Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-09-21 / 38. szám

Földmiveiők tanácskozása. A pozsonyi kiállításon, mint azt több­ször irtuk, nagy számmal jelentek meg a földmiveiők, kisgazdák és egyáltalán a nép. És jól esik lelkűnknek, hogy nem csak parádézni mentek oda, a régi koronázási vá­rosba; nem csak azért mentek, hogy amo­lyan kiegészítő szerepet vigyenek egy nem­zet gazda-gyűlésben. Hanem azért, hogy or­szág-világ előtt bemutassák érdeklődésűket érettségüket arra nézve, mely szerint jól tudják, jól megértették: mi hivatás, munka várakozik a föld népére, a kis gazdára a mai uj társadalmi m u n k á b a n. A földmiveiők is megtartották e kiállí­tás alkalmával tanácskozásukat. E tanácsko­zás, lehet mondani első országos jellegű tanácskozás volt a maga nemében. A gazda­körök, falusi olvasó-egyletek, szövetkezeti tagok örvendetes módon képviseltették ma­gukat. Közel 2000 ember vett részt — az or­szág minden részéből — a tanácskozáson. A tanácskozást Bujanovits Sándor udvari tanácsos nyitotta meg. Örömét fe­jezte ki, hog}^ a Magyar Gazdaszövetség által elvetett mag az ország minden részében kikelt. Mert ime az ország minden részéből vannak itt, hogy összetartozandóságukat bizonyítsák. Ezután az ősz Károlyi Sándor gróf szó­lott a kis gazdákhoz. A magyar szövetkezések atyja, az ifju- lelkü aggastyán — maga előtt látván a hul­lámzó gazda-népet: miről is kezdhette volna másról mondanivalóját, mint az egyesü­lésről, a szövetkezésről. Ajánlja egy hatalmas f ö 1 d m i v e s — szövetkezés létesítését. Azt kívánja, hogy egyesüljünk gazdakörökké, földmives- egyesületekké minden faluban, vagy legalább sok helyen. %J Úgy látja a nemes gróf, hogy csak a föld­mi ves-szövetség fogja nálunk pótolhatni a középosztályt, mely a mostoha viszo­nyok folytán falvainkban nagy részt kive­szett vagy ha fenmaradt is, társadalmi veze­tésre már alig vállalkozik. A nép tehát nem maradhat magára, önmagát kell erősítenie, támogatnia és védenie a szövetkezés által. E szövetkezés már életrevalónak bizo­nyult. Mutatja az az örvendetes körülmény, hogy a ÍÖidmives-szövetségek iránt az ér­deklődés egyre fokozódik. A munkát pedig, melynek feladata össze­hozni. egységessé, erőssé tenni a magyar társadalmi osztályokat ne a szabadosság vezesse, hanem az igazi szabadság, mely minden erőt számbavesz, minden becsületes törekvésnek utat és érvényesülést enged, mely megköveteli az erőstől, hogy ereje fö­löslegével a gyöngék hóna alá nyúljon. Tíz ember —- szólott végre az ősz ág- rar vezér —- a ki együtt működik, többet bir végezni, mintha külön-külön járt volna el. Több erőt ad a gyöngének, mert az összetartásban van az erő! Károlyi Sándor gr. után Mérey Lajos beszélt nagy lelkesedés közt a kis gazdák helyzetének javítása érdekében, elősorolván mindazon eszközöket és módokat, melyről a mi újságunk bőven irt már ennek előtte. Beszéltek még György Endre, Ugrón Zoltán, Szilágyi Sándor kisgazda (Török- Szentmiklós) köszönetét fejezte ki a földmi- ves tanácskozás vezetőinek. íme tehát elértük végre, hogy a ma­gyar föidmives osztály is összetömörülve, együttes érzéssel oly térre és vezetőkre biz­hatja ügyét, ügyének megbeszélését, óhajá­nak nyilvánulását, mely legilletékesebb és legjogosabb arra, hogy biztosabb révpartra vigye a földmives-osztály érdekeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom