beüt a villám; s mégis okoskodik az ember Isten akarata ellen? — Ja komám! mondá János gazda, sokan bizony azon tűnődtek, hogy miként is lehetne az Úristent ily kényelmes büntető eszközétől, a minő a villám, megszabadulni; s valahára egy nagy eszü ember eltalálta, hogy mi ennek az orvosága. Ezt az embert Franklin Benjáminnak nevezték. Látja sógor, ennpk az apja gyertyacsináló volt, s a fiát is annak szánta. De a gyermek inkább a betűszedéssel szeretett foglalkozni s ezen a pályán is nagyra vitte a dolgát. Ez ugyanis azt vette észre, hogy a menykű vagy módiasan : villám, legtöbbször ahegyek csúcsaiba üt s eleinte arra gondolatra jött, hogy olyan vasvesszőket állít fel, melyek az égig érnek, de sohasem talált megfelelő helyet s igy mást gondolt. Készített, tudja komám selyem kendőből sárkányt s a benne levő bot végére vasdrótot csinált. A sárkányhoz kóczfonalat, ehhez pedig selyem fonalat kötött. A kócz jól vezette a villamosságot (menvkő anyag ez); a selyem nem; ahol a selyem és a kócz összeért, oda vasdarabot tett, melybe összegyűlt a villám. A mikor ez megvolt, fiával kiment a tarlóra, hol feleresztették a sárkányt, s türelmetlenül nézte gyártmányát. Egyszerre csak a fonal megnedvesedett s a vasdarab megtelt villámmal. A sárkány leszállóit, Franklin odafut és megfogja a vasat, mire abból szikrák pattantak ki és kezét valami megrázta. Erre vidáman tért haza, mert tpdta, hogy mily hasznot hajtott az emberiségnek. Érti-e már Balázs sógor, hogy hát miért is van az a vasbot ott fenn a kémény tetején? Most már minden magasabb épületen van ilyen drót, amely asztán, ha a menykű bele is üt a házba, lefut és semmi kárt nem tesz. Ezzel pedig nem az Isten ellen akart cselekedni az ember, hanem igenes az Isten sok olyan dolgot rendelt arra a czélra, hogy belőle az ember saját kárán tanuljon. Tudja-e azt komán, hogy azt a vasbotot, amit városban villámhárítónak neveznek most már másfélszáz esztendő óta használják? Sokáig tűnődött Balázs gazda utitársa e bölcs és érthető magyarázatán s annak hitet adván nem sokára beértek a városba, hol szerencsésen elvégezvén dolgaikat, nyugodt lélekkel hazafelé siettek. Balázs gazda még vissza felé menet is igen sokáig szemlélte azt a vasbotot, a mint menykűfogónak vagy villámhárítónak ismert, s családja körében egész magyarázatokat tartott a mennykü fogóról. Vas—Jankó. Csontos Dömötör bíró uram nyugalmas perczel. — Olvasom minden- ünnenla, hogy a gazdakörök, olvasó egyletek mián nagy a tudakozódás. A mi újságunktól is kérdezősködnek, hogy hát annak nyélbe való ütésére mi lenne a czélszerüség ? — Hát mondok, a mit mondok, szeréntem az első kő, az első funyda- méntum: az akarás. Mert megvagyon írva mán az lőcsei kalendáriumban vagy talán annak előtte is, hogy hát nem akarásnak nyögés az — vége. — Szokásunk nékünk la pediglen magyaroknak, hogy hát sokszor nyögdelünk, mert mindig immel-ámmal vagyunk, az az hogy hát addig tűnődünk, mig osztég la — csakugyan nyögés leszen az vége. Ezt szörzeményes tapasztalatomból mondom. De ki is mondom ám! — Olvasom — teringettét nekie la — sose hittem, hogy olvashatom, hogy hát vagvnak uj magyaro k, (hozzá legyen mérve még honatya is) a kik”azon fundálódnak, hogy az magyar fiúnak nem kell hős Kinizsi Páliról beszélni. Mert hát az malomkövekkel hajigállódott, meg sebtibe tiz-husz törököt küldött azonképen az másvilágra. No szépen is vagyunk e hony-hazában. Már mint hogyan a pipaszárlábu, topánkába szorított uj magyarok elakarnák törülni az magyar emlékezetéből a Kinizsi Palikat, mert hát — hogy köztünk maradjon a szó — Hunnia földhátán már csak férgek kezdenek mászkálni és dicsekszenek, hogy hát ők mentik meg a honyhazát. Oh magyar takard el ábrázato- dat, hogy ne lássák az pirulásodat! Dohányméreg a szivarban. Egy tudós vegyész, Habermann nemrég pontosan meghatározta a trafik- szivarok nikotintartalmát. Meghatározása szerint a britanika nikotintartalma 129 százalék, a kubáé 1’40 százalék, a portorikóé 1‘41 százalék, az operássé 143 százalék, a trabukóé 160 százalék, a panetelasé 181 százalék, a rövid szivaré 188 százalék, a regálitásé 2‘90 százalék, a virzsináé 3 99 százalék. Az elemzés tanulsága szerint leggyengébb szivarunk az általánosan kedvelt britanika, a legerősebb és legártalmasabb pedig a nem kevésbé kedvelt virzsinia.
