Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-02-02 / 5. szám
Szatmár, 1902. február 2. V. évfolyam. Lépésről-lépésre ... Sokszor mondottuk mi már azt, de a tapasztalatoktól igazán hajtva újra és újra mondjuk, hogy abban a községben, hol csak szemernyi érzék, kedv, hajlandóság mutatkozik bármily jó irányú egyesülésre — ott lépésről-lépésre haladhatnak egy újabb, egészségesebb életre. A tél folyamán sok-sok községből kaptunk értesítést farsangi mulatságokról. Közöltünk is iiveneket, bár többről is értesülhettünk volna. J > És mit tapasztalunk? Hogy itt is, amott is kezdenek ezeknek a mulatságoknak képei, arczulatai, forrásai, közönségei— változni. És pedig felemelő, jó irányban! •Igen atyámfiai, örömmel látjuk, olvassuk, hogy ezeket a mulatságokat már itt is, amott is, hol egy énekegyesület, hol egy olvasókör, hol egy népkönyvtár, hitel- vagy fogyasztási szövetkezet rendezi. Tehát egy bizonyos erkölcsi alappal, tisztességtudó körültekintéssel, sőt ellenőrző erővel rendelkező testületek, melyek úgyszólván á t a 1 a- kitják, megnemesitik ezeket a mulatságokat, Oh, mert volt idő és fájdalom ez az idő sok községre még ma is fennáll, mikora korcs- márosok rendezték. Mikor a kocsmáknak a legbiztosabb jövedelmeit képezték ezek a szilaj, talán nem egyszer véres verekedésekkel végződő tivornyák. Mikor a maga durvaságában jelenthetett ott meg az erkölcstelenség, a vad és féktelen szenvedély. Lehetett vagy lehet-e kívánni, hogy ilyen mulatságokba beleolvadjon, részt vegyen a közönség, a vidék értelmisége, vagy mondjuk tisztes eleme ? A nép e téren is magára volt hagyatva, úgyszólván romlására szolgált még az a kis mulatság is, mely kedélyét volt volna hivatva nehéz munkája közt felderíteni. Most másképen kezd a koczka fordulni! Olvassuk például, hogy az énekegylet mulatságot rendez. íme bizalom kél minden tisztes ember lelkében. Fent az értelmiség közt ép úgy, mint a népben. Összevegyül az uraság családjával egyetemben a néppel, a nép az értelmi osztálylyal. Békőltözik közéjük a tisztességtudás, a szemérem, a régi magyar erkölcs, tiszta bami- sithatlan kedély ! így szép a magyar összefont koszorúban, így nyílik meg mulatság, tisztes költekezés közben a jótékonyság forrása is, mely lépésről- lépésre viszi az embereket az élet nemesebb útjára: a szövetkezetek ösvényére. Egy énekegyesület, egy népkönyvtár már hatalmas lépés arra, hogy oda vigye az embereket, a hol erősebb, hatalmasabb lökést kapnak a községek jólétének emelésére. Oda bizony . . . A gazdakörökbe! Atyámfiai, magyar véreim, higyjétek el, hogy ha már ti anyira haladtatok, melyszerint tisztesen mulattok egy énekegylet, vagy bármely más egyesület szárnya alatt: akkor csak egy lépés szükséges ahhoz, hogy kinyilhassék a gazdakör a j ta j a i s. Ugyan az ég szerelmére, nyissátok ki és lépjetek be azonnal. ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill Erzsébet kir. herczegnö fái. Azon a napon, melyen Erzsébet királyi herczegnö született, Plausinger József görgényi-szent-imrei erdőrendező az erdőóri szakiskola kertjének legszebb pontján egy facsoportot ültetett. Egy nemes diófát, melyet körben hat tölgy vesz körül. Tizennyolcz tavaszt láttak a fák, mint a király unokája. Mikor tavaly Erzsébet kir. herczegnö 18-ik életévét betöltötte, az iskola szép ünnepet ült: emléktáblával jelölte meg a facsoportot. A táblát intézeti növendék faragta, betűit intézeti tanuló véste, többi társai pedig a követ hozták és illesztették össze, melybe a tábla van falazva. Megkapóan szép és egyszerű emlékmű. A kir. herczegnö is tudomást vett a görgényi havasok közt lefolyt zajtalan ünnepről és ma, a mikor a legboldogabb pillanat köszönt a Burgra, keresi föl Görgény-Szent-Imrét Erzsébet kir. herczegnö köszönő levele.
