Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-26 / 43. szám
310 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Csontos Dömötör bíró uram csöndes órái — Olvasom, hogy hát az országgyűlés kereke megakadt az múlt héten, bele se fogtak a költség- vetés tárgyalásába, mert hogy hát most vannak az kiegyezéssel az utolsó sikátorban. Bár úgy lennék, mert bizony hosszú már ez a kvótás háború. Majd a’ leszen a vége, hogy mind’ a két háborúskodó megbánja. Utóvégre is a nótárius uramnak leszen igaza, hogy az kiegyezés csak úgy jöhet létre, ha az osztrák-sógor, meg mi is engedményezünk valamit. — Olvasom, hogy egy vármegyeilázi gyűlésen valami hiba lőtt volna megsulykolva. Már már elegyengették volna az kréta körül való dolgot, mikoron égj' vármegyebeli bizottsági atvasága emigyen dörgeményezett oda: — Indítványozok, hogy felírassák a miniszter úrhoz, hogy küldje le nekünk Kafka. Erre a szóbeszédre, olyan égzengés keletkezett az vármegyei urak közt, mintha a főd rengene. Verték a padokat és félelem fogá el az bizottsági atyákat. No hát — már kezdem jó magam is hinni, — hogy a Kafka névvel úgy lehet ijezgetni az vármegyéket, mint a gyerekeket nálunk la — Zsákos Péterrel. — Olvasom, hogy a mi jó királyunk udvari házának illendőségesebb fentartására egy kis költség bővítést akar az kormányzat. Hát én bizony nem sajnálom ám a fenséges jó öreg királytól, mert úgy is tudom, hogy hát ha ő többet kap, többet is nyújthat az ő hű alatvalóinak az magán kasszájából. ÜGYES-BAJOS DOLGOK. A zugirászok. Egy öreg, önmagával is tehetetlen anyóka, ván- szorgott nem régen szobámba. Sirt szegény — mert megcsalták. S a mi fő, — nagyon későn vette észre. Elmondotta, hogy ő már réges-régen 200 frt kölcsönt vett fel. Kis házikójára betáblázták — s ő nem is bánta, mig ki nem fizette. Mikor aztáh hosszú takarékosság után az adósságot kifizette, elment Balnoki úrhoz, Kit »a nép ügyvédének« hivr tak. Jegyző volt valamikor, igaz, hogy elcsapták, dé hát minden ügyes-bajos dolgunkban ő irt a vármegyéhez, a törvényszékhez, hát bízott benne. Rábízta a kifizetett kötvényt is és az egész »kitáblázást«!. Jó borra valót adott neki, fizetett egy csomó stemp- lire valót. Aztán nyugodtan élt, mint a ki senkinek sem adós e világon. Az ám, de mikor az »apjok« elköltözött ez árnyék világból, és a szegény asszony kis házát pénzzé akarta tenni, csak akkor jutott borzasztó tudomására, hogy a 300 forint még mindig a házat nyomja és »a nép ügyvédének«, meg a kötvény-r nek se hire, se hamva, a hitelező, meg a tanuk is — rég meghaltak. Hosszú perre került a dolog. Mikor lesz vége ? Szegény néni, akkor már a sírban nyugoszik! Mi a tanulság ez esetből?! Egyes községekben, kisebb, de még nagyobb városokban is éldegélnek amolyan pennás emberek, kik egy kicsit talán iskoláztak, vagy talán jegyzősködtek, (de csúfosan el is mozdították), kik a szegény nép ügyes-bajos dolgait szemmel kisérve, kizsákmányolják a helyzetet s látszólag kevés díjért irkáinak, firkálnak, prókáloroskodnak. írnak folyamodványokat, peres ügydarabokat, katonaszabaditást (reklamáeziókat), táblázásokat, bekebelezéseket, adás-vevési szerződéseket, és ki tudná elszámlálni, mi mindent. Felszedik a bélyeg árait a szegény néptől... aztán rendesen vagy nem értenek a dologhoz, vagy megcsalják a feleket. Ezeket hívják aztán zugirászoknak! Óva intjük a szegény népet az ilyen firkászoktól! Azt ajánljuk népünknek, hogy a mig csak lehetséges, kerüljék a perpatvart. A per életet rövidít, vagyont pusztít, barátságot ront, ellenséget szerez. De hiába! Igaz, vannak ügyes-bajos dolgai a szegény népnek, melyekben nem tud eligazodni. Segítségre van tehát szüksége. Ilyenkor inkább keressen fel egy jó lelkű ügyvédet, aki jól kitanulta mesterségét, a ki arra esküdött fel, hogy a nép baján segíteni fog s a kinek jó lelke nem engedi meg, hogy a népet nyúzza! Ugy-e ugv, de hány és hány ügyvédben csalódtunk ! Példákkal fognak előállani egyesek, — nagyon jól tudom. Ilyen esetekben ajánlunk egyet, őszinte lélekkel. A szegény magyar ember menjen el papjához, vagy tanítójához. Mondja el ügyét-baját s ha az a jó pap, vagy tanító szükségét fogja látni annak, hogy ügyvédkézre kerüljön, ajánlani is fog becsületes, ahhoz értő ügyvédet, kiben megbízhatnak. Inkább egy pár krajczárral többet fizessünk és akkor legalább nyugodtan leszünk. De a zugirászoktól óvakodjanak, mert ugv járnak, mint az a vén anyóka, ki még most is átkozza a »nép ügyvédét«. "Ez pedig nem volt más, mint — Bálnoki zugirász. Munkás-ügy. — A munkás-ügyi bizottság. A képviselőház munkásügyi bizottsága megtartotta alakuló gyűlését. Elnöknek Hegedűs Sándort, jegyzőnek Biró Lajost választotta a bizottság. — Négyezerre tehető azon munkabiró emberek száma, a kiknek Ugocsa vármegyében sem termésük, sem keresetük nincs. Az idei termés ugyanis e megyében rendkívüli rossz volt és nagy csapások (kétszeri irtózatos jégverés, korai fagy) tönkretette a mezőt, szőllőhegyet egyaránt. A lakosság valóságos ínségnek néz elé. Csákv László főispán vezetése alatt küldöttség járt a múlt héten a miniszterelnöknél, a földmivelési és kereskedelmi minisztereknél, kérvén a kormányzatot, hogy munkát kellene adni sürgősen a munkás népnek. A folyók szabályozását és utak készítését ezért minél előbb rendeljék el. A küldöttséget azon ígérettel eresztették el a miniszterek, hogy a munkások érdekében minden lehetőt megtesznek. — Népgyülés Alsó-Vadászon. A gazdasági munkássegitő pénztár népszerűségét semmi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy egyes községekben plakátok hívják föl a közönséget népgvülésre. Ilyen népgyülés volt Alsó-Vadászon, a hol a »Segíts magadon. az Isten is megsegít« példabeszéddel gyűltek egybe a gazdák és munkások és mikor jegyzőjük, Kriston Pál előadásával megértették, milyen áldott intézmény a gazdasági munkás segitő-pénztár, — rajostól beállottak. Mert hol föl a kerék, hol le, — mondották a legmódosabb gazdák is. — Munkások kitüntetése. A földmivelés- ügyi m. kir. miniszter Molnár Jánost, aki a keszthelyi urodalmat 50 év óta hűségesen szolgálja és Cseh Sándor cserszegtomaji lakost, a ki kis korától fogva buzgó munkás volt mint arató, a magyar földnek, 100—100 korona jutalomban és elismerő okiratban részesítette. A jutalom átadás Keszthelyen, a városháza nagytermében, nagy ünnepséggel történt. a melyen jelen volt dr. Jankovich László gróf
